[Lectio1]
Malakiás Próféta könyvének kezdete
!Mal 1:1-4
1 Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.
2 Szerettelek benneteket! - mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? - Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? - mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem,
3 Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé.
4 Hiába mondja Edom: „Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat”, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: „A gonoszság vidéke” és: „A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr.”

[Lectio2]
!Mal 1:5-7
5 Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!
6 A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? - ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet?
7 Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? - Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni.

[Lectio3]
!Mal 1:8-11
8 Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? - mondja a Seregek Ura.
9 Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek műveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? - kérdezi a Seregek Ura.
10 Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek - mondja a Seregek Ura -, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot.
11 De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura.