[Lectio1]
Olvasmány Jeremiás próféta siralmainak könyvéből
!Lam 3:22-30
22 Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. 
23 Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. 
24 „Az Úr az én osztályrészem - mondja a lelkem -, ezért hát remélek benne.” 
25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. 
26 Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. 
27 Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva. 
28 Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; 
29 szája érjen le a földig. Talán még van remény. 
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal. 
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio2]
!Lam 4:1-8
1 Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon. 
2 Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének. 
3 Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban. 
4 A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik. 
5 Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik. 
6 Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét. 
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio3]
!Lam 5:1-11
1 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! 
2 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. 
3 Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. 
4 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. 
5 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. 
6 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. 
7 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. 
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. 
9 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. 
10 Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől. 
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. 
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio7]
Szent Pál Apostol zsidókhoz írott leveléből
!Heb 9:11-14
11 Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. 
12 Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. 
13 Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, 
14 mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

[Lectio8]
!Heb 9:15-18
15 Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget. 
16 Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát, 
17 hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes. 
18 Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.

[Lectio9]
!Heb 9:19-22
19 Miután ugyanis Mózes - a törvény előírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet, 
20 e szavakkal: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött.” 
21 Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is. 
22 Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.