~ IV. classis

Divinum Officium Rubrics 1960 - 2020 USA

12-01-2018

Ad Matutinum

Incipit{omittitur}
Kezdet{elmarad}
Invitatorium {Antiphona Votiva}
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus.
℣. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Veníte adorémus.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus.
Imádságra hívás {Antifóna votív}
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk!
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek, imádjuk!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek, imádjuk!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk!
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. jöjjetek, imádjuk!
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk!
Hymnus{omittitur}
Himnusz{elmarad}
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi Votiva}
Nocturn I.
Ant. Compláceat * tibi, Dómine, ut erípias me: Dómine, ad adiuvándum me réspice.
Psalmus 39 [1]
39:2 Exspéctans exspectávi Dóminum, * et inténdit mihi.
39:3 Et exaudívit preces meas: * et edúxit me de lacu misériæ, et de luto fæcis.
39:3 Et státuit super petram pedes meos: * et diréxit gressus meos.
39:4 Et immísit in os meum cánticum novum, * carmen Deo nostro.
39:4 Vidébunt multi, et timébunt: * et sperábunt in Dómino.
39:5 Beátus vir, cuius est nomen Dómini spes eius: * et non respéxit in vanitátes et insánias falsas.
39:6 Multa fecísti tu, Dómine, Deus meus, mirabília tua: * et cogitatiónibus tuis non est qui símilis sit tibi.
39:6 Annuntiávi et locútus sum: * multiplicáti sunt super númerum.
39:7 Sacrifícium et oblatiónem noluísti: * aures autem perfecísti mihi.
39:7 Holocáustum et pro peccáto non postulásti: * tunc dixi: Ecce, vénio.
39:8 In cápite libri scriptum est de me ut fácerem voluntátem tuam: * Deus meus, vólui, et legem tuam in médio cordis mei.
39:10 Annuntiávi iustítiam tuam in ecclésia magna, * ecce, lábia mea non prohibébo: Dómine, tu scisti.
39:11 Iustítiam tuam non abscóndi in corde meo: * veritátem tuam et salutáre tuum dixi.
39:11 Non abscóndi misericórdiam tuam et veritátem tuam * a concílio multo.
39:12 Tu autem, Dómine, ne longe fácias miseratiónes tuas a me: * misericórdia tua et véritas tua semper suscepérunt me.
39:13 Quóniam circumdedérunt me mala, quorum non est númerus: * comprehendérunt me iniquitátes meæ, et non pótui ut vidérem.
39:13 Multiplicátæ sunt super capíllos cápitis mei: * et cor meum derelíquit me.
39:14 Compláceat tibi, Dómine, ut éruas me: * Dómine, ad adiuvándum me réspice.
39:15 Confundántur et revereántur simul, qui quærunt ánimam meam, * ut áuferant eam.
39:15 Convertántur retrórsum, et revereántur, * qui volunt mihi mala.
39:16 Ferant conféstim confusiónem suam, * qui dicunt mihi: Euge, euge.
39:17 Exsúltent et læténtur super te omnes quæréntes te: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus: qui díligunt salutáre tuum.
39:18 Ego autem mendícus sum, et pauper: * Dóminus sollícitus est mei.
39:18 Adiútor meus, et protéctor meus tu es: * Deus meus, ne tardáveris.
℣. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Compláceat tibi, Dómine, ut erípias me: Dómine, ad adiuvándum me réspice.
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok votív}
Nocturn I.
Ant. Be pleased, O Lord, to deliver me * O Lord, look upon me to help me.
Zsoltár 39 [1]
39:2 Várva vártam az Urat, * és figyelt rám,
39:3 És meghallgatta könyörgésemet, * és kivitt engem a nyomorúság verméből, és a mély sárból;
39:3 És kősziklára állította lábaimat, * és igazgatta lépéseimet,
39:4 És új éneket adott számba, * a mi Istenünk dicséretét.
39:4 Meglátják ezt sokan, és félni fognak, * és az Úrban bíznak.
39:5 Boldog ember, kinek reménye az Úr neve, * és nem néz hiúságokra és hamis balgaságokra.
39:6 Sokat tettél, Uram Istenem, a te csodálatos dolgaidból, * és gondolataidban nincs, ki hasonló lenne hozzád.
39:6 Hirdettem és beszéltem azt, * de számfölött sok.
39:7 Áldozatot és ajándékot nem akartál, * füleimet pedig elkészítetted;
39:7 Égő- és bűnáldozatot nem kívántál. * Akkor mondám: Íme, jövök!
39:8 A könyvben főleg felőlem van írva, hogy a te akaratodat cselekedjem: * Istenem, én akartam, és a te törvényed szívem közepette van.
39:10 Hirdettem igazságodat a nagy gyülekezetben, * íme ajkaimat nem tartóztatom, Uram, te tudod.
39:11 Igazságodat nem rejtettem el szívemben; * igazmondásodról és szabadításodról szólottam.
39:11 Nem rejtettem el irgalmadat és igazmondásodat * a nagy gyülekezettől.
39:12 Te pedig, Uram, ne vidd távol könyörületedet tőlem; * a te irgalmad és igazmondásod mindenkor fönntartottak engem.
39:13 Mert körülvettek engem a rosszak, melyeknek száma nincs; * gonoszságaim megfogtak engem, és nem láthattam.
39:13 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, * és szívem elhagyott engem.
39:14 Tessék neked, Uram, megmenteni engem; * Uram, tekints segítésemre.
39:15 Piruljanak és szégyenüljenek meg mind, kik lelkemet keresik, * hogy elvegyék azt.
39:15 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszat akarnak.
39:16 Viseljék mindjárt gyalázatukat, * kik azt mondják nekem: Ehe, ehe!
39:17 Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik szeretik a te szabadításodat.
39:18 Én pedig koldus vagyok és szegény; * az Úr gondoskodik felőlem.
39:18 Te vagy segítőm és oltalmazóm, * én Istenem, ne késsél.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. Be pleased, O Lord, to deliver me O Lord, look upon me to help me.
Ant. Sana, Dómine, * ánimam meam, quia peccávi tibi.
Psalmus 40 [2]
40:2 Beátus qui intéllegit super egénum, et páuperem: * in die mala liberábit eum Dóminus.
40:3 Dóminus consérvet eum, et vivíficet eum, et beátum fáciat eum in terra: * et non tradat eum in ánimam inimicórum eius.
40:4 Dóminus opem ferat illi super lectum dolóris eius: * univérsum stratum eius versásti in infirmitáte eius.
