Feria secunda infra Hebdomadam XII post Octavam Pentecostes II. Augusti ~ IV. classis
Commemoratio ad Laudes tantum: Ss. Hippolyti et Cassiani Martyrum

Ad Matutinum    08-13-2018

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum diem}
Ant. Veníte, * Exsultémus Dómino.
Ant. Veníte, * Exsultémus Dómino.
Iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Veníte, * Exsultémus Dómino.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Exsultémus Dómino.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Veníte, * Exsultémus Dómino.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Exsultémus Dómino.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Veníte, * Exsultémus Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsultémus Dómino.
Ant. Veníte, * Exsultémus Dómino.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Jöjjetek, * Örvendezzünk az Úrnak!
Ant. Jöjjetek, * Örvendezzünk az Úrnak!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Jöjjetek, * Örvendezzünk az Úrnak!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Örvendezzünk az Úrnak!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Jöjjetek, * Örvendezzünk az Úrnak!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Örvendezzünk az Úrnak!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Jöjjetek, * Örvendezzünk az Úrnak!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Örvendezzünk az Úrnak!
Ant. Jöjjetek, * Örvendezzünk az Úrnak!
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Somno reféctis ártubus,
Spreto cubíli, súrgimus:
Nobis, Pater, canéntibus
Adésse te depóscimus.

Te lingua primum cóncinat,
Te mentis ardor ámbiat:
Ut áctuum sequéntium
Tu, Sancte, sis exórdium.

Cedant tenébræ lúmini,
Et nox diúrno síderi,
Ut culpa, quam nox íntulit,
Lucis labáscat múnere.

Precámur iídem súpplices,
Noxas ut omnes ámputes,
Et ore te canéntium
Laudéris omni témpore.

* Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Frissült tagokkal ébredünk,
Már ágyat, álmot megvetünk.
Atyánk, eléd száll énekünk
Könyörgünk, légy e nap velünk!

A nyelv első dala te légy,
Lobogjon a lelkünk feléd,
Hogy tetteink e mái nap,
Ó Szent, veled induljanak.

Fénytől fusson az éjszaka,
Győzzön a nappal csillaga,
S a bűnt, amit az éj hozott,
A fény kegyelme rontsa el.

Esdünk azért is tégedet,
Verj el minden veszélyeket,
Hogy így hűséges ajkakon
Dícsértessél mindenkoron.

Engedd meg azt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló:
Mindörökön uralkodó.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. Dóminus de cælo * prospéxit super fílios hóminum.
Psalmus 13 [1]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:1 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:2 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intéllegens, aut requírens Deum.
13:3 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:3 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:3 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:4 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:5 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:6 Quóniam Dóminus in generatióne iusta est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes eius est.
13:7 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Iacob, et lætábitur Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum.
Ant. Az Úr a mennyből * néz az emberek fiaira.
Zsoltár 13 [1]
13:1 Mondá az esztelen szívében: * nincs Isten.
13:1 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:2 Az Úr a mennyből néz az emberek fiaira, * hogy lássa, ha van-e értelmes vagy Istent kereső.
13:3 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Nyílt sír az ő torkuk; nyelvüket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:3 Szájuk tele átokkal és keserűséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:3 Romlás és szerencsétlenség vagyon utaikon, és a békesség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik előtt.
13:4 Vajon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:5 Az Urat nem hívták segítségül, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:6 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; a szűkölködő tanácsát megszégyenítettétek, * mivel az Úr az ő reménysége.
13:7 Ki ad Izraelnek Sionból szabadulást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örülni fog Jákob és vigadni Izrael.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Az Úr a mennyből néz az emberek fiaira.
Ant. Qui operátur iustítiam * requiéscet in monte sancto tuo, Dómine.
Psalmus 14 [2]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur iustítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu eius malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui iurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Qui operátur iustítiam requiéscet in monte sancto tuo, Dómine.
Ant. Aki igazságban él, * szent hegyeden nyugszik meg, Uram.
Zsoltár 14 [2]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Aki igazságban él, szent hegyeden nyugszik meg, Uram.
Ant. Inclína, Dómine, * aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
Psalmus 16 [3]
16:1 Exáudi, Dómine, iustítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:1 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:2 De vultu tuo iudícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:3 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:4 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:5 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:6 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:7 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:8 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:9 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:10 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:11 Proiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:12 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:13 Exsúrge, Dómine, prǽveni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:14 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:14 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:15 Ego autem in iustítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Inclína, Dómine, aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
Ant. Hajtsd hozzám, Uram, * füledet, és hallgasd meg beszédemet.
Zsoltár 16 [3]
16:1 Hallgasd meg, Uram, igazságomat, * figyelmezz könyörgésemre.
16:1 Vedd füleidbe imádságomat * az álnokság nélküli ajkakból.
16:2 Tőled jöjjön ítéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:3 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tűzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:4 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:5 Erősítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:6 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten; * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:7 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:8 A jobbod ellen állóktól őrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:9 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orcájától, kik engem nyomorgatnak.
16:10 Ellenségeim körülvették lelkemet, bezárták szívüket; * szájuk kevélységet szólott.
16:11 Megvetvén engem, most körülvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:12 Körülfogtak engem, mint a ragadományra készült oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:13 Kelj föl, Uram, vedd elejét és ejtsd meg őt; * ragadd ki lelkemet az istentelentől, a te kezed ellenségeitől.
16:14 Uram, a kevesektől a földön válaszd el őket életükben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasuk;
16:14 Bővelkednek magzatokkal, * s amijük fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:15 Én pedig igazságban jelenek meg színed előtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, és hallgasd meg beszédemet.
Ant. Díligam te, * Dómine, virtus mea.
Psalmus 17(2-16) [4]
17:2 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:3 Deus meus adiútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:7 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu eius, introívit in aures eius.
17:8 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:9 Ascéndit fumus in ira eius: et ignis a fácie eius exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:10 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus eius.
17:11 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:12 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu eius tabernáculum eius: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:13 Præ fulgóre in conspéctu eius nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:14 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:15 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Díligam te, Dómine, virtus mea.
Ant. Szeretlek téged, * Uram, én erősségem.
Zsoltár 17(2-16) [4]
17:2 Szeretlek téged, Uram, én erősségem. * Az Úr az én erősségem, oltalmam és szabadítóm;
17:3 Istenem az én segítőm, * és benne bízom;
17:3 én oltalmazóm, és szabadulásom szarva * és pártfogóm.
17:4 Dicsérve segítségül hívom az Urat, * és ellenségeimtől megszabadulok.
17:5 Körülvettek engem a halál fájdalmai, * és a gonoszság árjai megháborítottak engem.
17:6 A pokol fájdalmai megkörnyeztek engem; * elővettek a halál tőrei.
17:7 Szorultságomban segítségül hívtam az Urat, * és az én Istenemhez kiáltottam:
17:7 és meghallgatá szómat az ő szent templomából; * és színe előtt való kiáltásom füleibe jutott.
17:8 Megindult és megrendült a föld, * a hegyek alapjai megrázkódtak és ingadoztak, mert haragudott rájuk.
17:9 Füst ment föl az ő haragjában, és tűz gyulladott orcájától; * a holtszenek meggyulladtak attól.
17:10 Meghajtotta az egeket, és leszállott; * és homály volt lábai alatt.
17:11 És a kerubok fölé ment, és szállott, * röpült a szelek szárnyain.
17:12 Rejtekévé tette a sötétséget, körüle sátorává * a sötétes vizet az ég felhőiben.
17:13 A színe előtti villogástól szakadoztak a felhők, * a jégeső és parázstűz.
17:14 És az Úr dörgött az égből, és a Fölséges szózatát adta, * jégesőt és parázstüzet.
17:15 És kibocsátá nyilait, és elszéleszté őket, * a villámokat megsokasította, és megzavará őket.
17:16 És meglátszottak a vizek forrásai, * s fölfedettek a földkerekség alapjai
17:16 A te dorgálásodtól, Uram, * a te haragod szelének fúvásától.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Szeretlek téged, Uram, én erősségem.
Ant. Retríbuet mihi Dóminus * secúndum iustítiam meam.
Psalmus 17(17-35) [5]
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia iudícia eius in conspéctu meo: * et iustítias eius non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum eius.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via eius: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prǽlium: * et posuísti, ut arcum ǽreum, brácchia mea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Retríbuet mihi Dóminus secúndum iustítiam meam.
Ant. Az Úr megfizet nekem * igazságom szerint.
Zsoltár 17(17-35) [5]
17:17 Elküldött a magasból, és felvőn engem, * és felvona engem a sok vízből.
17:18 Megmentett engem igen erős elleneimtől, és azoktól, kik engem gyűlöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelőztek nyomorúságom napján; * és az Úr lőn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megőriztem az Úr utait, * és istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden ítélete szemem előtt vagyon, * és az ő igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek előtte, * és őrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az ő szemei láttára.
17:26 A szenttel szent leszel, * és az ártatlan férfiúval ártatlan leszel.
17:27 A választottal választott leszel, * és az elvetemülttel elvetemedel.
17:28 Mert te az alázatos népet megmented, * és a kevélyek szemeit megalázod.
17:29 Mert te, Uram, megvilágosítod szövétnekemet; * én Istenem, világosítsd meg sötétségemet.
17:30 Mert teáltalad menekedem meg a kísértettől, * és Istenemmel átmegyek a kőfalon.
17:31 Az én Istenem útja fertőzetlen; az Úr beszédei tűzzel megpróbáltattak; * ő minden benne bízónak oltalmazója.
17:32 Mert kicsoda Isten az Úron kívül? * Vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kívül?
17:33 Isten az, ki körülvett engem erősséggel, * és feddhetetlenné tette utamat;
17:34 Ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, * és magas helyre állított engem;
17:35 Ki harcra tanítja kezeimet, * és karjaimat olyanokká tette, mint a rézíjat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Az Úr megfizet nekem igazságom szerint.
Ant. Vivit Dóminus * et benedíctus Deus salútis meæ.
Psalmus 17(36-51) [6]
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:36 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:37 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:38 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:39 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:40 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:41 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:42 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:43 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:44 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:45 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:46 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:47 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:48 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:49 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:50 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis eius, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini eius usque in sǽculum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Vivit Dóminus et benedíctus Deus salútis meæ.
Ant. Él az Úr, * és áldott legyen az én szabadulásom Istene.
Zsoltár 17(36-51) [6]
17:36 És nekem adtad szabadításod oltalmát, * és jobbod fölemelt engem;
17:36 és fegyelmed végre megigazított engem, * és fegyelmed megtanít engem.
17:37 Tért adtál lépéseimnek alattam; * és nem erőtlenedtek el lábaim.
17:38 Űzőbe veszem ellenségeimet, és megfogom őket, * és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
17:39 Összetöröm őket, és föl nem kelhetnek; * lábaim alá fognak esni.
17:40 Felöveztél engem erősséggel a harcra, * és alám vetetted az ellenem támadókat.
17:41 Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, * és gyűlölőimet elvesztetted.
17:42 Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, az Úrhoz (kiáltottak) , * és nem hallgatta meg őket.
17:43 És összetöröm őket, mint a port szélnek eresztem, * mint az utcák sarát eltiprom őket.
17:44 Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; * nemzetek fejévé rendelsz engem.
17:45 A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; * hallván füle, engedelmeskedett nekem.
17:46 Az idegen fiak hazudtak nekem, * az idegen fiak megrögzöttek, és elsántikáltak ösvényeikről.
17:47 Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, * és magasztaltassék föl az én szabadulásom Istene.
17:48 Isten, ki bosszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, * én szabadítóm haragos ellenségeimtől;
17:49 Az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, * az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
17:50 Azért hálát adok neked, Uram, a népek között, * és a te nevednek dicséretet mondok;
17:51 Ki magasztossá tette az ő királya szabadulását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, * és az ő ivadékával mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Él az Úr, és áldott legyen az én szabadulásom Istene.
Ant. Exáudiat te * Dóminus in die tribulatiónis.
Psalmus 19 [7]
19:2 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Iacob.
19:3 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:4 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:5 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:6 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:7 Ímpleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ eius.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine, salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis.
Ant. Hallgasson meg téged * az Úr a szorongatás napján.
Zsoltár 19 [7]
19:2 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:3 Küldjön neked segítséget a szenthelyről; * és Sionból védelmezzen téged.
19:4 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égőáldozatod legyen kövér.
19:5 Cselekedjék veled szíved szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:6 Örvendeni fogunk szabadulásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:7 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az ő fölkentjét;
19:7 Meghallgatja őt szent egéből, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ők megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram, tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket azon a napon, melyen segítségül hívunk téged.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján.
Ant. Dómine, * in virtúte tua lætábitur rex.
Psalmus 20 [8]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis eius tribuísti ei: * et voluntáte labiórum eius non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite eius corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória eius in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dómine, in virtúte tua lætábitur rex.
Ant. Uram, * a te erődben vigad a király.
Zsoltár 20 [8]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Uram, a te erődben vigad a király.
Ant. Exaltábo te, * Dómine, quóniam suscepísti me.
Psalmus 29 [9]
29:2 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:3 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:4 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:5 Psállite Dómino, sancti eius: * et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
29:6 Quóniam ira in indignatióne eius: * et vita in voluntáte eius.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:8 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:9 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:10 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:10 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:11 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adiútor meus.
29:12 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:13 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me.
Ant. Magasztallak téged, * Uram, mert fölemeltél engem.
Zsoltár 29 [9]
29:2 Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségeimet fölöttem.
29:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, * és meggyógyítottál engem.
29:4 Uram, kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közül.
29:5 Zengjetek az Úrnak ti, az ő szentjei, * és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
29:6 Mert büntetés van bosszankodásában, * és élet az ő jóakaratában.
29:6 Este betér a sírás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bővelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram, te jóvoltod szerint * erőt adtál dicsőségemnek.
29:8 De elfordítottad tőlem orcádat, * és megháborodtam.
29:9 Hozzád kiáltottam, Uram, * és Istenemnek könyörögtem.
29:10 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:10 Vajon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetni fogja-e igazságodat?
29:11 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítőm lett.
29:12 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szőrzsákomat, és körülvettél engem vigassággal,
29:13 Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; * Uram, Istenem, hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem.
V. Psállite Dómino sancti eius.
R. Et confitémini memóriæ sanctitátis eius.
V. Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat.
R. Magasztaljátok szent emlékét.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.

Lectio 1
De libro Ecclesiástæ
Eccl 2:1-4
1 Dixi ego in corde meo: Vadam et áffluam delíciis et fruar bonis; et vidi quod hoc quoque esset vánitas.
2 Risum reputávi errórem et gáudio dixi: Quid frustra decíperis?
3 Cogitávi in corde meo abstráhere a vino carnem meam, ut ánimum meum transférrem ad sapiéntiam, devitarémque stultítiam, donec vidérem quid esset útile fíliis hóminum, quo facto opus est sub sole número diérum vitæ suæ.
4 Magnificávi ópera mea, ædificávi mihi domos et plantávi víneas.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Ne derelínquas me, Dómine, pater et dominátor vitæ meæ, ut non córruam in conspéctu adversariórum meórum:
* Ne gáudeat de me inimícus meus.
V. Apprehénde arma et scutum et exsúrge in adiutórium mihi.
R. Ne gáudeat de me inimícus meus.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
From the Book of Ecclesiastes
Eccl 2:1-4
1 Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság.
2 A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez?
3 Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az emberek fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt.
4 Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O Lord, Father and Governor of my life, leave me not, lest I fall before mine adversaries,
* and mine enemy rejoice over me.
V. Take hold of shield and buckler, and stand up for mine help.
R. Lest mine enemy rejoice over me.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adiuváre dignétur. Amen.

