Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Regem ventúrum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem ventúrum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem ventúrum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem ventúrum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem ventúrum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem ventúrum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Az Urat, az eljövendő Királyt, * Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Az Urat, az eljövendő Királyt, * Jöjjetek, imádjuk!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Urat, az eljövendő Királyt, * Jöjjetek, imádjuk!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Urat, az eljövendő Királyt, * Jöjjetek, imádjuk!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Urat, az eljövendő Királyt, * Jöjjetek, imádjuk!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Az Urat, az eljövendő Királyt, * Jöjjetek, imádjuk!
|
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Verbum supérnum, pródiens
A Patre olim éxiens,
Qui natus orbi súbvenis,
Cursu declívi témporis.
Illúmina nunc péctora,
Tuóque amóre cóncrema;
Audíto ut præcónio
Sint pulsa tandem lúbrica.
Iudéxque cum post áderis
Rimári facta péctoris,
Reddens vicem pro ábditis,
Iustísque regnum pro bonis.
Non demum arctémur malis
Pro qualitáte críminis;
Sed cum beátis cómpotes
Simus perénnes cælibes.
Laus, honor, virtus, glória,
Deo Patri, et Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In sæculórum sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Fölséges Ige; ki Atyád
Örök kebléből kélsz elő,
Idők teljében testbe szállsz,
S világ ügyét felvállalod:
Ragyogd be most a lelkeket,
S lobbantsd fel bennük tüzedet,
Szív az esendőt hagyja el,
S a menny szépsége töltse be.
Ha majd a nagy Bírói Szék
Tűzbe küldi a rosszakat
S a jókat a baráti hang
Szolgált egükbe hívja meg:
Ne nyeljen akkor minket el
A lángoló setét özön,
Hanem az Isten Arca és
A boldog ég legyen miénk.
Atyaistennek glória,
S Fiú és Szentlélek neked
Miképpen volt és szüntelen
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Véniet ecce rex, * excélsus cum potestáte magna, ad salvándas gentes, allelúia.
Psalmus 20 [1]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis eius tribuísti ei: * et voluntáte labiórum eius non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória eius in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Behold, there cometh the King * even the Most High, with great power, to save the nations, alleluia.
Zsoltár 20 [1]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 21 [2]
21:2 Deus, Deus meus, réspice in me: quare me dereliquísti? * longe a salúte mea verba delictórum meórum.
21:3 Deus meus, clamábo per diem, et non exáudies: * et nocte, et non ad insipiéntiam mihi.
21:4 Tu autem in sancto hábitas, * laus Israël.
21:5 In te speravérunt patres nostri: * speravérunt, et liberásti eos.
21:6 Ad te clamavérunt, et salvi facti sunt: * in te speravérunt, et non sunt confúsi.
21:7 Ego autem sum vermis, et non homo: * oppróbrium hóminum, et abiéctio plebis.
21:8 Omnes vidéntes me, derisérunt me: * locúti sunt lábiis, et movérunt caput.
21:9 Sperávit in Dómino, erípiat eum: * salvum fáciat eum, quóniam vult eum.
21:10 Quóniam tu es, qui extraxísti me de ventre: * spes mea ab ubéribus matris meæ. In te proiéctus sum ex útero:
21:11 De ventre matris meæ Deus meus es tu, * ne discésseris a me:
21:12 Quóniam tribulátio próxima est: * quóniam non est qui ádiuvet.
21:13 Circumdedérunt me vítuli multi: * tauri pingues obsedérunt me.
21:14 Aperuérunt super me os suum, * sicut leo rápiens et rúgiens.
21:15 Sicut aqua effúsus sum: * et dispérsa sunt ómnia ossa mea.
21:15 Factum est cor meum tamquam cera liquéscens * in médio ventris mei.
21:16 Áruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhǽsit fáucibus meis: * et in púlverem mortis deduxísti me.
21:17 Quóniam circumdedérunt me canes multi: * concílium malignántium obsédit me.
21:17 Fodérunt manus meas et pedes meos: * dinumeravérunt ómnia ossa mea.
21:18 Ipsi vero consideravérunt et inspexérunt me: * divisérunt sibi vestiménta mea, et super vestem meam misérunt sortem.
21:20 Tu autem, Dómine, ne elongáveris auxílium tuum a me: * ad defensiónem meam cónspice.
21:21 Érue a frámea, Deus, ánimam meam: * et de manu canis únicam meam:
21:22 Salva me ex ore leónis: * et a córnibus unicórnium humilitátem meam.
21:23 Narrábo nomen tuum frátribus meis: * in médio ecclésiæ laudábo te.
21:24 Qui timétis Dóminum, laudáte eum: * univérsum semen Iacob, glorificáte eum.
21:25 Tímeat eum omne semen Israël: * quóniam non sprevit, neque despéxit deprecatiónem páuperis:
21:25 Nec avértit fáciem suam a me: * et cum clamárem ad eum, exaudívit me.
21:26 Apud te laus mea in ecclésia magna: * vota mea reddam in conspéctu timéntium eum.
21:27 Edent páuperes, et saturabúntur: et laudábunt Dóminum qui requírunt eum: * vivent corda eórum in sǽculum sǽculi.
21:28 Reminiscéntur et converténtur ad Dóminum * univérsi fines terræ:
21:28 Et adorábunt in conspéctu eius * univérsæ famíliæ géntium.
21:29 Quóniam Dómini est regnum: * et ipse dominábitur géntium.
21:30 Manducavérunt et adoravérunt omnes pingues terræ: * in conspéctu eius cadent omnes qui descéndunt in terram.
21:31 Et ánima mea illi vivet: * et semen meum sérviet ipsi.
21:32 Annuntiábitur Dómino generátio ventúra: * et annuntiábunt cæli iustítiam eius pópulo qui nascétur, quem fecit Dóminus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Véniet ecce rex, excélsus cum potestáte magna, ad salvándas gentes, allelúia.
|
Zsoltár 21 [2]
21:2 Istenem, én Istenem, tekints rám; miért hagytál el engem? * Szabadulásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai.
21:3 Én Istenem, napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; * és éjjel, és nem hasztalanul-e rám nézve?
21:4 Te pedig a szent helyen lakol, * Izrael dicsérete!
21:5 Tebenned bíztak atyáink; * bíztak, és megszabadítottad őket.
21:6 Hozzád kiáltottak, és megszabadultak; * tebenned bíztak, és meg nem szégyenültek.
21:7 Én pedig féreg vagyok, és nem ember; * emberek gyalázata és a nép megvetése.
21:8 Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, * félrevonják ajkukat, és fejüket hajtogatják.
21:9 Az Úrban bízott, mentse meg őt, * szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.
21:10 Mert te vagy, ki engem kivontál a méhből; * én reménységem anyám emlőjétől. Hozzád utasíttattam a méhtől fogva;
21:11 én Istenem vagy te anyám méhétől. * Ne távozzál el tőlem,
21:12 Mert a szorongatás közel vagyon; * mivel nincs, ki segítsen.
