[Lectio1]
Olvasmány Sámuel első könyvéből
!1 Sam 4:1-4
1 Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt. Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.
2 A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában.
3 Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: „Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből.”
4 A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.

[Lectio2]
!1 Sam 4:5-11
5 Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
6 A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
7 fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: „Istenük eljött hozzájuk a táborba.” És így beszéltek: „Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő!
8 Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
9 Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!”
10 A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
11 Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.

[Lectio3]
!1 Sam 4:12-18
12 Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
13 Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
14 A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: „Mit jelent ez a nagy zajongás?” Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
15 Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
16 Az ember jelentette Élinek: „A táborból jövök, ma menekültem el a csatából.” Az megkérdezte: „Mi történt fiam?”
17 A hírhozó ezt válaszolta: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették.”
18 Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült.

[Lectio7]
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
!Luke 14:16-24
Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. És így tovább
_
Homily by Pope St Gregory the Great.
!36th upon the Gospels.
Dearly beloved brethren, between the dainties of the body and the dainties of the mind there is this difference, that the dainties of the body, when we lack them, raise up a great hunger after them, and when we devour them, straightway our fulness worketh in us niceness. But about the dainties of the mind we are nice while as yet we lack them, and when we fill ourselves with them, then are we an-hungered after them, and the more, being an-hungered, we feed thereon, the more are we an-hungered thereafter. In the bodily dainties, the hunger is keener than the fulness, but in the spiritual the fulness is keener than the hunger. In the bodily, hunger gendereth fulness, and fulness niceness in the spiritual, hunger indeed gendereth fulness, but fulness gendereth hunger.