[Officium]
Sabbato infra Hebdomadam VI post Octavam Pentecostes

[Lectio1]
Olvasmány Sámuel második könyvéből
!2 Sam 18:6-8
6 Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg. 
7 Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. 
8 A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdő még több áldozatot szedett a seregből, mint a kard azon a napon.

[Lectio2]
!2 Sam 18:9-12
9 Absalom véletlenül útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg, amely alatta volt, tovább ment. 
10 Egy ember meglátta és jelentette Joábnak: „Láttam Absalomot - mondta -, egy tölgyfán lógott.” 
11 Joáb így felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: „Hogyan, hát ha láttad, akkor miért nem ölted meg ott helyben és fektetted a földre? Aztán az én dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet.” 
12 De az ember ezt válaszolta Joábnak: „Ha ezer ezüst ütötte volna is a markomat, akkor sem merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király: „Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra!”

[Lectio3]
!2 Sam 18:14-17
14 Joáb azt mondta rá: „Eh mit! Miért is töltöm tovább az időt veled?” Ezzel kezébe fogott három lándzsát, és Absalom mellébe döfte őket. Mivel azonban még élve lógott a tölgyfán, 
15 odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és agyonütötték. 
16 Ekkor Joáb megfúvatta a kürtöket, és az emberek abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a seregnek. 
17 Aztán fogták Absalomot, s az erdőben egy gödörbe dobták, és egy óriási kőhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába.