48:2 Halljátok ezt, minden népek, * vegyétek ezt füleitekbe mindnyájan, kik a föld kerekségén laktok,
48:3 Mindnyájan, föld lakói és emberek fiai, * egyetemben gazdag és szegény.
48:4 Az én szám bölcsességet szól, * és szívem elmélkedése okosságot.
48:5 Példabeszédre hajtom fülemet; * hárfán nyilatkoztatom ki talányomat.
48:6 Miért féljek a gonosz napon, * midőn körülvesz engem incselkedőim gonoszsága,
48:7 Kik erejükben bíznak, * és gazdagságuk sokaságában dicsekszenek?
48:8 Az atyafi nem vált meg, megvált-e az ember? * Nem adhat ő engesztelést az Istennek,
48:9 Sem váltságdíjat lelkéért, * ha örökké fáradna és vég nélkül élne is.
48:11 Nem gondol enyészetére, midőn látja, hogy a bölcsek is meghalnak, * és elvesznek úgy, mint az esztelen és értetlen,
48:11 Kik másoknak hagyják gazdagságukat, * míg sírjaik örök házaik lesznek,
48:12 Bár lakhelyeik nemzedékről nemzedékre állanak, * és nevet szereztek maguknak földjeiken.
48:13 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
48:14 Ezen útjuk megejti őket, * s ők mégis tetszést nyernek szájukkal.
48:15 Mint a juhok az alvilágba tereltetnek, * hol a halál megemészti őket;
48:15 És csakhamar uralkodnak rajtuk az igazak, * és segítségük elenyészik a sírban, miután dicsőségük eltűnt.
48:16 De az én lelkemet megszabadítja Isten a pokol kezéből, * midőn elveszen engem.
48:17 Ne félj, mikor gazdaggá lesz az ember, * és mikor gyarapodik az ő háza dicsősége:
48:18 Mert midőn meghal, semmit sem visz el, * sem nem száll le vele az ő dicsősége;
48:19 Lelke ugyan áldatik életében, * hálát ad neked, mikor jót teszel vele:
48:20 De le fog menni atyái nemzetségéhez, * és nem fog látni világosságot mindörökké.
48:21 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.