21:13 Sok tulok vett engem körül; * kövér bikák környeztek meg engem;
21:14 Rám tátották szájukat, * mint a ragadozó és ordító oroszlán.
21:15 Mint a víz, kiöntettem, * minden csontom elvált.
21:15 Mint a megolvadt viasz, olyan lett szívem * testem belsejében.
21:16 Erőm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; * és a halál porába vittél engem.
21:17 Mert körülvett engem a sok eb; * a gonoszok gyülekezete körülkerített engem.
21:17 Átlyuggatták kezeimet és lábaimat, * megszámlálták minden csontomat;
21:18 ők pedig néztek és szemléltek engem, * elosztották maguk közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek.
21:20 De te, Uram, ne távoztasd el tőlem segítségedet, * figyelj az én oltalmamra.
21:21 Mentsd meg, ó Isten, lelkemet a fegyvertől; * és egyetlenemet az eb kezéből.
21:22 Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; * engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.
21:23 Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, * a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged.
21:24 Kik félitek az Urat, dicsérjétek őt; * Jákob minden ivadéka, dicsőítsétek őt.
21:25 Félje őt Izrael minden ivadéka; * mert nem utálta és nem vetette meg a szegény könyörgését,
21:25 Orcáját sem fordította el tőlem; * mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem.
21:26 Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; * fogadásaimat beteljesítem a téged félők színe előtt.
21:27 Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik; * szíveik élni fognak örökkön-örökké.
21:28 Megemlékezik és megtér az Úrhoz * a föld minden határa;
21:28 és imádkozni fog az ő színe előtt * a pogányok minden nemzetsége.
21:29 Mert az Úré az ország; * és ő uralkodni fog a pogányokon.
21:30 Esznek és imádják őt a föld minden kövérei; * az ő színe előtt leborulnak mindnyájan, kik a földbe mennek.
21:31 És az én lelkem neki él, * és ivadékom neki fog szolgálni.
21:32 Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; * és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Behold, there cometh the King even the Most High, with great power, to save the nations, alleluia.
|
Ant. Confortáte * manus dissolútas: confortámini, dícite: Ecce Deus noster véniet, et salvábit nos, allelúia.
Psalmus 22 [3]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas iustítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:4 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:5 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:5 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:6 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:6 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Strengthen ye * the weak hands be strong say Behold, our God will come, and save us, alleluja.
Zsoltár 22 [3]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi híjával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújulás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az ő nevéért.
22:4 Mert ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól: * mivel te velem vagy.
22:4 A te vessződ és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:5 Asztalt készítettél előttem * azok ellen, kik engem szorongatnak.
22:5 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvet adó poharam mely jeles!
22:6 És a te irgalmasságod követ engem * életem teljes napjaiban;
22:6 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 23 [4]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo eius: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto eius?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec iurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Iacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confortáte manus dissolútas: confortámini, dícite: Ecce Deus noster véniet, et salvábit nos, allelúia.
|
Zsoltár 23 [4]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Strengthen ye the weak hands be strong say Behold, our God will come, and save us, alleluja.
|
Ant. Gaudéte omnes * et lætámini: ecce, qui véniet Dóminus ultiónis, addúcet retributiónem: ipse véniet, et salvábit nos.
Psalmus 24 [5]
24:1 Ad te, Dómine, levávi ánimam meam: * Deus meus, in te confído, non erubéscam.
24:3 Neque irrídeant me inimíci mei: * étenim univérsi, qui sústinent te, non confundéntur.
24:4 Confundántur omnes iníqua agéntes * supervácue.
24:4 Vias tuas, Dómine, demónstra mihi: * et sémitas tuas édoce me.
24:5 Dírige me in veritáte tua, et doce me: * quia tu es, Deus, salvátor meus, et te sustínui tota die.
24:6 Reminíscere miseratiónum tuárum, Dómine, * et misericordiárum tuárum, quæ a sǽculo sunt.
24:7 Delícta iuventútis meæ, * et ignorántias meas ne memíneris.
24:7 Secúndum misericórdiam tuam meménto mei tu: * propter bonitátem tuam, Dómine.
24:8 Dulcis et rectus Dóminus: * propter hoc legem dabit delinquéntibus in via.
24:9 Díriget mansuétos in iudício: * docébit mites vias suas.
24:10 Univérsæ viæ Dómini, misericórdia et véritas, * requiréntibus testaméntum eius et testimónia eius.
24:11 Propter nomen tuum, Dómine, propitiáberis peccáto meo: * multum est enim.
24:12 Quis est homo qui timet Dóminum? * legem státuit ei in via, quam elégit.
24:13 Ánima eius in bonis demorábitur: * et semen eius hereditábit terram.
24:14 Firmaméntum est Dóminus timéntibus eum: * et testaméntum ipsíus ut manifestétur illis.
24:15 Óculi mei semper ad Dóminum: * quóniam ipse evéllet de láqueo pedes meos.
24:16 Réspice in me, et miserére mei: * quia únicus et pauper sum ego.
24:17 Tribulatiónes cordis mei multiplicátæ sunt: * de necessitátibus meis érue me.
24:18 Vide humilitátem meam, et labórem meum: * et dimítte univérsa delícta mea.
24:19 Réspice inimícos meos quóniam multiplicáti sunt, * et ódio iníquo odérunt me.
24:20 Custódi ánimam meam, et érue me: * non erubéscam quóniam sperávi in te.
24:21 Innocéntes et recti adhæsérunt mihi: * quia sustínui te.
24:22 Líbera, Deus, Israël, * ex ómnibus tribulatiónibus suis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Rejoice * all ye, and be glad for, behold, the Lord will come with vengeance, He will bring a recompense He will come and save us.
Zsoltár 24 [5]
24:1 Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; * én Istenem, tebenned bízom, meg ne piruljak,
24:3 és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; * mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenülnek.
24:4 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek * oktalanul.
24:4 A te utaidat, Uram, mutasd meg nekem, * és ösvényeidre taníts meg engem.
24:5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; * mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.
24:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről * és irgalmadról, melyek öröktől valók.
24:7 Ifjúságom vétkeiről * és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg.
24:7 Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; * a te jóvoltodért, Uram!
24:8 Jóságos és igazságos az Úr: * azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;
24:9 Az engedelmeseket vezérli az ítéletben, * a szelídeket megtanítja utaira.
24:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság * azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
24:11 A te nevedért, Uram, kegyelmezz bűnömnek; * mert sok az.
24:12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? * Törvényt szabott annak az úton, melyet válasszon.
24:13 Annak lelke a jóban megmarad, * és ivadéka örökleni fogja a földet.
24:14 Az Úr erőssége az őt félőknek; * és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
24:15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; * mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.
24:16 Tekints rám és könyörülj rajtam; * mert én egyes és szegény vagyok.
24:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; * szükségeimből ments ki engem.
24:18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; * és bocsásd meg minden vétkemet.
24:19 Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, * és igaztalan gyűlölséggel gyűlölnek engem.
24:20 Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; * nem pirulok meg, mert benned bíztam.
24:21 Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, * mert téged vártalak.
24:22 Szabadítsd meg, Isten, Izraelt * minden szorongatásából.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 25 [6]
25:1 Iúdica me, Dómine, quóniam ego in innocéntia mea ingréssus sum: * et in Dómino sperans non infirmábor.
25:2 Proba me, Dómine, et tenta me: * ure renes meos et cor meum.
25:3 Quóniam misericórdia tua ante óculos meos est: * et complácui in veritáte tua.
25:4 Non sedi cum concílio vanitátis: * et cum iníqua geréntibus non introíbo.
25:5 Odívi ecclésiam malignántium: * et cum ímpiis non sedébo.
25:6 Lavábo inter innocéntes manus meas: * et circúmdabo altáre tuum, Dómine:
25:7 Ut áudiam vocem laudis, * et enárrem univérsa mirabília tua.
25:8 Dómine, diléxi decórem domus tuæ, * et locum habitatiónis glóriæ tuæ.
25:9 Ne perdas cum ímpiis, Deus, ánimam meam, * et cum viris sánguinum vitam meam:
25:10 In quorum mánibus iniquitátes sunt: * déxtera eórum repléta est munéribus.
25:11 Ego autem in innocéntia mea ingréssus sum: * rédime me, et miserére mei.
25:12 Pes meus stetit in dirécto: * in ecclésiis benedícam te, Dómine.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Gaudéte omnes et lætámini: ecce, qui véniet Dóminus ultiónis, addúcet retributiónem: ipse véniet, et salvábit nos.
|
Zsoltár 25 [6]
25:1 Ítélj meg engem, Uram, mert én ártatlanságomban jártam; * és az Úrban bízván, nem fogok lankadni.
25:2 Próbálj meg engem, Uram, és kísérts meg engem; * égesd veséimet és szívemet.
25:3 Mert a te irgalmasságod szemeim előtt vagyon; * és gyönyörködöm igazságodban.
25:4 Nem ültem a hiúság gyülekezetében; * és a gonosztevőkkel nem járok.
25:5 Gyűlöltem a gonosztevők gyülekezetét; * és az istentelenekkel nem ülök.
25:6 Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, * és körülveszem, Uram, a te oltárodat.
25:7 Hogy halljam a dicséret szózatát, * és elbeszéljem minden csodádat.
25:8 Uram, szeretem a te házad ékességét, * és a te dicsőséged lakhelyét.
25:9 Isten, ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet, * és a vérszopó férfiakkal életemet,
25:10 Kiknek kezeikben gonoszság vagyon, * jobb kezük tele ajándékokkal.
25:11 Én pedig ártatlanságomban jártam; * válts meg engem, és irgalmazz nekem.
25:12 Az én lábam egyenesen állott; * a gyülekezetekben áldalak téged, Uram!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Rejoice all ye, and be glad for, behold, the Lord will come with vengeance, He will bring a recompense He will come and save us.
|
℣. Ex Sion spécies decóris eius.
℟. Deus noster maniféste véniet.
|
℣. Sionból ragyog az ő szépségének képe.
℟. Istenünk nyilván jő.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
De Isaía Prophéta
Isa 11:1-4
1 Et egrediétur virga de radíce Iesse, et flos de radíce eius ascéndet.
2 Et requiéscet super eum Spíritus Dómini: spíritus sapiéntiæ et intelléctus, spíritus consílii et fortitúdinis, spíritus sciéntiæ et pietátis;
3 Et replébit eum spíritus timóris Dómini: non secúndum visiónem oculórum iudicábit, neque secúndum audítum áurium árguet:
4 Sed iudicábit in iustítia páuperes, et árguet in æquitáte pro mansuétis terræ:
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ierúsalem, cito véniet salus tua: Quare mœróre consúmeris? numquid consiliárius non est tibi, quia innovávit te dolor?
* Salvábo te, et liberábo te, noli timére.
℣. Ego enim sum Dóminus, Deus tuus, Sanctus Israël, Redémptor tuus.
℟. Salvábo te, et liberábo te, noli timére.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány Iziás próféta könyvéből
Isa 11:1-4
1 Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.
2 Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke,
3 S az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,
4 Hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Thy salvation cometh quickly, O Jerusalem; why art thou wasted with sorrow? Is there no counselor in thee, that pangs have taken thee?
* Fear not, for I will save thee and deliver thee.
℣. For I am the Lord, thy God, the Holy One of Israel, thy Saviour.
℟. Fear not, for I will save thee, and deliver thee.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adiuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
Isa 11:4-7
4 Et percútiet terram virga oris sui, et spíritu labiórum suórum interfíciet ímpium.
5 Et erit iustítia cíngulum lumbórum eius: et fides cinctórium renis eius.
6 Habitábit lupus cum agno, et pardus cum hædo accubábit, vitúlus et leo et ovis simul morabúntur, et puer párvulus minábit eos.
7 Vítulus et ursus pascéntur, simul requiéscent cátuli eórum, et leo quasi bos cómedet páleas.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ecce Dóminus véniet, et omnes Sancti eius cum eo, et erit in die illa lux magna: et exíbunt de Ierúsalem sicut aqua munda: et regnábit Dóminus in ætérnum
* Super omnes gentes.
℣. Ecce Dóminus cum virtúte véniet: et regnum in manu eius, et potéstas, et impérium.
℟. Super omnes gentes.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
Isa 11:4-7
4 Hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.
5 Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.
6 Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.
7 Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold, the Lord shall come, and all His saints with Him, and it shall come to pass in that day that the light shall be great; and they shall go out from Jerusalem like clean water; and the Lord shall be King for ever,
* Over all the earth.
℣. Behold, the Lord cometh with an host, and in His hand are the kingdom, and power, and dominion.
℟. Over all the earth.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Isa 11:8-10
8 Et delectábitur infans ab úbere super forámine áspidis, et in cavérna réguli, qui ablactátus fúerit, manum suam mittet.
9 Non nocébunt, et non occídent in univérso monte sancto meo: quia repléta est terra sciéntia Dómini, sicut aquæ maris operiéntes.
10 In die illa radix Iesse, qui stat in signum populórum, ipsum gentes deprecabúntur, et erit sepúlcrum eius gloriósum.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Cívitas Ierúsalem, noli flere: quóniam dóluit Dóminus super te:
* Et áuferet a te omnem tribulatiónem.
℣. Ecce Dóminus in fortitúdine véniet: et brácchium eius dominábitur.
℟. Et áuferet a te omnem tribulatiónem.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
Isa 11:8-10
8 A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek.
9 Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.
10 Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O, thou city of Jerusalem, weep not, for the Lord hath repented Him concerning thee.
* And He will take away from thee all distress.
℣. Behold, the Lord shall come with might, and His arm shall rule.
℟. And He will take away from thee all distress.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. In unitáte Sancti Spíritus, benedícat nos Pater et Fílius. Amen.
Lectio 4
Isa 11:11-13
11 Et erit in die illa: adíciet Dóminus secúndo manum suam ad possidéndum resíduum pópuli sui, quod relinquétur ab Assýriis, et ab Ægýpto, et a Phetros, et ab Æthiópia, et ab Ælam, et a Sénnaar, et ab Emath, et ab ínsulis maris.
12 Et levábit signum in natiónes, et congregábit prófugos Israël, et dispérsos Iuda cólliget a quátuor plagis terræ.
13 Et auferétur zelus Ephraim, et hostes Iuda períbunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Rex noster advéniet Christus,
* Quem Ioánnes prædicávit Agnum esse ventúrum.
℣. Super ipsum continébunt reges os suum, † ipsum Gentes deprecabúntur.
℟. Quem Ioánnes prædicávit Agnum esse ventúrum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Quem Ioánnes prædicávit Agnum esse ventúrum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.
4. olvasmány
Isa 11:11-13
11 Et erit in die illa: adíciet Dóminus secúndo manum suam ad possidéndum resíduum pópuli sui, quod relinquétur ab Assýriis, et ab Ægýpto, et a Phetros, et ab Æthiópia, et ab Ælam, et a Sénnaar, et ab Emath, et ab ínsulis maris.
12 Et levábit signum in natiónes, et congregábit prófugos Israël, et dispérsos Juda cólliget a quátuor plagis terræ.
13 Et auferétur zelus Ephraim, et hostes Juda períbunt.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Christ our King cometh.
* And John hath testified of Him, that He is the Lamb that should come!
℣. The kings shall shut their mouths at Him, all nations shall serve Him.
℟. And John hath testified of Him, that He is the Lamb that should come!
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And John hath testified of Him, that He is the Lamb that should come!
|
Nocturn II.
Ant. Gaude et lætáre * fília Ierúsalem: ecce, Rex tuus véniet tibi: Sion noli timére, qui cito véniet salus tua.
Psalmus 26 [7]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:1 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:2 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:2 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:3 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:3 Si exsúrgat advérsum me prǽlium, * in hoc ego sperábo.
26:4 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:4 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum eius.
26:5 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo eius hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:9 Adiútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:10 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:11 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:12 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:13 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Rejoice greatly * O daughter of Jerusalem behold, thy King cometh into thee, O Zion; fear not, for thy salvation cometh quickly.
Zsoltár 26 [7]
26:1 Az Úr világosságom és szabadulásom, * kitől féljek?
26:1 Az Úr életem oltalmazója, * kitől remegjek?
26:2 Midőn ellenem közelednek a gonoszok, * hogy egyék húsomat,
26:2 Ellenségeim, kik engem szorongatnak, * maguk meggyengülnek és elesnek.
26:3 Ha tábor áll ellenem, * nem fél szívem.
26:3 Ha harc támad ellenem, * én akkor is bízom.
26:4 Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, * hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban;
26:4 Hogy lássam az Úr gyönyörűségét, * és látogassam az ő templomát.
26:5 Mert elrejtett engem az ő hajlékában, * a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
26:6 Kősziklára emelt föl engem. * És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé.
26:6 Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; * énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
26:7 Hallgasd meg, Uram, szómat, mellyel hozzád kiáltottam; * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
26:8 Neked szólott szívem, az én orcám téged keresett; * a te orcádat keresem, Uram!
26:9 Ne fordítsd el tőlem orcádat; * ne térj el szolgádtól haragodban.
26:9 Légy segítőm; * ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én üdvözítő Istenem!
26:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem: * az Úr pedig fölvesz engem.
26:11 Törvényt adj nekem, Uram, a te utadra; * és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
26:12 Ne adj engem szorongatóim akaratának: * mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
26:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földén.
26:14 Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; * szíved legyen erős, és remélj az Úrban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 27 [8]
27:1 Ad te, Dómine, clamábo, Deus meus, ne síleas a me: * nequándo táceas a me, et assimilábor descendéntibus in lacum.
27:2 Exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ dum oro ad te: * dum extóllo manus meas ad templum sanctum tuum.
27:3 Ne simul trahas me cum peccatóribus: * et cum operántibus iniquitátem ne perdas me.
27:3 Qui loquúntur pacem cum próximo suo, * mala autem in córdibus eórum.
27:4 Da illis secúndum ópera eórum, * et secúndum nequítiam adinventiónum ipsórum.
27:4 Secúndum ópera mánuum eórum tríbue illis: * redde retributiónem eórum ipsis.
27:5 Quóniam non intellexérunt ópera Dómini, et in ópera mánuum eius * déstrues illos, et non ædificábis eos.
27:6 Benedíctus Dóminus: * quóniam exaudívit vocem deprecatiónis meæ.
27:7 Dóminus adiútor meus, et protéctor meus: * in ipso sperávit cor meum, et adiútus sum.
27:7 Et reflóruit caro mea: * et ex voluntáte mea confitébor ei.
27:8 Dóminus fortitúdo plebis suæ: * et protéctor salvatiónum Christi sui est.
27:9 Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ: * et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Gaude et lætáre fília Ierúsalem: ecce, Rex tuus véniet tibi: Sion noli timére, qui cito véniet salus tua.
|
Zsoltár 27 [8]
27:1 Hozzád kiáltok, Uram, én Istenem, ne légy hallgatag irántam; * netalán, ha hallgatsz, hasonló legyek a sírgödörbe lemenőkhöz.
27:2 Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, mikor imádkozom tehozzád; * mikor kezeimet fölemelem a te szent templomodhoz.
27:3 Ne ragadj el engem együtt a bűnösökkel, * és a gonosztevőkkel ne veszíts el engem,
27:3 Kik békességet szólanak felebarátjukkal, * szívükben pedig gonosz vagyon.
27:4 Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, * és találmányaik gonoszsága szerint.
27:4 Kezeik cselekedetei szerint fizess nekik, * add vissza nekik a kölcsönt.
27:5 Mert nem ismerték az Úr cselekedeteit, és az ő kezei munkáit; * lerontod őket, és nem építed föl őket.
27:6 Áldott legyen az Úr, * mert meghallgatta könyörgésem szavát.
27:7 Az Úr az én segítőm és oltalmazóm; * benne bízott szívem, és megsegíttettem.
27:7 És testem újra virágzó lett; * és készakaratommal adok hálát neki.
27:8 Az Úr népének erőssége, * és oltalmazója az ő fölkentje üdvének.
27:9 Tartsd meg, Uram, a te népedet, és áldd meg örökségedet; * és igazgasd őket és magasztald fel őket mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Rejoice greatly O daughter of Jerusalem behold, thy King cometh into thee, O Zion; fear not, for thy salvation cometh quickly.
|
Ant. Rex noster * advéniet Christus, quem Ioánnes prædicávit Agnum esse ventúrum.
Psalmus 28 [9]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini eius: * adoráte Dóminum in átrio sancto eius.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus maiestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:9 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo eius omnes dicent glóriam.
28:10 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:11 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Christ our King cometh, * Whom John preached, saying Behold the Lamb That should come!
Zsoltár 28 [9]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsőséget; * imádjátok az Urat az ő szent tornácában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög; * az Úr a sok víz fölött.
28:4 Az Úr szava erőben, * az Úr szava dicsőségben jő.
28:5 Az Úr szava összetöri a cédrusokat; * az Úr összetöri a Libanon cédrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvúak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tűz lángját. * Az Úr szava megrendíti a pusztát; és az Úr megmozdítja Kádes pusztáját.
