[Lectio1Tridentina]
A Makkabeusok második könyvéből
!2 Mac  7:7-12
7 Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: „Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?” 
8 De ő atyái nyelvén azt felelte: „Nem!” Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat. 
9 Amikor már a végét járta, felkiáltott: „Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.” 
10 Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. 
11 Hősiesen mondta: „Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle.” 
12 Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette.

[Lectio2Tridentina]
!2 Mac 7:13-19
13 Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is. 
14 Amikor már-már halálán volt, így szólt: „Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.” 
15 Azon nyomban elővezették az ötödiket, és megkínozták. 
16 De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: „Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket. 
17 Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is.” 
18 Utána a hatodikat vezették elő. Amikor közeledett a halála, azt mondta: „Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség. 
19 De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj.”

[Lectio3Tridentina]
!2 Mac 7:20-23
20 Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban. 
21 Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik: 
22 „Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon, 
23 hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet.”