[Officium]
Dominica I in Quadragesima

[Lectio1]
Olvasmány szent Pál apostol Korintusiakhoz írott második leveléből
!2 Cor 6:1-10
1 Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
2 Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!
3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.
4 Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban;
5 ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;
6 tisztaságban, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva;
7 az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében,
8 akár dicsőség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jóhírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók,
9 mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak;
10 mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.

[Lectio2]
!2 Cor 6:11-16
11 Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak.
12 Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.
13 Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!
14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?
15 Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem.

[Lectio3]
!2 Cor 7:4-9
4 Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.
5 Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem.
6 De Isten a csüggedők bátorítója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.
7 Nem csupán megérkezésével, hanem a vigasztalással is, amelyben neki nálatok része volt. Elbeszélte, mennyire vágyódtok utánam, hogy aggódtok s buzgólkodtok értem, mindez fokozta örömömet.
8 Ha levelemmel szomorúságot okoztam is nektek, nem sajnálom. Sajnálkoztam ugyan, amikor láttam, hogy az a levél, ha csak rövid időre is, szomorúvá tett titeket,
9 most mégis örülök. Nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem, hogy a szomorúság megtérésetekre vezetett.

[Lectio7]
Evangélium szent Máté Apostol kőnyvéből
!Matt 4:1-11.
Azon időben a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. És így tovább.
_
Homily by Pope St Gregory (the Great.)
!16 th on the Gospels.
Some persons are accustomed to question what Spirit it was of which Jesus was led up into the wilderness, on account of the words a little farther on Then the devil taketh Him up into the holy city and again The devil taketh Him up into an exceeding high mountain. But in truth, and without any searching, we may very fitly take it that we are to believe it was the Holy Ghost Who led Him up into the wilderness; His own Spirit led Him where the evil spirit found Him to tempt Him. When however it is said that He, God and man, was taken up by the devil either into an exceeding high mountain or into the holy city, the mind shrinketh from believing, and the ears of man tingle to hear it. Yet these things we know not to be incredible, when we consider certain other things concerning Him.

[Capitulum Laudes]
!2 Cor 6:1-2
v. Tesvérek: Figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad.
$Deo gratias

[Capitulum Sexta]
!2 Cor 6:2-3
v. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.
$Deo gratias

[Capitulum Nona]
!2 Cor 6:9-10
v. Mint megkínzottak, de belé nem haltak; mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.
$Deo gratias