28:9 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sűrűket, * és az ő templomában mindnyájan dicsőséget mondanak.
28:10 Az Úr a vízözön felett uralkodik, * és az Úr, mint király, örökké fog ülni.
28:11 Az Úr erőt ad népének; * az Úr megáldja népét békességben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 29 [10]
29:2 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:3 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:4 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:5 Psállite Dómino, sancti eius: * et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
29:6 Quóniam ira in indignatióne eius: * et vita in voluntáte eius.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:8 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:9 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:10 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:10 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:11 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adiútor meus.
29:12 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:13 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Rex noster advéniet Christus, quem Ioánnes prædicávit Agnum esse ventúrum.
|
Zsoltár 29 [10]
29:2 Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségeimet fölöttem.
29:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, * és meggyógyítottál engem.
29:4 Uram, kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közül.
29:5 Zengjetek az Úrnak ti, az ő szentjei, * és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
29:6 Mert büntetés van bosszankodásában, * és élet az ő jóakaratában.
29:6 Este betér a sírás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bővelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram, te jóvoltod szerint * erőt adtál dicsőségemnek.
29:8 De elfordítottad tőlem orcádat, * és megháborodtam.
29:9 Hozzád kiáltottam, Uram, * és Istenemnek könyörögtem.
29:10 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:10 Vajon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetni fogja-e igazságodat?
29:11 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítőm lett.
29:12 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szőrzsákomat, és körülvettél engem vigassággal,
29:13 Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; * Uram, Istenem, hálát adok neked mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Christ our King cometh, Whom John preached, saying Behold the Lamb That should come!
|
Ant. Ecce, vénio * cito et merces mea mecum est, dicit Dóminus: dare unicuíque secúndum ópera sua.
Psalmus 30 [11]
30:2 In te, Dómine, sperávi, non confúndar in ætérnum: * in iustítia tua líbera me.
30:3 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:7 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:8 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:11 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:12 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:12 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:13 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:14 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:15 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:16 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:17 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:18 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus iustum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:20 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:21 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:21 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:22 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:23 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Proiéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:23 Ídeo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:24 Dilígite Dóminum omnes sancti eius: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Behold, I come * quickly, saith the Lord, and My reward is with Me, to give every man according as his work shall be.
Zsoltár 30 [11]
30:2 Tebenned bízom, Uram, ne szégyenüljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:3 Hajtsd hozzám füledet, * siess, hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erősségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszel engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyűlölöd a hiúság hiábavaló * követőit;
30:7 én pedig az Úrban bíztam. * Örvendezek és vigadok a te irgalmasságodban;
30:8 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
30:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:11 Erőm az ínségben elgyengült, * és csontjaim megrendültek.
30:12 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédaimnak, * és félelmévé ismerőimnek.
30:12 Akik láttak engem künn, futottak tőlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:13 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körüllakó szidalmazását hallottam;
30:14 Midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:15 Én pedig tebenned bíztam, Uram, * s mondtam: Te vagy az én Istenem! Kezeidben az én sorsom.
30:16 Ments meg engem ellenségeim kezéből * és üldözőimtől.
30:17 Világítson orcád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által. * Uram, ne szégyenüljek meg, mert segítségül hívtalak téged.
30:18 Szégyenüljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba; * némuljanak meg a csalárd ajkak,
30:19 Melyek az igaz ellen hamisságot szólanak * kevélységgel és megvetéssel.
30:20 Mily nagy, Uram, a te édességed sokasága, * melyet fönntartottál a téged félőknek;
30:20 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiainak színe előtt.
30:21 Elrejted őket orcád rejtekében * az emberek háborgatása elől.
30:21 Megoltalmazod őket hajlékodban * a nyelvek ellenmondásától.
30:22 Áldott legyen az Úr: * mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
30:23 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elől.
30:23 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midőn hozzád kiáltottam.
30:24 Szeressétek az Urat, minden szentjei, * mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg szíveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 31 [12]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu eius dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et iniustítiam meam non abscóndi.
31:5 Dixi: Confitébor advérsum me iniustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:6 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:6 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:7 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:8 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:9 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:9 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:10 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:11 Lætámini in Dómino et exsultáte, iusti, * et gloriámini, omnes recti corde.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ecce, vénio cito et merces mea mecum est, dicit Dóminus: dare unicuíque secúndum ópera sua.
|
Zsoltár 31 [12]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bűneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, megavultak csontjaim * egész napi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:5 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét.
31:6 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas időben;
31:6 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:7 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.
31:8 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:9 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmük.
31:9 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:10 Sok a bűnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körül.
31:11 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Behold, I come quickly, saith the Lord, and My reward is with Me, to give every man according as his work shall be.
|
℣. Emítte Agnum, Dómine, Dominatórem terræ.
℟. De Petra desérti ad montem fíliæ Sion.
|
℣. Send forth, O Lord, the lamb, the ruler of the earth,
℟. From Petra of the desert, to the mount of the daughter of Sion.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 5
De Expositióne sancti Hierónymi Presbýteri in Isaíam Prophétam
Liber 4. in cap. 11 Isaíæ.
Et egrediétur virga de radíce Iesse. Usque ad principium visiónis, vel pónderis Babylónis, quod vidit Isaías, fílius Amos, omnis hæc prophetía de Christo est: quam per partes vólumus explanare, ne simul propósita atque disserta lectóris confundat memóriam. Virgam et flórem de radíce Iesse ipsum Dóminum Iudæi interpretántur: quod scilicet in virga regnántis poténtia, in flore pulchritúdo monstrétur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ecce véniet Dóminus, protéctor noster, Sanctus Israël,
* Corónam regni habens in cápite suo.
℣. Et dominábitur a mari usque ad mare, et a flúmine usque ad términos orbis terrárum.
℟. Corónam regni habens in cápite suo.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
5. olvasmány
From the Commentary on the Prophecies of Isaiah made by St. Jerome, Priest (at Bethlehem)
Book iv, c. xi
And there shall come forth a rod out of the stem of Jesse. From the beginning of the Book of this Prophet till the xiiith chapter, where commenceth the vision, or burden of Babylon, the whole of the vision of Isaiah, the son of Amoz, is one continual prophecy of Christ. We must explain it part by part, for if we were to take it all at once, the memory of the reader would be confused. According to the Jewish commentators, the rod and the flower would both relate to the Lord Himself. They take the rod to mean the sceptre of His Royal dominion, and the flower the loveliness of His beauty.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold, there cometh the Lord, our defender, the Holy One of Israel,
* Wearing a royal crown upon His head.
℣. And His dominion shall be from sea even to sea, and from the river even to the ends of the earth.
℟. Wearing a royal crown upon His head.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 6
Nos autem virgam de radíce Iesse sanctam Mariam Vírginem intélligamus, quæ nullum hábuit sibi frúticem cohæréntem, de qua et supra légimus: Ecce virgo concípiet et pariet fílium. Et flórem, Dóminum Salvatórem, qui dicit in Cántico canticórum: Ego flos campi, et lílium convallium.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sicut mater consolátur fílios suos, ita consolábor vos, dicit Dóminus: et de Ierúsalem civitáte quam elégi, véniet vobis auxílium:
* Et vidébitis et gaudébit cor vestrum.
℣. Dabo in Sion salútem, et in Ierúsalem glóriam meam.
℟. Et vidébitis et gaudébit cor vestrum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
6. olvasmány
We, however, understand that the rod out of the root of Jesse signifieth the holy Virgin Mary. She was a clean stem that had as yet put forth no shoot; as we have read above Behold, the Virgin shall conceive and bear a son. Isa. vii. 14. And the flower we believe to mean the Lord our Redeemer, Who hath elsewhere compared Himself to a flower; I am a flower of the plain, and a lily of the valleys. Cant. ii. 1.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. As a mother comforteth her children, so will I comfort you, saith the Lord; My help also cometh unto you out of Jerusalem, the city which I have chosen.
* And when ye see this, your heart shall rejoice.
℣. I will place salvation in Zion and in Jerusalem My glory.
℟. And when ye shall see this, your heart shall rejoice.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 7
Super hunc ígitur flórem, qui de trunco et radíce Iesse per Mariam Vírginem repénte consúrget, requiéscet Spíritus Dómini: quia in ipso complácuit omnem plenitúdinem divinitátis habitáre corporáliter: nequaquam per partes, ut in ceteris Sanctis: sed iuxta Evangélium eórum, quod Hebræo sermóne conscríptum legunt Nazaræi: Descéndet super eum omnis fons Spíritus Sancti. Dóminus autem Spíritus est: et ubi Spíritus Dómini, ibi libertas.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ierúsalem, plantábis víneam in móntibus tuis: exsultábis, quóniam dies Dómini véniet: surge, Sion, convértere ad Dóminum Deum tuum: gaude et lætáre, Iacob:
* Quia de médio géntium Salvátor tuus véniet.
℣. Exsúlta satis, fília Sion: iúbila, fília Ierúsalem.
℟. Quia de médio géntium Salvátor tuus véniet.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
7. olvasmány
The Spirit of the Lord then shall rest upon this flower; this flower which shall come forth from the stem and roots of Jesse by means of the Virgin Mary. And truly the Spirit of the Lord did rest upon our Redeemer. It is written that In Him dwelleth all the fulness of the Godhead bodily. Col. ii. 9. The Spirit was not shed on Him by measure, as it is upon the 4 Isa. Ixvi. 13, 14. Isa. xlvi. 13. Saints. To Him we may apply the words of the Hebrew Gospel used by the Nazarenes; The whole fountain of the Holy Ghost shall be poured forth upon Him The Lord is a spirit, and where the Spirit of the Lord is, there is liberty. 2 Cor. iii. 17.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Thou shalt yet plant vines upon thy mountains, O Jerusalem thou shalt sing for joy, for the day of the Lord cometh; arise, O Zion, and turn unto the Lord thy God; rejoice and be glad, O Jacob.
* For thy Saviour cometh from the midst of the nations.
℣. Sing aloud for joy, O daughter of Zion; shout with gladness, O daughter of Jerusalem.
℟. For thy Saviour cometh from the midst of the nations.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. A cunctis vítiis et peccátis absólvat nos virtus sanctæ Trinitátis. Amen.
Lectio 8
In eódem Matthǽi volúmine légimus illud, quod in consequéntibus scríbitur: Ecce puer meus, quem elégi; eléctus meus, in quo complácuit ánimæ meæ: ponam Spíritum meum super illum, iudícium géntibus próferet: ad Salvatóris reférri intellegéntiam, in quo requiéscat Spíritus Dómini, id est, ætérna habitatióne permánsit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ecce Dóminus véniet, et omnes sancti eius cum eo; † tunc aperiéntur óculi cæcórum, et aures surdórum áudient; † tunc ascéndet claudus quasi cervus,
* Et absolútæ erunt línguæ mutórum.
℣. Ecce Dóminus in fortitúdine véniet: et brácchium eius dominábitur.
℟. Et absolútæ erunt línguæ mutórum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et absolútæ erunt línguæ mutórum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.
8. olvasmány
In that same Gospel of St Matthew we read: Behold my Son whom I have chosen; my elect in whom my soul is well pleased; I shall place my Spirit over him and he will mete out judgment to the Gentiles. This is to be understood of the Saviour, on whom the Spirit of the Lord rested, that is, remained eternally.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold, the Lord shall come, and all His saints with Him, then shall the eyes of the blind be opened, and the ears of the deaf shall be unstopped, then shall the lame man leap as a hart,
* And the tongue of the dumb shall be free.
℣. Behold, the Lord shall come with might, and His arm shall rule.
℟. And the tongue of the dumb shall be free.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And the tongue of the dumb shall be free.
|
Nocturn III.
Ant. Gábriel Ángelus * locútus est Maríæ, dicens: Ave, grátia plena; Dóminus tecum; Benedícta tu in mulíeres.
Canticum Isaiæ [13]
Isa 40:10-17
40:10 Ecce Dóminus Deus in fortitúdine véniet, * et bráchium eius dominábitur:
40:10 Ecce merces eius cum eo, * et opus illíus coram illo.
40:11 Sicut pastor gregem suum pascet: in bráchio suo congregábit agnos, * et in sinu suo levábit, fœtas ipse portábit.
40:12 Quis mensus est pugíllo aquas, * et cælos palmo ponderávit?
40:12 Quis appéndit tribus dígitis molem terræ, * et librávit in póndere montes, et colles in statéra?
40:13 Quis adiúvit spíritum Dómini? * aut quis consiliárius eius fuit, et osténdit illi?
40:14 Cum quo íniit consílium, et instrúxit eum, et dócuit eum sémitam iustítiæ, * et erudívit eum sciéntiam, et viam prudéntiæ osténdit illi?
40:15 Ecce gentes quasi stilla sítulæ, * et quasi moméntum statéræ reputátæ sunt:
40:16 Ecce ínsulæ quasi pulvis exíguus. Et Líbanus non suffíciet ad succendéndum, * et animália eius non suffícient ad holocáustum.
40:17 Omnes gentes quasi non sint, sic sunt coram eo, * et quasi níhilum et ináne reputátæ sunt ei.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn III.
Ant. The Angel Gabriel spake unto Mary, saying: * Hail, thou that art full of grace, the Lord is with thee: blessed art thou among women.
Izajás éneke [13]
Iz 40:10-17
40:10 Íme az Úr Isten eljön erősséggel, és az ő karja uralkodni fog; * íme az ő jutalma vele van, és munkája őelőtte.
40:11 Mint a pásztor, úgy legelteti ő nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, és ölébe fölemeli, * az ellőket maga hordozza.
40:12 Ki mérte meg marokkal a vizeket? És ki mérte meg az egeket arasszal? Ki tartotta föl három ujjal a föld nehézségét? * És ki mérte meg fontban a hegyeket, és a halmokat mérlegben?
40:13 Ki segítette az Úr lelkét? * Vagy ki volt az ő tanácsosa, és ki oktatta őt?