40:5 Ego dixi: Dómine, miserére mei: * sana ánimam meam, quia peccávi tibi.
40:6 Inimíci mei dixérunt mala mihi: * Quando moriétur, et períbit nomen eius?
40:7 Et si ingrediebátur ut vidéret, vana loquebátur: * cor eius congregávit iniquitátem sibi.
40:7 Egrediebátur foras, * et loquebátur in idípsum.
40:8 Advérsum me susurrábant omnes inimíci mei: * advérsum me cogitábant mala mihi.
40:9 Verbum iníquum constituérunt advérsum me: * Numquid qui dormit non adíciet ut resúrgat?
40:10 Étenim homo pacis meæ, in quo sperávi: * qui edébat panes meos, magnificávit super me supplantatiónem.
40:11 Tu autem, Dómine, miserére mei, et resúscita me: * et retríbuam eis.
40:12 In hoc cognóvi quóniam voluísti me: * quóniam non gaudébit inimícus meus super me.
40:13 Me autem propter innocéntiam suscepísti: * et confirmásti me in conspéctu tuo in ætérnum.
40:14 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sǽculo et usque in sǽculum: * fiat, fiat.
℣. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Sana, Dómine, ánimam meam, quia peccávi tibi.
Ant. Lord, heal my soul; * for I have sinned against thee.
Zsoltár 40 [2]
40:2 Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre; * a rossz napon megszabadítja őt az Úr.
40:3 Az Úr tartsa meg és éltesse őt, és tegye boldoggá a földön, * és ne adja őt ellenei kívánságára.
40:4 Az Úr segítse meg őt fájdalma ágyán; * az ő egész ágyát megfordítod betegségében.
40:5 Én mondám: Uram, könyörülj rajtam; * gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
40:6 Ellenségeim rosszat mondottak felőlem: * Mikor hal meg, és vész el az ő neve?
40:7 És ha bejött egy, hogy meglátogasson, hiábavalókat beszélt, * szíve gonoszságot gyűjtött magának.
40:7 Kiment * és beszélt ugyanarról.
40:8 Ellenem suttogott minden ellenségem; * ellenem rosszat gondoltak.
40:9 Istentelen szót végeztek ellenem. * Vajon aki alszik, nem kel-e föl többé?
40:10 De még az ember is, kivel békességem volt, kiben bíztam, * ki kenyeremet ette, nagy csalárdságot tett rajtam.
40:11 Te pedig, Uram, könyörülj rajtam, és emelj föl engem, * és megfizetek nekik.
40:12 Ebből ismerem meg, hogy kedvelsz engem, * mert ellenségem nem fog örülni rajtam.
40:13 Engem pedig az ártatlanságért fölvettél, * és megerősítettél engem színed előtt mindörökké.
40:14 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől és mindörökké. * Úgy legyen, úgy legyen!
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. Lord, heal my soul; for I have sinned against thee.
Ant. Sitívit * ánima mea ad Deum vivum: quando véniam, et apparébo ante fáciem Dómini?
Psalmus 41 [3]
41:2 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:3 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:4 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi cotídie: Ubi est Deus tuus?
41:5 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Iordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:8 Ómnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:9 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum eius.
41:9 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:10 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:11 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:11 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
℣. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Sitívit ánima mea ad Deum vivum: quando véniam, et apparébo ante fáciem Dómini?
Ant. My soul thirsteth for the living God; * when shall I come and appear before God?
Zsoltár 41 [3]
41:2 Amint kívánkozik a szarvas a vízforrásokhoz, * úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:3 Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
41:4 Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, * midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
41:5 Ezekről emlékezvén, kiöntöm magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 Az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú, én lelkem? * És miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója, és az én Istenem.
41:7 Lelkem megháborodott bennem, * azért emlékezem rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
41:8 Az örvény az örvénynek kiált * a te felhőszakadásaid zúgásában;
41:8 Magas hullámaid és habjaid mind * átmennek rajtam.
41:9 Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, * és éjjel az ő énekét,
41:9 Az én imádságomat életem Istenéhez; * mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy,
41:10 Miért feledkeztél el rólam? * És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
41:11 Midőn összetöretnek csontjaim, * szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim,
41:11 Midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened? * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
41:12 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. My soul thirsteth for the living God; when shall I come and appear before God?
℣. Ne tradas béstiis ánimas confiténtes tibi.
℟. Et ánimas páuperum tuórum ne obliviscáris in finem.
℣. O deliver not unto beasts the souls of them that praise thee!
℟. And forget not the souls of thy poor for ever.
« Pater Noster » dicitur totum secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
“Our Father” is said completely in silence.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Lectio 1
Iob 7:16-21
16 Parce mihi, Dómine; nihil enim sunt dies mei.
17 Quid est homo, quia magníficas eum? aut quid appónis erga eum cor tuum?
18 Vísitas eum dilúculo, et súbito probas illum.
19 Usquequo non parcis mihi, nec dimíttis me, ut glútiam salívam meam?
20 Peccávi, quid fáciam tibi, o custos hóminum? quare posuísti me contrárium tibi, et factus sum mihimetípsi gravis?
21 Cur non tollis peccátum meum, et quare non aufers iniquitátem meam? Ecce nunc in púlvere dórmiam: et, si mane me quæsíeris, non subsístam.

℟. Credo quod Redémptor meus vivit, et in novíssimo die de terra surrectúrus sum,
* Et in carne mea vidébo Deum Salvatórem meum.
℣. Quem visúrus sum ego ipse, et non álius; et óculi mei conspectúri sunt.
℟. Et in carne mea vidébo Deum Salvatórem meum.

1. olvasmány
Olvasmány Jób könyvéből
Job 7:16-21
16 Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet.
17 Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele.
18 Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.
19 Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem.
20 Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre?
21 Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet?

℟. I believe that my Redeemer liveth, and that I shall stand up from the earth at the latter day,
* And in my flesh shall I see God my Saviour.
℣. Whom I shall see for myself, and mine eyes shall behold, and not another.
℟. And in my flesh shall I see God my Saviour.

Lectio 2
Iob 10:1-7
1 Tædet ánimam meam vitæ meæ; dimíttam advérsum me elóquium meum: loquar in amaritúdine ánimæ meæ.
2 Dicam Deo: Noli me condemnáre; índica mihi cur me ita iúdices.
3 Numquid bonum tibi vidétur, si calumniéris me, et ópprimas me opus mánuum tuárum, et consílium impiórum ádiuves?
4 Numquid óculi cárnei tibi sunt? aut sicut videt homo, et tu vidébis?
5 Numquid sicut dies hóminis dies tui, et anni tui sicut humána sunt témpora,
6 Ut quæras iniquitátem meam, et peccátum meum scrutéris,
7 Et scias quia nihil ímpium fécerim, cum sit nemo qui de manu tua possit erúere?

