[Lectio1]
Olvasmány Jeremiás próféta siralmainak könyvéből
!Lam 2:8-12
8 Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérőzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kőfal; romokban hever mind a kettő.
9 Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszűnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.
10 A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szőrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.
11 Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemők pusztulnak el a város terein.
12 Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio2]
!Lam 2:13-17
13 Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szűz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?
14 Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy indítsanak megtérésre, Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.
15 Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?
16 Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: „Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk - megértük, megláttuk.”
17 Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte őket erővel.
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio3]
!Lam 3:1-12
1 Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt.
2 A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.
3 Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap.
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Körülsáncolt és körülvett engem epével és gyötrelemmel.
6 A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.
7 Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert.
8 Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat.
9 Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.
10 Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán.
11 Ösvényemet eltérítette, és összetépett, borzalommá tett.
12 Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
r. Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

[Lectio7]
Szent Pál Apostol zsidókhoz írott leveléből
!Heb 4:11-16
11 Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.
12 Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.
13 Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.
14 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban.
15 Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.
16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.

[Lectio8]
!Heb 5:1-7
1 Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret.
2 Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
3 Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek.
4 A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.
5 Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek.”
6 Másutt meg ezt mondja: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
7 Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.

[Lectio9]
!Heb 5:8-14
8 Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.
9 Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
10 mert az Isten őt hirdette ki főpapnak, Melkizedek rendje szerint.
11 Erről még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok.
12 Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.
13 Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.
14 A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.