40:14 Kivel tartott tanácsot, és ki igazgatta és tanította őt az igazság ösvényére, és oktatta őt a tudományra, * és az okosság útját ki mutatta meg neki?
40:15 Íme a népek, mint csöpp a vederben, és mint a mérleg nyelve; * íme a szigetek, mint csekély por.
40:16 És a Libanon nem elég gyújtásra, * és annak állatai nem elegendők égőáldozatra.
40:17 Minden nemzetek, mintha nem volnának, úgy vannak előtte, * és semmi és hiábavalóság gyanánt tartja azokat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Canticum Isaiæ [14]
Isa 42:10-16
42:10 Cantáte Dómino cánticum novum, * laus eius ab extrémis terræ,
42:10 Qui descénditis in mare, et plenitúdo eius: * ínsulæ, et habitatóres eárum.
42:11 Sublevétur desértum et civitátes eius * in dómibus habitábit Cedar.
42:11 Laudáte, habitatóres Petræ: * de vértice móntium clamábunt.
42:12 Ponent Dómino glóriam, * et laudem eius in ínsulis nuntiábunt.
42:13 Dóminus sicut fortis egrediétur, * sicut vir prœliátor suscitábit zelum:
42:13 Vociferábitur, et clamábit: * super inimícos suos confortábitur.
42:14 Tácui semper, sílui, pátiens fui: * sicut partúriens loquar.
42:14 Dissipábo, et absorbébo simul. * desértos fáciam montes et colles, et omne gramen eórum exsiccábo.
42:15 Et ponam flúmina in ínsulas, * et stagna arefáciam.
42:16 Et ducam cæcos in viam quam nésciunt, * et in sémitis quas ignoravérunt ambuláre eos fáciam.
42:16 Ponam ténebras coram eis in lucem, * et prava in recta.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Izajás éneke [14]
Iz 42:10-16
42:10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, az ő dicsérete a föld végső határairól; * kik a tengeren jártok, és mi abban vagyon, szigetek, és azok lakói!
42:11 Emelkedjék föl a puszta és annak városai, hol Kedár házakban lakik; mondjatok dicséretet, kősziklán lakók; * a hegyek tetejéről kiáltsanak.
42:12 Dicsőséget adjanak az Úrnak, * és dicséretét hirdessék a szigetekben.
42:13 Az Úr, mint hős kimegyen, mint hadakozó férfiú, fölindítja hevét, üvölt és kiált; * és erőt vesz ellenségein.
42:14 Én mindenkor hallgattam, veszteg voltam, tűrtem; (de most) Szólok, mint a szülő, * pusztítok és elnyelek egyetemben.
42:15 Elpusztítom a hegyeket és halmokat, s azok minden füvét megszárasztom; * és a folyóvizeket szigetekké teszem, és a tavakat kiszárasztom.
42:16 És a vakokat oly útra viszem, melyet nem ismernek, és oly ösvényeken jártatom őket, melyekről nem tudtak, a sötétséget előttük világossággá teszem, és a göröngyösöket egyenesekké; * ezeket cselekszem velük, és nem hagyom el őket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Canticum Isaiæ [15]
Isa 49:7-13
49:7 Hæc dicit Dóminus redémptor Israël, sanctus eius, ad contemptíbilem ánimam, * ad abominátam gentem, ad servum dominórum.
49:7 Reges vidébunt, et consúrgent príncipes, et adorábunt propter Dóminum, quia fidélis est, * et sanctum Israël qui elégit te.
49:8 Hæc dicit Dóminus: In témpore plácito exaudívi te, * et in die salútis auxiliátus sum tui.
49:8 Et servávi te, et dedi te in fœdus pópuli, * ut suscitáres terram, et possidéres hereditátes dissipátas:
49:9 Ut díceres his qui vincti sunt: exíte, * et his qui in ténebris: revelámini.
49:9 Super vias pascéntur, * et in ómnibus planis páscua eórum.
49:10 Non esúrient neque sítient, et non percútiet eos æstus et sol, * quia miserátor eórum reget eos, et ad fontes aquárum potábit eos.
49:11 Et ponam omnes montes meos in viam, * et sémitæ meæ exaltabúntur.
49:12 Ecce isti de longe vénient, et ecce illi ab aquilóne et mari, * et isti de terra austráli.
49:13 Laudáte cæli, et exsúlta terra, iubiláte montes laudem: * quia consolátus est Dóminus pópulum suum, et páuperum suórum miserébitur.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Gábriel Ángelus locútus est Maríæ, dicens: Ave, grátia plena; Dóminus tecum; Benedícta tu in mulíeres.
|
Izajás éneke [15]
Iz 49:7-13
49:7 Ezeket mondja az Úr, Izrael megváltója, az ő Szentje, a megvetett léleknek, a megutált nemzetnek, az urak szolgájának: * Meglátnak a királyok és fölkelnek a fejedelmek, és hódolni fognak az Úrért, mert ő hű, és Izrael Szentjéért, ki téged választott.
49:8 Ezeket mondja az Úr: A kegyelemidőben meghallgatlak téged, és a szabadítás napján megsegítelek, és megtartalak, és a népnek szövetségül adlak téged, * hogy fölállítsd az országot és birtokba vedd az elpusztult örökségeket,
49:9 Hogy azoknak, kik fogva vannak, mondjad: Menjetek ki; és azoknak, kik a sötétségben vannak: Jöjjetek napfényre. * Az utakon fognak legeltetni, és minden síkságon az ő legelőjük;
49:10 Nem éheznek és nem szomjúhoznak, és nem süti őket a hőség és a nap; * mert a rajtuk könyörülő vezérli, és a vizek forrásainál itatja őket.
49:11 És minden hegyemet úttá teszem, * és ösvényeim fölemeltetnek.
49:12 Íme ezek messziről jőnek, * és íme amazok északról és a tenger felől, és ezek a déli földről.
49:13 Mondjatok dicséretet, egek, és vigadj, föld; * zengjetek dicséretet, hegyek, mert az Úr megvigasztalta népét, és könyörül az ő szegényein.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Angel Gabriel spake unto Mary, saying: Hail, thou that art full of grace, the Lord is with thee: blessed art thou among women.
|
℣. Egrediétur Dóminus de loco sancto suo.
℟. Véniet ut salvet pópulum suum.
|
℣. The Lord will come out of his place.
℟. He comes to save his people.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 9
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 11:2-10
In illo témpore: Cum audísset Ioánnes in vínculis ópera Christi, mittens duos de discípulis suis, ait illi: Tu es qui ventúrus es, an álium exspectámus? Et réliqua.
Homilía sancti Gregórii Papæ
Homilia 6 in Evangelia, post initium
Visis tot signis tantísque virtútibus, non scandalizári quisque pótuit, sed admirári. Sed infidélium mens grave in illo scándalum pértulit, cum eum post tot mirácula moriéntem vidit. Unde et Paulus dicit: Nos autem prædicámus Christum crucifíxum, Iudǽis quidem scándalum, géntibus autem stultítiam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Egrediétur Dóminus de Samaría ad portam, quæ réspicit ad Oriéntem: et véniet in Béthlehem ámbulans super aquas redemptiónis Iudæ:
* Tunc salvus erit omnis homo: quia ecce véniet.
