76:2 Szómmal az Úrhoz kiáltok, * szómmal az Istenhez, hogy figyelmezzen reám.
76:3 Szorongatásom napján az Istent keresem, kezeimet éjjel is feléje emelvén * szüntelenül;
76:4 És nem akart megvigasztaltatni az én lelkem. * Megemlékezem az Istenről, és gyönyörködöm; és elmélkedem, de az én lelkem elbágyad.
76:5 A hajnalt megelőzik szemeim, * meg vagyok háborodva, és nem szólhatok.
76:6 Gondolkodom a régi napokról, * és az örök esztendők vannak elmémben,
76:7 És elmélkedem éjjel szívemben, * és gondolkodom, és megvizsgálom lelkemet.
76:8 Vajon az Isten örökre elvet-e? * És nem lesz már engedékenyebb?
76:9 Vagy mindvégig megszünteti-e irgalmasságát, * nemzedékről nemzedékre?
76:10 Vagy elfeledkezik-e könyörülni az Isten? * Vagy visszatartja-e haragjában az ő irgalmasságát?
76:11 És mondom: Most felfogtam! * Ez a változás a Fölséges jobbja által vagyon.
76:12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről; * mert eszemben vannak kezdettől a te csodatételeid;
76:13 És elmélkedem minden cselekedetedről, * és a te végzéseiddel foglalkozom.
76:14 Isten, a te utad szentség; kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? * Te vagy az Isten, ki csodákat mívelsz;
76:15 Megismertetted erődet a népekkel, * megszabadítottad karoddal a te népedet, Jákob és József fiait.
76:17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek, * és féltek, és remegtek a mélységek.
76:18 Nagy volt a vizek zúgása. * Szózatot adtak a felhők,
76:18 Mert nyilaid átmentek, * a te mennydörgésed szólt a forgatagban,
76:19 Villámlásaid tündöklöttek a föld kerekségén; * a föld megmozdult és rengett.
76:20 A tengeren volt utad, és ösvényeid a sok víz árján; * és nyomdokaid meg nem ismerhetők.
76:21 Vezetted a te népedet, mint a juhokat, * Mózes és Áron keze által.