[Officium]
Die Octavae S. Joseph

[Lectio1]
Olvasmány a Jelenések könyvéből
!Rev 5:1-7
1 A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.
2 Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?”
3 De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset.
4 Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni.
5 Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”
6 Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.
7 A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.

[Lectio2]
!Rev 5:8-10
8 Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.
9 Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből,
10 Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.”

[Lectio3]
!Rev 5:11-14
11 És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt,
12 és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.”
13 Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”
14 A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak és imádták.

[Lectio7]
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
!Luke 3:21-23
At that time : When all the people were baptized, it came to pass, that Jesus also being baptized and praying, the heaven was opened.  And so on, and that which followeth.
_
A Homily by St. Augustine the Bishop
!Serm. 36 de Temp. Bapt. Christi
The day of his baptism is, as it were, a second birthday of the Saviour.  For we know that he was born with signs and wonders like to those of his baptism, and that in the latter is a great mystery like to his birth.  For God saith : This is my beloved Son, in whom I am well pleased.  This second birth is indeed more glorious than the first.  For then, he was born in silence, and without witnesses.  Now, the Lord is baptized with a proclamation of his divinity.  Then, Joseph, who was supposed to be his father, denied that he was.  Now, his true Father, who was not believed to be so, proclaimeth himself so to be.  Then, the Mother was enduring suspicion, because no father was acknowledged.  Now she that bore him is honoured because the Divinity maketh him known as his Son.