[Lectio1]
Tóbias könyvéből
!Tob 12:1-4
1 Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: „Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérődnek megadd a bérét, sőt toldd is meg a kialkudott bért.” 
2 Az megkérdezte: „Apám, mennyit adjak a szolgálatáért? 
3 Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?” 
4 Tobit így szólt: „Valóban őt illeti a fele annak, amit hoztál.”

[Lectio2]
!Tob 12:5-10
5 Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: „Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!” 
6 Akkor Ráfael félrehívta kettőjüket, és így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsőítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki előtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szűnjetek meg köszönetet mondani neki. 
7 A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz. 
8 Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. 
9 Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek. 
10 De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.

[Lectio3]
!Tob 12:11-17
11 Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani. 
12 Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. 
13 Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet. 
14 Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát. 
15 Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.” 
16 Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek. 
17 (Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.