[Officium]
Feria VI infra Hebdomadam II Adventus

[Lectio1]
Olvasmány Izaiás próféta könyvéből
!Isa 24:1-3
1 Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. 
2 A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. 
3 A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

[Lectio2]
!Isa 24:4-6
4 Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt. 
5 Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. 
6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.

[Lectio3]
!Isa 24:7-16
7 Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. 
8 Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal. 
9 Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak. 
10 Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. 
11 Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. 
12 Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek. 
13 Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt. 
14 De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének. 
15 A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik. 
16 A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak!