|
Ante Divinum officium |
Incipit
In Choro, finita Officio parvo B.M.V., dicitur secreto:
Pater noster, qui es in cœlis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cœlo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cœli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cœlos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
In Choro, facimus signum Crucis ✠ atque ad signum Superioris inclinamus Altari.
Deinde alta voce et graviter dicitur Versus:
℣. Deus in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
In choir, after the Little Office of Our Lady has been finished, is said silently:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
In Choro, facimus signum Crucis ✠ atque ad signum Superioris inclinamus Altari.
Deinde alta voce et graviter dicitur Versus:
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Hymnus
Jam lucis orto sídere,
Deum precémur súpplices,
Ut in diúrnis áctibus
Nos servet a nocéntibus.
Linguam refrénans témperet,
Ne litis horror ínsonet:
Visum fovéndo cóntegat,
Ne vanitátes háuriat.
Sint pura cordis íntima,
Absístat et vecórdia;
Carnis terat supérbiam
Potus cibíque párcitas.
Ut, cum dies abscésserit,
Noctémque sors redúxerit,
Mundi per abstinéntiam
Ipsi canámus glóriam.
Deo Patri sit glória,
Ejúsque soli Fílio,
Cum Spíritu Paráclito,
Et nunc et in perpétuum.
Amen.
|
Himnusz
Már kél a fénynek csillaga:
Esengve kérjük az Urat,
Járjon ma mindenütt velünk,
Ne rontsa ártás életünk.
Nyelvünket fogja fékre ma:
Ne szóljon rút perek szava.
Szemünket védőn óvja meg:
A hívságot ne lássa meg.
Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség.
A testnek dölyfét törje meg
Étel- s italban hősi fék.
Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.
Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Votiva}
Ant. Hæc est Virgo sápiens. inchoatur in officio quod cum cantu celebratur tantum
Psalmus 7 [1]
7:2 Dómine, Deus meus, in te sperávi: * salvum me fac ex ómnibus persequéntibus me, et líbera me.
7:3 Nequándo rápiat ut leo ánimam meam, * dum non est qui rédimat, neque qui salvum fáciat.
7:4 Dómine, Deus meus, si feci istud, * si est iníquitas in mánibus meis:
7:5 Si réddidi retribuéntibus mihi mala, * décidam mérito ab inimícis meis inánis.
7:6 Persequátur inimícus ánimam meam, et comprehéndat, et concúlcet in terra vitam meam, * et glóriam meam in púlverem dedúcat.
7:7 Exsúrge, Dómine, in ira tua: * et exaltáre in fínibus inimicórum meórum.
7:7 Et exsúrge, Dómine, Deus meus, in præcépto quod mandásti: * et synagóga populórum circúmdabit te.
7:8 Et propter hanc in altum regrédere: * Dóminus júdicat pópulos.
7:9 Júdica me, Dómine, secúndum justítiam meam, * et secúndum innocéntiam meam super me.
7:10 Consumétur nequítia peccatórum, et díriges justum, * scrutans corda et renes, Deus.
7:11 Justum adjutórium meum a Dómino, * qui salvos facit rectos corde.
7:12 Deus judex justus, fortis, et pátiens: * numquid iráscitur per síngulos dies?
7:13 Nisi convérsi fuéritis, gládium suum vibrábit: * arcum suum teténdit, et parávit illum.
7:14 Et in eo parávit vasa mortis: * sagíttas suas ardéntibus effécit.
7:15 Ecce, partúriit injustítiam: * concépit dolórem, et péperit iniquitátem.
7:16 Lacum apéruit, et effódit eum: * et íncidit in fóveam quam fecit.
7:17 Convertétur dolor ejus in caput ejus: * et in vérticem ipsíus iníquitas ejus descéndet.
7:18 Confitébor Dómino secúndum justítiam ejus: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {votív}
Ant. Hæc est Virgo sápiens. intoned solely when the office is chanted
Zsoltár 7 [1]
7:2 Uram, én Istenem, tebenned bíztam; * szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem;
7:3 Nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, * midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson.
7:4 Uram, én Istenem, ha ezt cselekedtem, * ha gonoszság vagyon kezeimben,
7:5 Ha hasonlóval fizettem a velem gonoszul cselekvőknek: * essem el méltán ellenségeim előtt üresen;
7:6 Üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, * és tegye porrá dicsőségemet.
7:7 Kelj föl, Uram, haragodban, * és emelkedjél föl ellenségeim határaiban;
7:7 Kelj föl, Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál; * és a népek gyülekezete körülveszen téged;
7:8 És emiatt térj vissza a magasra. * Az Úr ítéli a népeket.
7:9 Ítélj meg engem, Uram, igazságom szerint, * és ártatlanságom szerint történjék velem.
7:10 Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, * szíveket és veséket vizsgáló Isten!
7:11 Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, * ki megszabadítja az egyenes szívűeket.
7:12 Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; * haragszik-e minden nap?
7:13 Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; * kézíját megvonta, és elkészítette azt.
7:14 A halál eszközeit készíté abba; * nyilait égőkké tette.
7:15 Íme igazságtalanságot fogant, * fájdalommal vajúdott, és csalárdságot szült.
7:16 Vermet nyitott, és kiásta azt; * de a gödörbe esett, melyet csinált.
7:17 Fejére tér vissza az ő hamissága; * és feje tetejére száll gonoszsága.
7:18 Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; * és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 8 [2]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cœlos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cœlos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cœli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 8 [2]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 9(2-19) [3]
9:2 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:3 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:4 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:5 Quóniam fecísti judícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui júdicas justítiam.
9:6 Increpásti gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sǽculum sǽculi.
9:7 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:7 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:8 Parávit in judício thronum suum: * et ipse judicábit orbem terræ in æquitáte, judicábit pópulos in justítia.
9:10 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adjútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:11 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter gentes stúdia ejus:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:16 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:17 Cognoscétur Dóminus judícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:18 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:19 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, quam Dóminus vigilántem invénit.
|
Zsoltár 9(2-19) [3]
9:2 Hálát adok neked Uram, teljes szívemből; * elbeszélem minden csodádat,
9:3 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, Fölséges.
9:4 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengülnek és elvesznek színed elől;
9:5 Mert végrehajtottad ítéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal ítélsz.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevüket eltörlötted örökre és mindörökkön-örökre.
9:7 Az ellenség kardjai végképp ellankadtak; * az ő városaikat lerontottad.
9:7 Elveszett emlékezetük, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:8 Királyi székét elkészítette ítéletre; * és ő ítéli meg a föld kerekségét igazán, megítéli a népeket igazsággal.
9:10 Az Úr menedéke lőn a szegénynek, * segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
9:11 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, * mert nem hagyod el, akik keresnek téged, Uram.
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér bosszulója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram, * lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsüllyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:16 E tőrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az ő lábuk.
9:17 Majd megismertetik az Úr, hogy ítéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
9:18 Pokolba térjenek a bűnösök, * mind a népek, kik elfeledik az Istent.
9:19 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Hæc est Virgo sápiens, quam Dóminus vigilántem invénit.
|
Capitulum Versus {Votiva}
1 Tim. 1:17
Regi sæculórum immortáli et invisíbili, soli Deo honor et glória in sǽcula sæculórum. Amen.
℟. Deo grátias.
℣. Exsúrge, Christe, ádjuva nos.
℟. Et líbera nos propter nomen tuum.
|
Olvasmány, vers {votív}
1Tim 1:17
Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedül való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Kelj fel, Krisztus, segíts meg minket.
℟. És szabadíts meg a te nevedért.
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater Noster dicitur secreto usque ad Et ne nos indúcas in tentatiónem:
Pater noster, qui es in cœlis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cœlo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Dómine Deus omnípotens, qui ad princípium hujus diéi nos perveníre fecísti: tua nos hódie salva virtúte; ut in hac die ad nullum declinémus peccátum, sed semper ad tuam justítiam faciéndam nostra procédant elóquia, dirigántur cogitatiónes et ópera.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Divínum auxílium máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Our Father is said silently until And lead us not into temptation:.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Mindenható Isten, aki a mai napot megadtad nekünk, őrizz meg minket a te erőddel, hogy ne engedjünk a bűn kísértésének és mindig a te igazságod vezesse gondolatainkat és cselekedeteinket.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. V. Az Isten áldása maradjon mindig velünk.
℟. R. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Ant. Spíritus sanctus in te descéndet, María, ne tímeas, habébis in útero Fílium Dei.
℣. Ecce ancílla Dómini.
℟. Fiat mihi secúndum verbum tuum.
Orémus.
Lætífica, et ádjuva nos, omnípotens et miséricors Deus, Domínicæ Conceptiónis gáudia recoléntes, et pia Dei Génitrix Virgo semper María (in cujus veneratióne hæc commemorámus) in cunctis necessitátibus nostris grátiam sancti Spíritus nobis ímpetret, et levámen. Per eúmdem Christum Dóminum nostrum.
℟. Amen.
Hic expletur Prima. Deinde legitur Martyrologium in Capitulo sine benedictione. Extra Conventum non legitur Martyrologium, sed immediate incipitur Pretiósa. ut infra.
|
Ant. Spíritus sanctus in te descéndet, María, ne tímeas, habébis in útero Fílium Dei.
℣. Ecce ancílla Dómini.
℟. Fiat mihi secúndum verbum tuum.
Könyörögjünk.
Lætífica, et ádjuva nos, omnípotens et miséricors Deus, Domínicæ Conceptiónis gáudia recoléntes, et pia Dei Génitrix Virgo semper María (in cujus veneratióne hæc commemorámus) in cunctis necessitátibus nostris grátiam sancti Spíritus nobis ímpetret, et levámen. Per eúmdem Christum Dóminum nostrum.
℟. Ámen.
Here Prime ends. Thereafter, the Martyrology is read in the Chapter Hall without blessing. Outside the convent, the Martyrology is not read but one immediately continues with Pretiósa. as below.
|
Martyrologium {anticip.}
Décimo octávo Kaléndas Septémbris Luna quarta Anno Dómini 2018
Assúmptio sanctíssimæ Dei Genitrícis Vírginis Maríæ.
Cracóviæ, in Polónia, natális sancti Hyacínthi, ex Ordine Prædicatórum, Confessóris, quem Clemens Octávus, Póntifex Máximus, in Sanctórum númerum rétulit. Ipsíus autem festum sextodécimo Kaléndas Septémbris celebrátur.
Apud Albam Regálem, in Pannónia, item natális sancti Stéphani, Regis Hungarórum et Confessóris; qui, divínis virtútibus exornátus, primus Húngaros ad Christi fidem convértit, et a Deípara Vírgine, ipso die Assumptiónis suæ, in cœlum recéptus fuit. Ejus vero festívitas quarto Nonas Septémbris, quo die munitíssima Budæ arx, sancti Regis ope, ab exércitu Christiáno strénue recuperáta fuit, potíssimum recólitur, ex dispositióne Innocéntii Papæ Undécimi.
Romæ, via Appia, sancti Tharsícii Acolythi, quem Pagáni, cum inveníssent Córporis Christi Sacraménta portántem, cœpérunt disquírere quid géreret. At ipse, indígnum júdicans porcis pródere margarítas, támdiu ab illis mactátus est fústibus et lapídibus, donec exhaláret spíritum; et, revolúto ejus córpore, sacrílegi discussóres nihil Sacramentorum Christi in occísi mánibus aut in vestibus invenerunt. Christiáni autem collegerunt Mártyris corpus, et in cœmetério Callísti honorífice sepeliérunt.
Tagáste, in Africa, sancti Alípii Epíscopi, qui beáti Augustíni olim discípulus, póstea in conversióne sócius, in múnere pastoráli colléga, et in certamínibus advérsus hæréticos commílito strénuus, ac demum in cœlésti glória consors fuit.
Suessíone, in Gálliis, sancti Arnúlphi, Epíscopi et Confessóris.
Romæ sancti Stanislái Kostka; Polóni, novítii e Societáte Jesu et Confessóris; qui, consummátus in brevi, per angélicam vitæ innocéntiam explévit témpora multa, et a Benedícto Décimo tértio, Pontífice Máximo, in Sanctórum album relátus est.
℣. Et álibi aliórum plurimórum sanctórum Mártyrum et Confessórum, atque sanctárum Vírginum.
℟. Deo grátias.
|
Martyrology {anticip.}
August 15th 2018, the 4th day of the Moon, God took to Himself His most holy Mother the Virgin Mary, [in the year of Our Lord 57.]
Upon the same day were also born into the better life:
At Rome, upon the Appian Way, [under the Emperors Valerian and Gallienus,] the holy Acolyte Tharsicius.
The pagans found him bearing the Sacraments of the Body of Christ, and began to ask him what he was carrying, but he deemed it unseemly to produce pearls before swine, and they maltreated him so with sticks and stones that he gave up the ghost. When they sacrilegiously searched his body, they did not find any trace of the Sacraments of Christ either in his hands or among his clothes, but the Christians took up the body of the martyr and buried it honourably in the cemetery of Callistus.
At Tagaste, in Africa, [in the year 431,] the holy [Confessor] Alypius, Bishop [of that see,] first the disciple of blessed Augustine, then his companion in his conversion, his comrade in his work as a shepherd of souls, his brave fellow-soldier in his contendings against the heretics, and now a sharer in his glory in heaven.
At Soissons, in Gaul, [in the year 1087,] the holy Confessor Arnulf, Bishop [of that see.]
At Alba, in Pannonia, in the year 1038,] holy Stephen, King of Hungary, whose feast is kept upon the 2nd day of September.
At Rome, [in the year 1568,] the holy Polish Confessor Stanislaus Kostka, of the Society of Jesus, who was made perfect in a little while and finished the work of many years in angelic innocency of life, and whose name the Supreme Pontiff Benedict XIII enrolled among those of the Saints.
℣. És mindenütt másutt szent vértanúk, hivallók és szüzek.
℟. Istennek legyen hála.
|
℣. Pretiósa in conspéctu Dómini.
℟. Mors Sanctórum ejus.
Sancta María et omnes Sancti intercédant pro nobis ad Dóminum, ut nos mereámur ab eo adjuvári et salvári, qui vivit et regnat in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
℣. Értékes az Úr szemében.
℟. Szentjei halála.
Szűz Mária és Isten minden szentje, járjatok közben érettünk az Úrnál, hogy annak segítségével boldoguljunk, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Deinde ter dicitur
℣. Deus in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Ultimo additur:
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater Noster dicitur secreto usque ad Et ne nos indúcas in tentatiónem:
Pater noster, qui es in cœlis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cœlo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Réspice in servos tuos, Dómine, et in ópera tua, et dírige fílios eórum.
℟. Et sit splendor Dómini Dei nostri super nos, et ópera mánuum nostrárum dírige super nos, et opus mánuum nostrárum dírige.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Et sine Orémus :
Dirígere et sanctificáre, régere et gubernáre dignáre, Dómine Deus, Rex cœli et terræ, hódie corda et córpora nostra, sensus, sermónes et actus nostros in lege tua, et in opéribus mandatórum tuórum: ut hic et in ætérnum, te auxiliánte, salvi et líberi esse mereámur, Salvátor mundi: Qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Deinde ter dicitur
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Ultimo additur:
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Our Father is said silently until And lead us not into temptation:.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Figyelj, Uram, szolgáidra és cselekedeteikre, irányítsd fiaidat.
℟. Az Úr fényessége legyen felettünk és cselekedeteink felett; irányítsa minden döntésünket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Et sine Orémus :
Urunk és Istenünk, ég és föld királya, irányítsd és szenteld meg, vezesd és kormányozd szívünket és testünket, érzékeinket, beszédünket és cselekedeteinket a mai napon a te parancsaid szerint, hogy most és örökre a te segítségeddel, világ Megváltója, szabadok és épek maradhassunk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Regula (vel Lectio brevis)
℣. Adjutórium nostrum in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cœlum et terram.
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Dies et actus nostros in sua pace dispónat Dóminus omnípotens.
℟. Amen.
In Capitulo legitur unum caput, vel pars capitis ex Regula S. Benedicti.
