Feria Sexta Quattuor Temporum Quadragesimæ ~ Simplex

Divinum Officium  Reduced 1955

3-15-2019

Ad Matutinum

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Laus tibi, Dómine, Rex ætérnæ glóriæ.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Dicséret neked Urunk, örök dicsőség királya.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Ex more docti mýstico
Servémus hoc jejúnium,
Deno diérum círculo
Ducto quater notíssimo.

Lex et prophétæ prímitus
Hoc prætulérunt, póstmodum
Christus sacrávit, ómnium
Rex atque factor témporum.

Utámur ergo párcius
Verbis, cibis et pótibus,
Somno, jocis, et árctius
Perstémus in custódia.

Vitémus autem nóxia,
Quæ súbruunt mentes vagas:
Nullúmque demus cállidi
Hostis locum tyránnidi.

Flectámus iram víndicem,
Plorémus ante Júdicem,
Clamémus ore súpplici,
Dicámus omnes cérnui:

Nostris malis offéndimus
Tuam, Deus, cleméntiam:
Effúnde nobis désuper,
Remíssor, indulgéntiam.

Meménto quod sumus tui,
Licet cadúci, plásmatis:
Ne des honórem nóminis
Tui, precámur, álteri.

Laxa malum, quod fécimus,
Auge bonum, quod póscimus:
Placére quo tandem tibi
Possímus hic, et pérpetim.

Præsta, beáta Trínitas,
Concéde, simplex Únitas,
Ut fructuósa sint tuis
Jejuniórum múnera.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Titokzatos szokás szerint
Tartsuk meg ezt a böjtidőt,
Míg teljes lesz az ismerős
Négyszerte tíz nap útköre.

Törvény és próféták szava
Irta elő e szent időt,
De Krisztusunk szentelte meg,
Idők Királya s Kútfeje.

Legyen hát köztünk kevesebb
A szó, az étel és ital.
Alvás, vígság kurtább legyen
És szorosabb a fegyelem.

Kerüljük el a sok veszélyt,
Mely szabados lélekre les,
S a zsarnokságot, mit nekünk
Készít fortélyos ellenünk.

Hogy meghajlítsa bosszuló
Haragját a kemény bíró,
Könnyezve kérjék ajkaink
S kiáltsuk leborulva mind:

Mi bűneinkkel, Istenünk,
Megsértettük jóságodat,
De öntsd ki ránk kegyelmesen
Elengedő irgalmadat.

Emlékezzél: mi a tied,
Esendő műveid vagyunk,
Kérünk, ne hagyd, hogy általunk
Kárt valljon szentséges neved.

Oldd el bűneink kötelét,
S a jót, mit kérünk, megtetézd,
Hogy végre és örökre már
Meglelhessük tetszésedet.

