(Izajás Éneke * Iz 26:1-12)
26:1 A mi erősségünk városa Sion, a szabadító, kőfalul helyeztetik abban és bástyául.
26:2 Nyissátok meg a kapukat, és menjen be az igaz nép, az igazság megőrzője.
26:3 A régi tévelygés elmúlt; megtartod a békességet, a békességet, mert tebenned bíztunk.
26:4 Bíztatok az Úrban örök időktől, és az erős Úr Istenben mindörökké.
26:5 Mert meghajtja a magasban lakókat; a magas várost megalázza, megalázza azt földig, levonja mind a porig.
26:6 Letapodja azt a láb, a szegény lábai, a szűkölködők lépései.
26:7 Az igaz ösvénye egyenes, egyenes járású az igaz útja.
26:8 A te ítéleteid ösvényén várunk téged, Uram, a te neved és emlékezeted a lélek kívánsága;
26:9 Az én lelkem kíván téged éjjel, de szellememmel is belsőmben már reggel hozzád ébredek; mert midőn végrehajtod ítéleteidet a földön, igazságot tanulnak a föld kerekségének lakói.
26:10 Ha könyörülünk az istentelenen, nem tanul igazságot; a szentek földjén gonosz dolgokat cselekszik, és nem fogja látni az Úr dicsőségét.
26:11 Uram, fölemelve a te kezed, és nem látják; lássák, és szégyenüljenek meg a nép irigyei, és tűz eméssze meg ellenségeidet.
26:12 Uram, te békességet adsz nekünk, mert minden dolgunkat megcselekszed helyettünk.