[Lectio1]
Olvasmány Jeremiás próféta siralmainak könyvéből
!Lam 3:22-33
22 Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki.
23 Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége.
24 „Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem -, ezért hát remélek benne.”
25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.
27 Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
28 Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr;
29 szája érjen le a földig. Talán még van remény.
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.
31 Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre.
32 Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában.
33 Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio2]
!Lam 4:1-7
1 Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.
2 Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.
3 Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.
4 A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.
5 Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.
6 Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.
7 Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio3]
!Lam 5:1-11
1 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!
2 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.
3 Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.
4 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.
5 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.
6 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.
7 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.
10 Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.
13 Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.
14 A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.
15 Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.
16 Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio7]
Szent Pál Apostol zsidókhoz írott leveléből
!Heb 9:11-15
11 Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való.
12 Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
13 Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket,
14 mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
15 Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.

[Lectio8]
!Heb 9:15-22
15 Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
16 Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát,
17 hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
18 Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.
19 Miután ugyanis Mózes - a törvény előírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,
20 e szavakkal: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött.”
21 Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.
22 Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

[Lectio9]
!Heb 9:23-28
23 A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.
24 Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.
25 Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,
26 hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27 Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,
28 úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.