Boldog Háromság, tedd meg ezt,
Egyszerű Egység, add meg ezt,
Hogy hozzon bő gyümölcsöket
Tiéidnek a böjtölés.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. Suscitávit Dóminus
Psalmus 77(1-8) [1]
77:1 Atténdite, pópule meus, legem meam: * inclináte aurem vestram in verba oris mei.
77:2 Apériam in parábolis os meum: * loquar propositiónes ab inítio.
77:3 Quanta audívimus et cognóvimus ea: * et patres nostri narravérunt nobis.
77:4 Non sunt occultáta a fíliis eórum: * in generatióne áltera.
77:4 Narrántes laudes Dómini, et virtútes ejus: * et mirabília ejus, quæ fecit.
77:5 Et suscitávit testimónium in Jacob: * et legem pósuit in Israël.
77:5 Quanta mandávit pátribus nostris nota fácere ea fíliis suis: * ut cognóscat generátio áltera.
77:6 Fílii qui nascéntur, et exsúrgent, * et narrábunt fíliis suis.
77:7 Ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscántur óperum Dei: * et mandáta ejus exquírant.
77:8 Ne fiant sicut patres eórum: * generátio prava et exásperans.
77:8 Generátio, quæ non diréxit cor suum: * et non est créditus cum Deo spíritus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Suscitávit Dóminus testimónium in Jacob: et legem pósuit in Israël.
Ant. Parancsul adta Jákobnak
Zsoltár 77(1-8) [1]
77:1 Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; * hajtsátok fületeket az én szám igéire.
77:2 Megnyitom számat példabeszédekben, * titkos dolgokat szólok kezdettől.
77:3 Amiket hallottunk és értettünk, * és atyáink beszélettek nekünk,
77:4 Nincsenek eltitkolva azok fiaitól * a következő nemzedékben.
77:4 Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát; * és csodatetteit, melyeket cselekedett;
77:5 Hogy bizonyságot támasztott Jákobban, * és törvényt adott Izraelben.
77:5 Mennyit parancsolt atyáinknak tudtul adatni fiaik előtt, * hogy tudja a következő nemzedék,
77:6 A fiak, kik születnek, és felnőnek, * és elbeszélik fiaiknak:
77:7 Hogy az Istenbe helyezzék reménységüket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, * és keressék az ő parancsait,
77:8 és ne legyenek, mint atyáik, * gonosz és bosszantó nemzedék;
77:8 Oly nemzedék, melynek szíve nem volt igaz, * és melynek lelke nem volt hű az Istenhez,
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Parancsul adta Jákobnak s mint törvényt rendelte Izraelnek.
Ant. Coram pátribus eórum
Psalmus 77(9-16) [2]
77:9 Fílii Ephrem intendéntes et mitténtes arcum: * convérsi sunt in die belli.
77:10 Non custodiérunt testaméntum Dei: * et in lege ejus noluérunt ambuláre.
77:11 Et oblíti sunt benefactórum ejus: * et mirabílium ejus quæ osténdit eis.
77:12 Coram pátribus eórum fecit mirabília in terra Ægýpti: * in campo Táneos.
77:13 Interrúpit mare, et perdúxit eos: * et státuit aquas quasi in utre.
77:14 Et dedúxit eos in nube diéi: * et tota nocte in illuminatióne ignis.
77:15 Interrúpit petram in erémo: * et adaquávit eos velut in abýsso multa.
77:16 Et edúxit aquam de petra: * et dedúxit tamquam flúmina aquas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Coram pátribus eórum fecit Deus mirabília.
Ant. Csodákat tett
Zsoltár 77(9-16) [2]
77:9 Mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, * de visszafordultak a harc napján.
77:10 Nem tartották meg az Isten szövetségét, * és nem akartak az ő törvényében járni,
77:11 és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről * és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
77:12 Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földjén, * Tánisz mezején.
77:13 Áthasította a tengert, és átvitte őket, * és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.
77:14 És nappal felhő által vezette őket, * és egész éjjel tűz világítása által.
77:15 A kősziklát megrepesztette a pusztában, * és megitatta őket, mint nagy mélységből.
77:16 És vizet fakasztott a kősziklából, * és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Csodákat tett az atyák szeme láttára.
Ant. Jánuas cæli apéruit
Psalmus 77(17-31) [3]
77:17 Et apposuérunt adhuc peccáre ei: * in iram excitavérunt Excélsum in inaquóso.
77:18 Et tentavérunt Deum in córdibus suis, * ut péterent escas animábus suis.
77:19 Et male locúti sunt de Deo: * dixérunt: Numquid póterit Deus paráre mensam in desérto?
77:20 Quóniam percússit petram, et fluxérunt aquæ: * et torréntes inundavérunt.
77:20 Numquid et panem póterit dare, * aut paráre mensam pópulo suo?
77:21 Ídeo audívit Dóminus, et dístulit: * et ignis accénsus est in Jacob, et ira ascéndit in Israël.
77:22 Quia non credidérunt in Deo: * nec speravérunt in salutári ejus:
77:23 Et mandávit núbibus désuper: * et jánuas cæli apéruit.
77:24 Et pluit illis manna ad manducándum: * et panem cæli dedit eis.
77:25 Panem Angelórum manducávit homo, * cibária misit eis in abundántia.
77:26 Tránstulit Austrum de cælo: * et indúxit in virtúte sua Áfricum.
77:27 Et pluit super eos sicut púlverem carnes: * et sicut arénam maris volatília pennáta.
77:28 Et cecidérunt in médio castrórum eórum: * circa tabernácula eórum.
77:29 Et manducavérunt, et saturáti sunt nimis, et desidérium eórum áttulit eis: * non sunt fraudáti a desidério suo.
77:30 Adhuc escæ eórum erant in ore ipsórum: * et ira Dei ascéndit super eos.
77:31 Et occídit pingues eórum, * et eléctos Israël impedívit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Jánuas cæli apéruit Dóminus, et pluit illis manna ad manducándum.
Ant. Mannát hullatott az égből
Zsoltár 77(17-31) [3]
77:17 És mégis folyvást vétkeztek ellene, * haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
77:18 És kisértették az Istent szívükben, * midőn lelküknek ételt kértek;
77:19 és gonoszul szólottak az Istenről, * mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
77:20 Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, * és patakok áradtak:
77:20 Vajon adhat-e kenyeret is, * vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
77:21 Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; * és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;
77:22 Mert nem hittek az Istenben, * és nem bíztak az ő szabadításában.
77:23 És parancsolt onnan fentről a felhőknek, * és megnyitá az ég ajtajait,
77:24 és mannát hullatott nekik eledelül, * és mennyei kenyeret adott nekik.
77:25 Az angyalok kenyerét ette az ember; * eledelt küldött nekik bőséggel.
77:26 Elvivé a napkeleti szelet az égről, * és elhozá erejével a délit.
77:27 És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, * és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
77:28 És táboruk közepére estek * az ő sátoraik körül.
77:29 És evének, és igen jóllakának, és kívánságukat teljesíté, * és nem csalatkoztak meg kívánságukban.
77:30 De még szájukban volt étkük, * és már az Isten haragja rájuk szállott,
77:31 és megölé azok kövéreit, * Izrael választottait megakadályozá.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
Ant. Deus adjútor
Psalmus 77(32-41) [4]
77:32 In ómnibus his peccavérunt adhuc: * et non credidérunt in mirabílibus ejus.
77:33 Et defecérunt in vanitáte dies eórum: * et anni eórum cum festinatióne.
77:34 Cum occíderet eos, quærébant eum: * et revertebántur, et dilúculo veniébant ad eum.
77:35 Et rememoráti sunt quia Deus adjútor est eórum: * et Deus excélsus redémptor eórum est.
77:36 Et dilexérunt eum in ore suo, * et lingua sua mentíti sunt ei.
77:37 Cor autem eórum non erat rectum cum eo: * nec fidéles hábiti sunt in testaménto ejus.
77:38 Ipse autem est miséricors, et propítius fiet peccátis eórum: * et non dispérdet eos.
77:38 Et abundávit ut avérteret iram suam: * et non accéndit omnem iram suam:
77:39 Et recordátus est quia caro sunt: * spíritus vadens et non rédiens.
77:40 Quóties exacerbavérunt eum in desérto, * in iram concitavérunt eum in inaquóso?
77:41 Et convérsi sunt, et tentavérunt Deum: * et Sanctum Israël exacerbavérunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Deus adjútor est eórum: et Excélsus redémptor eórum est.
Ant. Isten a sziklájuk,
Zsoltár 77(32-41) [4]
77:32 Mindezek mellett mégis vétkeztek, * és nem hittek az ő csodáinak.
77:33 És elfogytak napjaik hiúságban, * és esztendeik sietséggel.
