[Officium]
Feria III infra Hebdomadam Septuagesimae

[Lectio1]
Olvasmány Mózes első könyvéből
!Gen 2:15-18
15 Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. 
16 Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. 
17 De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” 
18 Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.”

[Lectio2]
!Gen 2:19-20
19 Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. 
20 Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.

[Lectio3]
!Gen 2:21-24
21 Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. 
22 Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. 
23 Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” 
24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.