[Officium]
Feria VI infra Hebdomadam II post Epiphaniam

[Lectio1]
Olvasmány szent Pál apostol Korintusiakhoz írott második leveléből
!2 Cor 12:1-4
1 Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. 
2 Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. 
3 És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja - 
4 elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.

[Lectio2]
!2 Cor 12:5-9
5 Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. 
6 Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall. 
7 De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. 
8 Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: 
9 „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”

[Lectio3]
!2 Cor 12:9-11
9 Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. 
10 Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. 
11 Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, ha semmi vagyok is.