Ex Régula Sancti Patri Nostri Benedícti. Caput 60: De sacerdótibus qui forte volúerint in monastério habitáre
Si quis de órdine sacerdótum in monastério se súscipi rogáverit, non quidem cítius ei adsentiátur. Tamen, si omníno perstéterit in hac supplicatióne, sciat se omnem régulæ disciplínam servatúrum, nec áliquid ei relaxábitur, ut sicut scriptum est: Amíce, ad quod venísti? Concedátur ei tamen post abbátem stare et benedícere aut missas tenére, si tamen jússerit ei abbas. Sin álias, ullátenus áliqua præsúmat, sciens se disciplínæ regulári súbditum, et magis humilitátis exémpla ómnibus det. Et si forte ordinatiónis aut alicújus rei causa fúerit in monastério, illum locum adténdat quando ingréssus est in monastério, non illum qui ei pro reveréntia sacerdótii concéssus est. Clericórum autem si quis eódem desidério monastério sociári volúerit, loco medíocri conlocéntur; et ipsi tamen si promíttunt de observatióne régulæ vel própria stabilitáte.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Cum vero recitatur privatim, hæc erit brevis Lectio per totum annum.
2 Thess 3:5
Dóminus autem dírigat corda et córpora nostra in charitáte Dei et patiéntia Christi.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
Rule (or Short reading)
℣. Segítségünk az Úr nevében van.
℟. Aki az eget és a földet alkotta.
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Napjaink és cselekedeteink a te békédben teljenek el, mindenható Isten. Ámen.
In the Chapter Hall, a chapter or parts of a chapter from the Rule of S. Benedict is read.
The Rule of our Holy Father Benedict. Chapter 60: Concerning Priests Who By Chance Shall Wish to Live In the Monastery
If anyone in the ranks of the priesthood shall ask that he be received into the monastery, even to him let not consent be given too quickly; yet if he persist consistently in this his petition, let him know that he will have to keep the whole discipline of the rule and that nothing will be relaxed specially for him, according as it is written: “Friend, wherefore hast thou come?” Let it however be conceded to him to take his place next to the abbot and to bless and to say Mass provided the abbot so order him; but otherwise let him on no account in anywise presume, knowing himself subject to the discipline of the rule and that he may the better set an example of humility to all. If by chance there shall be in the monastery occasion to deliberate on any matter of regulation or on any kind of business, let him expect to occupy then that place which may be his by seniority, not that which was conceded to him out of reverence for his priesthood. And if any clerics with like desire wish to be incorporated into the monastery let them be allocated to an intermediate position, but only if each makes promise concerning his own stability and observance of the rule.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
In private recitation, here follows the Short Reading all year round.
2Tessz 3:5
Az Úr pedig igazgassa szíveiteket Isten szeretetében és Krisztus béketűrésében.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
Commemoratio defunctorum
Deinde dicit Lector: Commemorátio ómnium fratrum, familiárium et benefactórum defunctórum Ordinis nostri.
Superior:
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
Psalmus 129 [4]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo ejus: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus ejus.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine, * et lux perpétua lúceat eis.
℣. A porta ínferi.
℟. Erue, Dómine, ánimas eórum.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus véniæ largítor et humánæ salútis amátor: quǽsumus cleméntiam tuam: ut nostræ congregatiónis fratres, propínquos et benefactóres, qui ex hoc sǽculo transiérunt, beáta María semper vírgine intercedénte cum ómnibus sanctis tuis ad perpétuæ beatitúdinis consórtium perveníre concédas. Per Christum Dóminum nostrum.
℟. Amen.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Commemoration of departed
Deinde dicit Lector: Commemorátio ómnium fratrum, familiárium et benefactórum defunctórum Ordinis nostri.
Superior:
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
Zsoltár 129 [4]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
℣. From the gates of hell.
℟. Deliver their souls, O Lord!
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God the giver of pardon, and the lover of human salvation, we beseech thy clemency: that thou grant the brethren of our congregation, kinsfolk, and benefactors, which are departed out of this world, blessed Mary ever Virgin making intercession with all the saints, to come to the fellowship of eternal blessedness. A mi Jézus Krisztus a te fiad által.
℟. Ámen.
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |