[Officium]
Dominica III Post Pentecosten, infra Octavam SSmi Cordis D.N.J.C

[Lectio1]
Olvasmány Sámuel első könyvéből
!1 Sam 9:18-21
18 Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: „Mondd, hol van a látóember háza?”
19 Sámuel így felelt Saulnak: „Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja.
20 Ami a nőstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelőtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, előkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?”
21 Saul ezt válaszolta: „Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?”

[Lectio2]
!1 Sam 9:22-25
22 Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak.
23 Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: „Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre.”
24 Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: „Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..” Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel.
25 Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetőn.

[Lectio3]
!1 Sam 9:26-27;10:1
26 És nyugalomra tért. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre: „Kelj föl, hogy elkísérhesselek!” Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, ő és Sámuel.
27 Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd a szolgádnak, hogy menjen előre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát.”
1 Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:

[Lectio7]
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
!Luke 15:1-5
Azon az időben a vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák Jézust. És így tovább.
_
Homily by Pope St Gregory (the Great.)
!34th on the Gospels.
Ye have heard, my brethren, from the Gospel which hath but now been read, how that the publicans and sinners drew near unto our Redeemer, and how that He received them, not only to converse, but also to eat with Him. And when the Pharisees and Scribes saw it, they murmured. From this learn ye, that true righteousness is merciful, and false righteousness is contemptuous, albeit that the righteous also oft-times feel moved with just indignation at sinners. But it is one thing to feel thus indignant through pride, and another to feel so through love of law.