℟. Qui Lázarum resuscitásti a monuménto fœ́tidum,
* Tu eis, Dómine, dona réquiem, et locum indulgéntiæ.
℣. Qui ventúrus es iudicáre vivos et mórtuos, et sǽculum per ignem.
℟. Tu eis, Dómine, dona réquiem, et locum indulgéntiæ.

2. olvasmány
Job 10:1-7
1 Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm.
2 Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!
3 Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod?
4 Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál?
5 Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez,
6 Hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után,
7 Noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből?

℟. Thou Who didst call up Lazarus from the grave after that he had begun to stink
* Do Thou, O Lord, grant them rest and a place of forgiveness.
℣. Thou Who shalt come to judge the quick and dead, and the world by fire
℟. Do Thou, O Lord, grant them rest and a place of forgiveness.

Lectio 3
Iob 10:8-12
8 Manus tuæ fecérunt me, et plasmavérunt me totum in circúitu: et sic repénte præcípitas me?
9 Meménto, quæso, quod sicut lutum féceris me, et in púlverem redúces me.
10 Nonne sicut lac mulsísti me, et sicut cáseum me coagulásti?
11 Pelle et cárnibus vestísti me; óssibus et nervis compegísti me.
12 Vitam et misericórdiam tribuísti mihi, et visitátio tua custodívit spíritum meum.

℟. Dómine, quando véneris iudicáre terram, ubi me abscóndam a vultu iræ tuæ?
* Quia peccávi nimis in vita mea.
℣. Commíssa mea pavésco, et ante te erubésco: dum véneris iudicáre, noli me condemnáre.
℟. Quia peccávi nimis in vita mea.
℣. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua * lúceat eis.
℟. Quia peccávi nimis in vita mea.

3. olvasmány
Job 10:8-12
8 A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?
9 Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza?
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni.
11 Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át?
12 Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!

℟. Lord, when Thou comest to judge the earth, where shall I hide myself from the face of thy wrath?
* For I have sinned greatly in my life.
℣. I dread my sins, I blush before thee I see the great tribunal set! In fear and terror I implore thee, Forgive when soul and Judge are met!
℟. For I have sinned greatly in my life.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
℟. For I have sinned greatly in my life.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {Votiva}
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. A porta ínferi.
℟. Erue, Dómine, ánimas eórum.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
secunda 'Domine, exaudi' omittitur
Orémus.
Fidélium, Deus, ómnium Cónditor et Redémptor, animábus famulórum famularúmque tuárum remissiónem cunctórum tríbue peccatórum: ut indulgéntiam, quam semper optavérunt, piis supplicatiónibus consequántur:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Könyörgés {votív}
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. From the gates of hell.
℟. Deliver their souls, O Lord!
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
hagyd ki a második 'Uram, hallgasd meg könyörgésemet'
Könyörögjünk.
Isten ki a mindenség teremtője és megvátója vagy bocsásd meg szolgáid és szolgálóid vétkeit, és könyörgéseink által add meg nekik a megbocsájtást amire mindig vágyakoztak
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Conclusio
℣. Réquiem ætérnam dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua lúceat eis.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
Befejezés
℣. O Lord, grant them eternal rest.
℟. And let the everlasting light shine upon them.
℣. May they rest in peace.
℟. Amen.

Matutinum    Laudes    Vesperae
Omnes    Plures    Appendix

OptionsSancta MissaOrdo

Versions
Tridentine - 1570
Tridentine - 1888
Tridentine - 1906
Divino Afflatu - 1954
Reduced - 1955
Rubrics 1960 - 1960
Rubrics 1960 - 2020 USA
Monastic - 1617
Monastic - 1930
Monastic - 1963
Ordo Praedicatorum - 1962
Language 2
Latin
Dansk
Deutsch
English
Español
Français
Italiano
Magyar
Polski
Português
Latin-Bea
Polski-Newer
Votives
Hodie
Apostolorum
Evangelistarum
Unius Martyris
Plurimorum Martyrum
Confessoris Pontificis
Doctorum Pontificium
Confessoris non Pontificis
Doctoris non Pontificis
Unam Virginum
Plures Virgines
Non Virginum Martyrum
Non Virginum non Martyrum
Dedicationis Ecclesiae
Officium defunctorum
Beata Maria in Sabbato
Beatae Mariae Virginis
Officium parvum Beatae Mariae Virginis

VersionsCreditsDownloadRubricsTechnicalHelp