℣. Et præparábitur in misericórdia sólium eius, et sedébit super illud in veritáte.
℟. Tunc salvus erit omnis homo: quia ecce véniet.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
9. olvasmány
Evangélium szent Máté Apostol kőnyvéből
Matt 11:2-10
Azon időben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: "Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great,
6th Homily on the Gospels.
The sight of so many signs and so many mighty works should have been a source of wonder, and not a stumbling-block. And yet the unfaithful Jer. xxxi. 5. found these very works a rock of offence, when they afterwards saw Him Who had worked so many miracles dying on the Cross. Hence Paul saith We preach Christ crucified, unto the Jews a stumbling-block and unto the Gentiles foolishness. (1 Cor. i. 23.)
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord shall go forth out of Samaria unto the gate that looketh toward the East; and He shall come into Bethlehem, walking upon the waters of the redemption of Judah.
* Then shall every one be saved for, behold, He cometh.
℣. And in mercy shall His throne be established, and He shall sit upon it in truth.
℟. Then shall every one be saved for, behold, He cometh.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 10
Stultum quippe homínibus visum est, ut pro homínibus Auctor vitæ morerétur: et inde contra eum homo scándalum sumpsit, unde ei ámplius débitor fíeri débuit. Nam tanto Deus ab homínibus dígnius honorándus est, quanto pro homínibus et indígna suscépit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Festína, ne tardáveris, Dómine:
* Et líbera pópulum tuum.
℣. Veni, Dómine, et noli tardáre: reláxa facínora plebi tuæ.
℟. Et líbera pópulum tuum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
10. olvasmány
It is indeed folly in the eyes of men to say that the Author of life died for men and thus men put as a stumbling-block to hinder them from coming to Jesus, the very thing that doth oblige them the most unto Him. For the more humbling God hath undergone for man's sake, the more worthy is He that man should worship Him.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Make haste, O Lord, make no tarrying.
* And deliver thy people.
℣. O Lord, come and make no tarrying loose the bonds of thy people.
℟. And deliver thy people.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.
Lectio 11
Quid est ergo dicere: Beátus qui non fúerit scandalizátus in me; nisi apérta voce abiectiónem mortis suæ humilitátemque signare? Ac si patenter dicat: Mira quidem facio, sed abiecta pérpeti non dedignor. Quia ergo moriéndo te súbsequor, cavéndum valde est homínibus, ne in me mortem despíciant, qui signa venerántur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ecce Dóminus véniet cum splendóre descéndens, et virtus eius cum eo,
* Visitáre pópulum suum in pace, et constitúere super eum vitam sempitérnam.
℣. Ecce Dóminus noster cum virtúte véniet.
℟. Visitáre pópulum suum in pace, et constitúere super eum vitam sempitérnam.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.
11. olvasmány
And blessed is he, whosoever shall not be offended in Me. Now what is this, but a plain mention of that time, when He afterwards humbled Himself, becoming obedient unto death, even the death of the Cross? It is as if He said: I indeed do wonderful works, but the day will come when I shall not refuse to suffer shame and evil treatment. Take heed then, ye who now worship Me for the works' sake, that when I come to die ye despise Me not for My death's sake.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold, the Lord cometh down with glory, and His host is with Him.
* To visit His people in peace, and to establish them in life everlasting.
℣. Behold, our Lord cometh with an host.
℟. To visit His people in peace, and to establish them in life everlasting.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 12
Sed dimissis Ioánnis discípulis, quid de eodem Ioánne turbis dicat, audiámus: Quid exístis in desértum vidére? Arúndinem vento agitatam? Quod videlicet non asseréndo , sed negando intulit. Arúndinem quippe mox ut aura contígerit, in partem álteram inflectit. Et quid per arúndinem, nisi carnalis animus designátur? Qui mox ut favore vel detractióne tangitur, statim in partem quámlibet inclinátur?
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Radix Iesse, qui exsúrget iudicáre gentes, in eum gentes sperábunt:
* Et erit nomen eius benedíctum in sǽcula.
℣. Super ipsum continébunt reges os suum, ipsum gentes deprecabúntur.
℟. Et erit nomen eius benedíctum in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et erit nomen eius benedíctum in sǽcula.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
12. olvasmány
And, as the disciples of John departed, what did Jesus say unto the multitudes concerning this same John? Let us hear. What went ye out into the wilderness to see? A reed shaken with the wind? Here our Lord teacheth not by assertion, but by negation. Now a reed is a thing so made that as soon as the wind bloweth upon it, it bendeth it over toward the opposite quarter. And the fleshly-minded man is like a human reed. As he is praised or blamed so he bendeth himself in the one direction or the other.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold, the root of Jesse that shall arise to bring forth judgment to the Gentiles, in him shall the Gentiles trust.
* And his name shall be blessed for ever.
℣. The Kings shall shut their mouths at him, to him shall the Gentiles seek.
℟. And his name shall be blessed for ever.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And his name shall be blessed for ever.
|
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Sequéntia +︎ sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 11:2-10
℟. Glória tibi, Dómine.
In illo tempore: Cum audísset Ioánnes in vínculis ópera Christi, mittens duos de discípulis suis, ait illi: Tu es, qui ventúrus es, an alium exspectámus? Et respóndens Iesus, ait illis: Eúntes renuntiáte Ioánni, quæ audístis et vidístis. Cæci vident, claudi ámbulant, leprósi mundántur, surdi áudiunt, mórtui resúrgunt, páuperes evangelizántur: et beátus est, qui non fúerit scandalizátus in me. Illis autem abeúntibus, cœpit Iesus dícere ad turbas de Ioánne: Quid exístis in desértum vidére? arúndinem vento agitátam? Sed quid exístis videre? hóminem móllibus vestitum? Ecce, qui móllibus vestiúntur, in dómibus regum sunt. Sed quid exístis vidére? Prophétam? Etiam dico vobis, et plus quam Prophétam. Hic est enim, de quo scriptum est: Ecce, ego mitto Angelum meum ante fáciem tuam, qui præparábit viam tuam ante te.
℟. Amen
Te decet laus, ✠ te decet hymnus: tibi glória Deo Patri, et Fílio, cum Spíritu Sancto in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Evangélium +︎ szent Máté Apostol kőnyvéből
Matt 11:2-10
℟. Glory be to you, O Lord.
Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: "Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam." Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat.
℟. Amen
Téged illet a dicséret, ✠ téged illet a himnusz, dicsőség az Atyaistennek és a Fiúnak a Szentlélekkel együtt, mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
Orémus.
Excita, Dómine, corda nostra ad præparándas Unigéniti tui vias: ut, per eius advéntum, purificátis tibi méntibus servíre mereámur:
Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
Könyörögjünk.
Stir up our hearts, O Lord, to make ready the ways of thine Only-begotten Son, that by His coming our minds being purified, we may the more worthily give up ourselves to thy service:
Aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|