[Officium]
Dominica IX Post Pentecosten

[Oratio]
Könyörgő imádságunkra, Urunk, nyíljék meg irgalmas füled, és hogy a téged kérők kívánságait megadhasd, tedd meg, hogy neked tetsző dolgokat kérjenek.
$Per Dominum

[Lectio1]
Olvasmány a Királyok második könyvéből
!2 Kgs 1:1-4
1 Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől. 
2 Achaszja pedig Szamariában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?” 
3 Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: „Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? 
4 Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.”

[Lectio2]
!2 Kgs 1:4-6
4 Ezzel Illés továbbment. 
5 Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: „Miért jöttetek vissza?” 
6 Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.”

[Lectio3]
!2 Kgs 1:7-10
7 Megkérdezte tőlük: „Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?” 
8 „Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv” - felelték. Erre megjegyezte: „Illés volt, a tisbei.” 
9 Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: „Isten embere, a király parancsolja, gyere le!” 
10 Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: „Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt.” Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt.

[Lectio7]
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
!Luke 19:41-17
At that time When Jesus was come near to Jerusalem, He beheld the city, and wept over it, saying If thou hadst known, even thou, at least in this thy day, the things which belong unto thy peace! but now they are hid from thine eyes. And so on.
_
Homily by Pope St Gregory the Great.
!39 on the Gospels.
No man that hath read the history of the destruction of Jerusalem by the Roman Princes Vespasian and Titus, can be ignorant that it was of that destruction that the Lord spoke when He wept over the ruin of the city. It is these Princes that are pointed at where it is said „For the days shall come upon thee that thine enemies shall cast a trench about thee.” The truth of what folio weth „They shall not leave in thee one stone upon another”  is even now fulfilled in the change of site of the city, which hath been re-built round about that place without the gates, where the Lord was crucified, while the ancient city hath been, as I am told, rooted up from the very foundations