[Lectio1]
Jób könyvéből
!Job 31:1-6
1 A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. 
2 Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? 
3 Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás? 
4 Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet? 
5 Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam, 
6 akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.

[Lectio2]
!Job 31:7-12
7 Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt, 
8 akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni. 
9 Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján, 
10 akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek! 
11 Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való. 
12 Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.

[Lectio3]
!Job 31:13-18
13 Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk, 
14 mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék? 
15 Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében? 
38 Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna, 
39 ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam, 
40 akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon! 
16 Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen, 
17 vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam, 
18 - ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! -