[Officium]
S. Joseph Cupertino

[Lectio1]
Olvasmány szent Pál apostol Korintusiakhoz írott második leveléből
!2 Cor 4:6-11
6 Isten, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.
7 Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.
8 Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.
9 Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.
10 Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.
11 Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.

[Lectio2]
!2 Cor 5:1-8
1 Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.
2 Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.
3 Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak.
4 Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet.
5 Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.
6 Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól.
7 A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.
8 Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz.

[Lectio3]
!2 Cor 12:1-9
1 Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira.
2 Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.
3 És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja 
4 elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.
5 Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.
6 Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall.
7 De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam.
8 Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte:
9 „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.

[Lectio7]
Evangélium szent Máté Apostol kőnyvéből
!Matt 22:1-14
Azon időben Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. És így tovább.
_
Homily by Pope St Gregory (the Great.)
!Bk. ii. Horn. 38, 9.
Dearly beloved brethren, ye have already entered, at the Lord's bidding, into the house where the marriagefeast is being held, that is to say, into the Holy Church, and look ye well to it, that when the King cometh in to see the guests, he see nothing amiss in your soul's wedding-garment. For indeed it is with great searchings of heart that we are behoven to consider that which so soon cometh. „ And when the King came in to see the guests, he saw there a man which had not on a wedding-garment.” Dearly beloved brethren, what are we to think is signified by this wedding garment Is it baptism  or is it faith? But without baptism, or without faith, who could be seated at the marriage-feast? He that believeth not would still be without the house. What then, except love, must we understand by the wedding-garment He who hath faith and is in the Holy Church, but hath not charity, cometh in unto the wedding indeed, but hath not a wedding-garment. And charity is well called the wedding -garment, for it is the garment wherewithal our Maker decked Himself when He came to wed the Church unto Himself.