77:34 Midőn ölte őket, keresték őt, * és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
77:35 és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjük, * és a fölséges Isten az ő megváltójuk.
77:36 De csak szájukkal szerették őt, * és nyelvükkel hazudtak neki.
77:37 Mert szívük hozzája nem volt igaz, * és nem találtattak hűeknek az ő szövetségében.
77:38 Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, * és nem veszti el őket.
77:38 És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, * és nem gerjeszté föl egészen haragját,
77:39 és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, * elenyésző és vissza nem térő lehelet.
77:40 Hányszor búsították őt a pusztában, * s indították őt haragra a vizetlen helyen?
77:41 És újra meg újra kísértették az Istent, * és Izrael Szentjét bosszantották.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
Ant. Redémit eos
Psalmus 77(42-58) [5]
77:42 Non sunt recordáti manus ejus, * die qua redémit eos de manu tribulántis.
77:43 Sicut pósuit in Ægýpto signa sua, * et prodígia sua in campo Táneos.
77:44 Et convértit in sánguinem flúmina eórum: * et imbres eórum, ne bíberent.
77:45 Misit in eos cœnomyíam, et comédit eos: * et ranam, et dispérdidit eos.
77:46 Et dedit ærúgini fructus eórum: * et labóres eórum locústæ.
77:47 Et occídit in grándine víneas eórum: * et moros eórum in pruína.
77:48 Et trádidit grándini juménta eórum: * et possessiónem eórum igni.
77:49 Misit in eos iram indignatiónis suæ: * indignatiónem, et iram, et tribulatiónem: immissiónes per ángelos malos.
77:50 Viam fecit sémitæ iræ suæ, non pepércit a morte animábus eórum: * et juménta eórum in morte conclúsit.
77:51 Et percússit omne primogénitum in terra Ægýpti: * primítias omnis labóris eórum in tabernáculis Cham.
77:52 Et ábstulit sicut oves pópulum suum: * et perdúxit eos tamquam gregem in desérto.
77:53 Et dedúxit eos in spe, et non timuérunt: * et inimícos eórum opéruit mare.
77:54 Et indúxit eos in montem sanctificatiónis suæ: * montem, quem acquisívit déxtera ejus.
77:54 Et ejécit a fácie eórum gentes: * et sorte divísit eis terram in funículo distributiónis.
77:55 Et habitáre fecit in tabernáculis eórum: * tribus Israël.
77:56 Et tentavérunt, et exacerbavérunt Deum excélsum: * et testimónia ejus non custodiérunt.
77:57 Et avertérunt se, et non servavérunt pactum: * quemádmodum patres eórum convérsi sunt in arcum pravum.
77:58 In iram concitavérunt eum in cóllibus suis: * et in sculptílibus suis ad æmulatiónem eum provocavérunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Redémit eos Dóminus de manu tribulántis.
Ant. Kiszabadította
Zsoltár 77(42-58) [5]
77:42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, * ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
77:43 Mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, * és csodáit Tánisz mezején,
77:44 Midőn vérré változtatta azok folyóvizeit * és árjait, hogy nem ihattak;
77:45 Mindenféle legyet bocsátott rájuk, mely megemészté őket; * és békát, mely elpusztítá őket;
77:46 és a ragyának adá gyümölcsüket, * és termesztményeiket a sáskának;
77:47 és elverte jégesővel szőlőiket, * és szederfáikat dérrel;
77:48 és a jégesőnek adá barmaikat, * és jószágukat a tűznek;
77:49 Midőn rájuk bocsátotta bosszankodása haragját, * a bosszankodást és haragot és szorongatást, csapásokat a gonosz angyalok által;
77:50 Midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kímélte a haláltól lelküket, * és barmaikat a halálnak szánta;
77:51 és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, * minden munkájuk zsengéit Kám hajlékaiban;
77:52 és elvitte népét, mint a juhokat, * és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
77:53 és kivezette őket reménységben, és nem féltek; * és ellenségeiket a tenger elborította;
77:54 és bevitte őket megszenteltetése hegyére, * a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett;
77:54 és kiűzte színük elől a nemzeteket, * és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;
77:55 és megtelepíté azok hajlékaiban * Izrael nemzetségeit,
77:56 és ők kísértették és bosszantották a fölséges Istent, * és nem őrzötték meg bizonyságait,
77:57 és elfordultak, és nem tarták meg a kötést, * mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordultak.
77:58 Haragra indíták őt halmaikon, * és faragott képeikkel bosszúállásra ingerlék őt.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
Ant. Ædificávit
Psalmus 77(59-72) [6]
77:59 Audívit Deus, et sprevit: * et ad níhilum redégit valde Israël.
77:60 Et répulit tabernáculum Silo: * tabernáculum suum, ubi habitávit in homínibus.
77:61 Et trádidit in captivitátem virtútem eórum: * et pulchritúdinem eórum in manus inimíci.
77:62 Et conclúsit in gládio pópulum suum: * et hereditátem suam sprevit.
77:63 Júvenes eórum comédit ignis: * et vírgines eórum non sunt lamentátæ.
77:64 Sacerdótes eórum in gládio cecidérunt: * et víduæ eórum non plorabántur.
77:65 Et excitátus est tamquam dórmiens Dóminus: * tamquam potens crapulátus a vino.
77:66 Et percússit inimícos suos in posterióra: * oppróbrium sempitérnum dedit illis.
77:67 Et répulit tabernáculum Joseph: * et tribum Éphraim non elégit.
77:68 Sed elégit tribum Juda, * montem Sion quem diléxit.
77:69 Et ædificávit sicut unicórnium sanctifícium suum in terra, * quam fundávit in sǽcula.
77:70 Et elégit David, servum suum, et sústulit eum de grégibus óvium: * de post fœtántes accépit eum,
77:71 Páscere Jacob, servum suum, * et Israël, hereditátem suam:
77:72 Et pavit eos in innocéntia cordis sui: * et in intelléctibus mánuum suárum dedúxit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ædificávit Deus sanctifícium suum in terra.
Ant. Isten építette
Zsoltár 77(59-72) [6]
77:59 Meghallotta ezt Isten, és megvetette * és igen megutálta Izraelt,
77:60 és elhagyta Silóban hajlékát, * az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,
77:61 és fogságra adá azok erejét, * és azok szépségét az ellenség kezeibe,
77:62 és fegyver alá juttatta népét, * és örökségét megvetette.
77:63 Ifjait tűz emésztette meg; * és szüzeit senki sem siratta.
77:64 Papjai fegyver által hullottak el; * és özvegyeiken senki sem siránkozott.
77:65 Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, * mint a bortól megrészegült hatalmas.
77:66 És megveré ellenségeit hátul; * örök gyalázatot tett rajtuk.
77:67 És megvetette József hajlékát, * és nem választá Efraim nemzetségét;
77:68 Hanem Júda nemzetségét választotta, * Sion hegyét, melyet szeretett.
77:69 És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, * melyet örökre alapított.
77:70 És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, * a tejelők mögül hozta el őt,
77:71 Hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, * és örökségét, Izraelt.
77:72 És legeltette őket szívének ártatlanságában, * és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Isten építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet.
Ant. Ádjuva nos,
Psalmus 78 [7]
78:1 Deus, venérunt gentes in hereditátem tuam, polluérunt templum sanctum tuum: * posuérunt Jerúsalem in pomórum custódiam.
78:2 Posuérunt morticína servórum tuórum, escas volatílibus cæli: * carnes sanctórum tuórum béstiis terræ.
78:3 Effudérunt sánguinem eórum tamquam aquam in circúitu Jerúsalem: * et non erat qui sepelíret.
78:4 Facti sumus oppróbrium vicínis nostris: * subsannátio et illúsio his, qui in circúitu nostro sunt.
78:5 Úsquequo, Dómine, irascéris in finem: * accendétur velut ignis zelus tuus?
78:6 Effúnde iram tuam in gentes, quæ te non novérunt: * et in regna quæ nomen tuum non invocavérunt:
78:7 Quia comedérunt Jacob: * et locum ejus desolavérunt.
78:8 Ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum, cito antícipent nos misericórdiæ tuæ: * quia páuperes facti sumus nimis.
78:9 Ádjuva nos, Deus, salutáris noster: et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos: * et propítius esto peccátis nostris, propter nomen tuum:
78:10 Ne forte dicant in géntibus: Ubi est Deus eórum? * et innotéscat in natiónibus coram óculis nostris.
