[Officium]
Feria quarta infra Hebdomadam IV post Octavam Pentecostes

[Lectio1]
Olvasmány Sámuel első könyvéből
!1 Sam 18:6-8
6 A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. 
7 És a táncoló asszonyok így énekeltek: „Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.” 
8 Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!”

[Lectio2]
!1 Sam 18:9-13
9 Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot. 
10 Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében. 
11 Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: „Odaszegezem Dávidot a falhoz.” De Dávid kétszer is kitért előle. 
12 Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult. 
13 Saul ezért eltávolította a környezetéből. Megtette egy ezer emberből álló csapat parancsnokává, ő vonult ki a nép élén.

[Lectio3]
!1 Sam 18:14-17
14 Dávidnak minden vállalkozása sikerrel járt, mert vele volt az Úr. 
15 Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tőle. 
16 De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig ő haladt élükön. 
17 Saul így szólt Dávidhoz: „Nézd, itt a legidősebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait.” Saul ugyanis azt mondta magában: „Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok.”