142:1 Uram, hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe esedezésemet igazmondásod szerint; * hallgass meg engem igazságod szerint,
142:2 és ne szállj ítéletre szolgáddal; * mert egy élő sem igazul meg a te színed előtt,
142:3a mert az ellenség üldözi lelkemet, * földig alázza életemet,
142:3b sötétségbe helyez engem, mint a rég megholtakat. * (4) És lelkem szorongatásban vagyon, szívem megháborodott bennem.
142:5 Megemlékezem a régi napokról, elmélkedem minden cselekedetedről; * kezeid alkotásairól elmélkedem.
142:6 Kiterjesztem hozzád kezeimet; * lelkem eped érted, mint a vízért szomjazó föld.
142:7a Hamar hallgass meg engem, Uram, * lelkem eleped;
142:7b ne fordítsd el tőlem orcádat, * mert hasonló leszek a sírgödörbe menőkhöz.
142:8a Add, hogy korán halljam irgalmasságodat; * mert tebenned bízom.
142:8b Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak; * mert hozzád emelem az én lelkemet.
142:9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, tehozzád folyamodom. * (10a) Taníts meg engem akaratodat cselekednem, mert Istenem vagy;
142:10b a te jó lelked elvezet engem a biztos földre. * (11a) A te nevedért életet adsz nekem, Uram, igazságod szerint
142:11b kiviszed lelkemet a szorongatásból; * (12a) és irgalmad szerint elveszted ellenségeimet,
142:12b és elveszted mind, akik szorongatják lelkemet; * mert én a te szolgád vagyok.