78:10 Últio sánguinis servórum tuórum, qui effúsus est: * intróeat in conspéctu tuo gémitus compeditórum.
78:11 Secúndum magnitúdinem brácchii tui, * pósside fílios mortificatórum.
78:12 Et redde vicínis nostris séptuplum in sinu eórum: * impropérium ipsórum, quod exprobravérunt tibi, Dómine.
78:13 Nos autem pópulus tuus, et oves páscuæ tuæ, * confitébimur tibi in sǽculum.
78:13 In generatiónem et generatiónem * annuntiábimus laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ádjuva nos, Deus, salutáris noster: et propítius esto peccátis nostris.
Ant. Neved dicsőségéért
Zsoltár 78 [7]
78:1 Isten, pogányok jöttek örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, * őrkunyhóvá tették Jeruzsálemet.
78:2 Szolgáid holttestét eledelül adták az égi madaraknak, * szentjeid húsát a föld vadainak.
78:3 Vérüket mint a vizet ontották Jeruzsálem körül, * és nem volt, ki eltemesse.
78:4 Gyalázattá lettünk szomszédainknak, * nevetséggé és csúfsággá azoknak, kik körülöttünk vannak.
78:5 Meddig haragszol, Uram, egészen? * Fölgerjed-e, mint a tűz, bosszankodásod?
78:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, kik téged nem ismernek, * és az országokra, melyek a te nevedet nem hívták segítségül,
78:7 Mert megemésztették Jákobot, * és az ő helyét elpusztították.
78:8 Ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról, hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod: * mert igen szegények lettünk.
78:9 Segíts meg minket, szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért, Uram, szabadíts meg minket; * és légy kegyelmes bűneinknek a te nevedért,
78:10 Nehogy azt mondják a pogányok között: Hol vagyon az ő Istenük? * Legyen nyilvános a nemzetek között szemeink előtt
78:10 A bosszúállás szolgáid kiontott véréért. * Jusson színed elé a foglyok fohászkodása;
78:11 A te karod nagyvolta szerint * tartsd meg a megöltek fiait,
78:12 és fizesd vissza szomszédainknak keblükbe hétszerte * szidalmukat, mellyel, Uram, téged szidalmaztak.
78:13 Mi pedig, a te néped, és a te legelőd juhai, * hálát adunk neked mindörökké,
78:13 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogjuk dicséretedet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, bocsásd meg, bűneinket.
Ant. Ego sum Dóminus
Psalmus 80 [8]
80:2 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:3 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:4 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:5 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:6 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:7 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:8 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:9 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:11 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:12 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:13 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:14 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:15 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:16 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sǽcula.
80:17 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ego sum Dóminus Deus tuus Israël, qui edúxi te de terra Ægýpti.
Ant. Én vagyok az Úr,
Zsoltár 80 [8]
80:2 Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek; * örüljetek Jákob Istenének.
80:3 Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, * kellemes hárfát citerával.
80:4 Fújjatok harsonát az újhold napján, * a ti ünnepetek jeles napján.
80:5 Mert parancsolat ez Izraelben, * és törvény Jákob Istenétől.
80:6 Bizonyságul rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földjéről; * hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
80:7 Elfordította hátát a terhektől, * midőn kezei kosárral szolgáltak.
80:8 A szorongatásban segítségül hívtál engem, és megszabadítottalak tégedet; * meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
80:9 Halljad, én népem, és bizonyságot teszek neked; * Izrael, ha engem hallgatsz, nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
80:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földjéről; * tátsd föl szádat, és betöltöm azt.
80:12 De az én népem nem hallgatott szavamra, * és nem figyelmezett rám Izrael.
80:13 És az ő szívük kívánságaira hagytam őket, * és öntanácsaik szerint jártak.
80:14 Ha az én népem rám hallgatott volna, * ha Izrael utaimon járt volna,
80:15 Igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, * és szorongatóira vetettem volna kezemet.
80:16 Az Úr ellenségei hízelegnének neki; * és jólétük ideje örökké tartana;
80:17 és a gabona javával táplálná őket, * és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről.
Ant. Ne táceas Deus
Psalmus 82 [9]
82:2 Deus, quis símilis erit tibi? * Ne táceas, neque compescáris, Deus.
82:3 Quóniam ecce inimíci tui sonuérunt: * et qui odérunt te extulérunt caput.
82:4 Super pópulum tuum malignavérunt consílium: * et cogitavérunt advérsus sanctos tuos.
82:5 Dixérunt: Veníte, et disperdámus eos de gente: * et non memorétur nomen Israël ultra.
82:6 Quóniam cogitavérunt unanímiter: * simul advérsum te testaméntum disposuérunt, tabernácula Idumæórum et Ismahelítæ:
82:8 Moab, et Agaréni, Gebal, et Ammon, et Ámalec: * alienígenæ cum habitántibus Tyrum.
82:9 Étenim Assur venit cum illis: * facti sunt in adjutórium fíliis Lot.
82:10 Fac illis sicut Mádian, et Sísaræ: * sicut Jabin in torrénte Cisson.
82:11 Disperiérunt in Endor: * facti sunt ut stercus terræ.
82:12 Pone príncipes eórum sicut Oreb, et Zeb, * et Zébee, et Sálmana:
82:13 Omnes príncipes eórum: * qui dixérunt: Hereditáte possideámus Sanctuárium Dei.
82:14 Deus meus, pone illos ut rotam: * et sicut stípulam ante fáciem venti.
82:15 Sicut ignis, qui combúrit silvam: * et sicut flamma combúrens montes:
82:16 Ita persequéris illos in tempestáte tua: * et in ira tua turbábis eos.
82:17 Imple fácies eórum ignomínia: * et quǽrent nomen tuum, Dómine.
82:18 Erubéscant, et conturbéntur in sǽculum sǽculi: * et confundántur, et péreant.
82:19 Et cognóscant quia nomen tibi Dóminus: * tu solus Altíssimus in omni terra.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ne táceas Deus quóniam inimíci tui extulérunt caput.
Ant. Ne hallgass, Istenem,
Zsoltár 82 [9]
82:2 Isten, ki hasonló hozzád? * Ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten.
82:3 Mert íme a te ellenségeid fölzendültek, * és akik gyűlölnek téged, fejüket fölemelték.
82:4 A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, * és a te szentjeid ellen ármánykodnak.
82:5 Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közül, * és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.
82:6 Mert egy akarattal tanácskoznak, * szövetséget kötnek együtt ellened az idumeusok hajlékai és az izmaeliták,
82:8 Moáb és az agarénusok, Gebál és Ammon és Amalek, * az idegenek Tírusz lakóival.
82:9 Asszúr is velük jő, * segítségül lettek Lót fiainak.
82:10 Cselekedjél velük, mint Mádiánnal és Sisarával, * mint Jábinnal Cisszon patakjánál.
82:11 Kik elvesztek Endorban, * s lettek mint a föld ganéja.
82:12 Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel * és Zebeével és Szalmanával;
82:13 Minden fejedelmükkel, * kik azt mondják: Bírjuk örökségül az Isten Szentélyét.
82:14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a forgatag, * és mint a pozdorja a szél színe előtt.
82:15 Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, * és mint a hegyeket fölégető láng:
82:16 úgy üldözd őket a te viharod által, * és zavard össze haragod által.
82:17 Töltsd be orcájukat gyalázattal, * hogy keressék, Uram, a te nevedet.
82:18 Piruljanak és rémüljenek el örökkön-örökre; * és szégyenüljenek meg és vesszenek el.
82:19 És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, * te vagy egyedül Fölséges az egész földön.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Ne hallgass, Istenem, ellenségeid fennen hordják fejüket.
V. Scápulis suis obumbrábit tibi.
R. Et sub pennis ejus sperábis.
V. Vállaival megárnyékoz téged,
R. Szárnyai alatt biztonságban vagy.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.

Lectio 1
Léctio sancti Evangélii secúndum Joánnem
Joannes 5:1-15
In illo témpore: Erat dies festus Judæórum, et ascéndit Jesus Jerosólymam. Et réliqua.

Homilía sancti Augustíni Epíscopi
Tractatus 17 in Joannem, post initium
Videámus quid volúerit significáre in illo uno, quem étiam ipse servans unitátis mystérium, de tot languéntibus unum sanáre dignátus est. Invénit in annis ejus númerum quemdam languóris: trigínta et octo annos habébat in infirmitáte. Hic númerus quómodo magis ad languórem pertíneat, quam ad sanitátem, paulo diligéntius exponéndum est. Inténtos vos volo: áderit Dóminus, ut cóngrue loquar, et sufficiénter audiátis. Quadragenárius númerus sacrátus nobis in quadam perfectióne commendátur; notum esse árbitror caritáti vestræ: testántur sæpíssime divínæ Scriptúræ: jejúnium hoc número consecrátum esse, bene nostis. Nam et Móyses quadragínta diébus jejunávit, et Elías tótidem: et ipse Dóminus noster et Salvátor Jesus Christus hunc jejúnii númerum implévit. Per Móysen significátur Lex, per Elíam significántur Prophétæ, per Dóminum significátur Evangélium. Ideo in illo monte tres apparuérunt, ubi se discípulis osténdit in claritáte vultus et vestis suæ: appáruit enim médius inter Móysen et Elíam, tamquam Evangélium testimónium habéret a Lege et Prophétis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Emendémus in mélius, quæ ignoránter peccávimus: ne súbito præoccupáti die mortis, quærámus spátium pœniténtiæ, et inveníre non possímus:
* Atténde, Dómine, et miserére, quia peccávimus tibi.
V. Adjuva nos, Deus salutáris noster, et propter honórem nóminis tui, Dómine, líbera nos.
R. Atténde, Dómine, et miserére, quia peccávimus tibi.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.

1. olvasmány
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
John 5:1-15
Azon időben ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe És így tovább.

Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
17 th Tract on John)
Let us see what is mystically signified by that one infirm man whom alone the Lord, keeping to a mysterious unity, chose out of so many sufferers, to be the subject of His healing power. He found in him a certain number of years of sickness. He had had an infirmity thirty and eight years. How this number is proper rather to weakness than to health, will now be the subject of a few careful remarks. I bespeak your attention; the Lord will be present, that I may speak fitly, and you may understand. The number forty is put before us as hallowed, and, in a way, perfect. I think that your love knoweth this God's Scriptures often and; often witness it. Ye well know that a Fast of this number of days is hallowed. Moses fasted forty days. Elias did the same. And our Lord and Saviour Jesus Christ Himself fasted this number of days complete. Moses representeth the Law, Elias the Prophets, and the Lord the Gospel. And therefore these three appeared on the Mount of the Transfiguration. There the Lord showed Himself to His disciples with His Face shining as the sun, and His raiment glistering; and He stood between Moses and Elias; as it were, the Gospel receiving testimony, on the one hand from the Law, and, on the other, from the Prophets.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Let us amend for the better in that wherein we have sinned unknowingly, or ever the day of death suddenly prevent us, and we seek a place of repentance, and find none.
* Give heed, O Lord, and have mercy upon us, for we have sinned against thee.
V. Help us, O God of our salvation, and for the glory of thy Name deliver us, O Lord.
R. Give heed, O Lord, and have mercy upon us, for we have sinned against thee.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.

Lectio 2
Sive ergo in Lege, sive in Prophétis, sive in Evangélio, quadragenárius númerus nobis in jejúnio commendátur. Jejúnium autem magnum et generále est, abstinére ab iniquitátibus et illícitis voluptátibus sǽculi, quod est perféctum jejúnium: Ut abnegántes impietátem et sæculáres cupiditátes, temperánter et juste et pie vivámus in hoc sǽculo. Huic jejúnio quam mercédem addit Apóstolus? Séquitur et dicit: Exspectántes illam beátam spem, et manifestatiónem glóriæ beáti Dei et Salvatóris nostri Jesu Christi. In hoc ergo sǽculo quasi quadragésimam abstinéntiæ celebrámus, cum bene vívimus, cum ab iniquitátibus et ab illícitis voluptátibus abstinémus: sed quia hæc abstinéntia sine mercéde non erit, exspectámus beátam illam spem, et revelatiónem glóriæ magni Dei et Salvatóris nostri Jesu Christi. In illa spe, cum fúerit de spe facta res, acceptúri sumus mercédem denárium. Ipsa enim merces rédditur operáriis in vínea laborántibus, secúndum Evangélium, quod vos credo reminísci: neque enim ómnia commemoránda sunt tamquam rúdibus et imperítis. Denárius ergo, qui accépit nomen a número decem, rédditur, et conjúnctus quadragenário fit quinquagenárius: unde cum labóre celebrámus Quadragésimam ante Pascha; cum lætítia vero, tamquam accépta mercéde, Quinquagésimam post Pascha.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Derelínquat ímpius viam suam, et vir iníquus cogitatiónes suas, et revertátur ad Dóminum, et miserébitur ejus:
* Quia benígnus et miséricors est, et præstábilis super malítia Dóminus Deus noster.
V. Non vult Dóminus mortem peccatóris, sed ut convertátur et vivat.
R. Quia benígnus et miséricors est, et præstábilis super malítia Dóminus Deus noster.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.

