[Officium]
Feria Secunda infra Octavam Corporis Christi

[Officium] (rubrica 196 aut rubrica 1955)
Feria II infra Hebdomadam II post Octavam Pentecostes

[Lectio1]
Olvasmány Sámuel első könyvéből
!1 Sam 5:1-5
1 A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerből Asdódba vitték. 
2 Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel. 
3 Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére. 
4 Ám amikor a következő nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája előtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön,
5 csak a törzse maradt meg Dágonnak.

[Lectio2]
!1 Sam 5:6-8
6 Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta őket, Asdódot és környékét. 
7 Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: „Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett.” 
8 Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tőlük: „Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?” Így határoztak: „Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját.”

[Lectio3]
!1 Sam 5:8-12
8 Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját.
9 Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk. 
10 Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: „Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!” 
11 Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: „Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet.” Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze. 
12 Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.

[Lectio7]
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
!John 6:56-59
At that time Jesus said unto the multitudes of the Jews My Flesh is meat indeed, and My Blood is drink indeed. And so on.
_
Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
!26th Tract on John.
„This is the bread which cometh down from heaven,” (v. 50.) By „this bread” the Lord here signifieth both the manna, and That Which we receive at the Altar of God. Both these are, as it were, Sacramental signs, differing indeed somewhat in their outward and visible part, but pointing to the Same Thing signified. Hear what the Apostle saith „Moreover, brethren, I would not that ye should be ignorant how that all our fathers were under the cloud, and all passed through the sea, and were all baptized unto Moses in the cloud and in the sea, and did all eat the same spiritual meat.” (1 Cor. x. 1-3.) This meat was the same spiritually but not really they ate manna we eat Something else. Spiritually they ate What we eat but our fathers not their fathers; unto whom we are like not unto whom they are like. And it is added „And did all drink the same Spiritual drink.” They drank one thing, and we drank Another, the difference being in the outer show, the sameness in that the Same Thing is pointed to by both. And what was that Same Drink? „They drank of the spiritual Rock that followed them, and that Rock was Christ.” Him did bread and rock alike signify. The Rock was a figure, but by the Word and in the Flesh there is the very Christ Himself. And how came they to drink of that rock „Moses lift up his hand, and with his rod he smote the rock twice, and the water came out abundantly.” (Num. xx. 11.) These two strokes of the rod upon the rock are a figure of the two beams whereof the Cross was made.