[Officium]
S. Barnabae Apostoli

[Lectio1]
From the Acts of Apostles.
!Acts 13:43-47
43 Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.
45 Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni.
46 De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
47 Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.”

[Lectio2]
!Acts 13:48-52
48 Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve.
49 Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
50 A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről.
51 Ők lerázták - ellenük bizonyságul - lábukról a port, és Ikóniumba mentek.
52 A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.

[Lectio3]
!Acts 14:1-3
1 Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.
2 A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és a testvérek ellen lázították a pogányokat.
3 De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek.

[Lectio7]
Evangélium szent Máté könyvéből
!Matt 10:16-22
Azon időben így szólt Jézus tanit'tványaihoz: Úgy küldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé És így tovább.
_
Homily by St John Chrysostom, Patriarch of Constantinople.
!34/A on Matthew.
When the Lord had cleared the minds of His disciples of all care, and had armed them by showing forth His mighty works, had estranged them from all business of this world, and freed them from all anxiety touching the things of time, moulding them into a frame of iron-like, nay, diamondlike, hardness, then at length He told them of the contendings against the which they were afterward to wrestle. By this foretelling of things to come they were much holpen. First, they learnt the power of His fore-knowledge. Then, they were guarded against all suspicion that these great sorrows flowed from faultiness in their Master. Again, the future sufferers were made safe from all trouble of being taken unawares. Lastly, seeing that they heard these things at a time nigh to His own suffering, they were not over troubled.