2. olvasmány
Whether, therefore, it be in the Law, or in the Prophets, or in the Gospel, the number of forty is recommended to us for Fast-days. The great and general Fast is this to abstain from the iniquity of the world, and her forbidden pleasures. This is the perfect Fast, that, denying ungodliness, and worldly lusts, we should live soberly, righteously, and godly in this present world. After such a Fast, what is the Feast that followeth? Hear what the Apostle saith in continuation Looking for that blessed hope, and the glorious appearing of our great God and Saviour Jesus Christ. Titus ii. 12, 13. We, then, make our pilgrimage in this world a Lent, by living good lives, and abstaining from her iniquities and her forbidden pleasures. But at the end of this life-long Lent there will be an Easter indeed. We look for that blessed hope, and the glorious appearing of our great God and Saviour Jesus Christ When that hope is realised, when that faith is swallowed up in knowledge, then indeed shall we receive every man a penny. In good sooth, it is true that every labourer in the vineyard will get his wages witness that Gospel which I believe ye have not forgotten, Matth. xx. 116 and which it is not my business to quote again as if ye were ignorant children. Now, the word used in the original for this penny which the labourers received is denarion. And the derivation of the word denarion is the numeral decem, ten. There are forty days in Lent, and if we add ten, we get fifty. So do we toil in fasting for the forty days of Lent before Easter, and, then, when we have, as it were, received our reward, we keep holiday for the fifty days of Eastertide.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Let the wicked forsake his way, and the unrighteous man his thoughts, and let him return unto the Lord, and He will have mercy upon him;
* For the Lord our God is gracious, and merciful, and repenteth Him of the evil.
V. The Lord hath no pleasure in the death of the wicked; but that he turn from his way and live.
R. For the Lord our God is gracious, and merciful, and repenteth Him of the evil.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 3
Mementóte quod proposúerim númerum trigínta ócto annórum in illo lánguido. Volo expónere, quare númerus ille trigésimus et octávus, languóris sit pótius quam sanitátis. Ergo, ut dicébam, cáritas implet Legem: ad plenitúdinem Legis in ómnibus opéribus pértinet quadragenárius númerus. In caritáte autem duo præcépta nobis commendántur: Díliges Dóminum Deum tuum ex toto corde tuo, et ex tota ánima tua, et ex tota mente tua: et díliges próximum tuum sicut teípsum. In his duóbus præcéptis tota Lex pendet, et Prophétæ. Mérito et illa vídua omnes facultátes suas, duo minúta misit in dona Dei: mérito et pro illo lánguido a latrónibus sauciáto stabulárius duos nummos accépit, unde sanarétur: mérito apud Samaritános bíduum fecit Jesus, ut eos caritáte firmáret. Binário ergo isto número cum áliquid boni significátur, máxime bipertíta cáritas commendátur. Si ergo quadragenárius númerus habet perfectiónem Legis, et Lex non implétur nisi in gémino præcépto caritátis: quid miráris, quia languébat, qui ad quadragínta, duo minus habébat?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Paradísi portas apéruit nobis jejúnii tempus: suscipiámus illud orántes, et deprecántes:
* Ut in die resurrectiónis cum Dómino gloriémur.
V. In ómnibus exhibeámus nosmetípsos sicut Dei minístros in multa patiéntia.
R. Ut in die resurrectiónis cum Dómino gloriémur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ut in die resurrectiónis cum Dómino gloriémur.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

3. olvasmány
Remember how I remarked, that the man healed by our Lord at the pool of Bethesda had had an infirmity thirty and eight years. I wish to explain why this number of thirty-eight is proper rather to weakness than to health. Love is the fulfilling of the law Rom. xiii. 10; to the fulfilling of the law belongeth in every work the number forty. But in love we have given us two precepts Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy mind. This is the first and great commandment. And the second is like unto it Thou shalt love thy neighbour as thyself. On these two commandments hang all the law and the prophets. Matth. xxii. 37-40. When the widow gave all she had for an offering to God she gave two mites Mark xii. 42; the inn-keeper received two pence wherewith to cure him that had fallen among thieves Luke x. 35; Jesus abode for two days among the Samaritans John iv. 40, that He might establish them in love. When, then, anything good is spoken of as two, the two great divisions of love are the chief mystic interpretation. If, then, the law is fulfilled in the number forty, and it is not fulfilled if there be lacking the two precepts of love, what wonder is it that he was infirm who lacked two of forty?
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. The season of the Fast openeth unto us the gates of heaven; let us enter thereon in prayer and supplication,
* That on the day when the Lord riseth again we may rejoice with Him.
V. In all things let us approve ourselves the ministers of God, in much patience.
R. That on the day when the Lord riseth again we may rejoice with Him.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. That on the day when the Lord riseth again we may rejoice with Him.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Esto, Dómine, propítius plebi tuæ: et, quam tibi facis esse devótam, benígno réfove miserátus auxílio.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Be gracious unto thy people, O Lord, and in thy mercy help all such as Thou hast called to be thine.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium
Omnia    Plures

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Monastic
Ordo Praedicatorum
Language 2
Latin
Deutsch
English
Español
Français
Italiano
Magyar
Polski
Português
Latin-Bea
Polski-Newer
Votives
Hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help