[Officium]
Dominica II post Epiphaniam

[Lectio1]
Olvasmány szent Pál apostol Korintusiakhoz írott második leveléből
!2 Cor 1:1-5
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek.
2 Kegyelem és békesség nektek Istentől, Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól!
3 Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene!
4 Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.
5 Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is.

[Lectio2]
!2 Cor 1:6-7
6 Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból is ti nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk.
7 Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök.

[Lectio3]
!2 Cor 1:8-11
8 Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk.
9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10 Ő mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket.
11 De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.

[Lectio7]
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
!John 2:1-11
Azon időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. És így tovább.
_
Homily by St Austin, Bishop (of Hippo.)
!Tract. 9. in John.
Even setting aside any mystical interpretation, the fact that the Lord was pleased to be asked, and to go to a marriage, showeth plainly enough that He is the Author and Blesser of marriage. There were yet to be those of whom the Apostle hath warned us as forbidding to marry ; who say that marriage is a bad thing in itself, and a work of the devil. Yet we read in the Gospel that when the Lord was asked, Is it lawful for a man to put away his wife for every cause? He answered that it was not lawful, except it were for fornication. In which answer ye will remember that He used these words : What God hath joined together, let not man put asunder.