Lectio 2
Eccl 2:7-9
7 Possédi servos et ancíllas multámque famíliam hábui, arménta quoque et magnos óvium greges, ultra omnes qui fuérunt ante me in Ierúsalem;
8 Coacervávi mihi argéntum et aurum et substántias regum ac provinciárum; feci mihi cantóres et cantatríces et delícias filiórum hóminum, scyphos et úrceos in ministério ad vina fundénda,
9 Et supergréssus sum ópibus omnes qui ante me fuérunt in Ierúsalem: sapiéntia quoque perseverávit mecum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Magna enim sunt iudícia tua, Dómine, et inenarrabília verba tua:
* Magnificásti pópulum tuum et honorásti.
V. Transtulísti illos per Mare Rubrum et transvexísti eos per aquam nímiam.
R. Magnificásti pópulum tuum et honorásti.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
Eccl 2:7-9
7 Rabszolgákat és rabszolganőket vásároltam, és voltak házamban született rabszolgáim is; jószágom is volt: rengeteg marhám és juhom, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.
8 Aranyat és ezüstöt is halmoztam fel magamnak, királyok és országok kincseit. Fogadtam énekeseket és énekesnőket, és megszereztem az emberek fiaitól a fölöslegüket, egyik ládával a másik után.
9 Így nagyobb és gazdagabb lettem, mint bármelyik elődöm Jeruzsálemben, s közben a bölcsességem is megmaradt.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Great are thy judgments, O Lord, and thy words cannot be expressed.
* Thou didst make thy people mighty and honourable.
V. Thou broughtest them through the Red Sea, and leddest them through much water.
R. Thou didst make thy people mighty and honourable.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
Eccl 2:10-11
10 Et ómnia, quæ desideravérunt óculi mei, non negávi eis, nec prohíbui cor meum, quin omni voluptáte fruerétur et oblectáret se in his quæ præparáveram; et hanc ratus sum partem meam si úterer labóre meo.
11 Cumque me convertíssem ad univérsa ópera, quæ fécerant manus meæ, et ad labóres in quibus frustra sudáveram, vidi in ómnibus vanitátem et afflictiónem ánimi, et nihil permanére sub sole.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Quæ sunt in corde hóminum, óculi tui vident, Dómine, et in libro tuo ómnia scribéntur:
* Homo videt in fácie, Deus autem in corde.
V. Omnia enim corda scrutátur, et univérsas méntium cogitatiónes intéllegit.
R. Homo videt in fácie, Deus autem in corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Homo videt in fácie, Deus autem in corde.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
Eccl 2:10-11
10 A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtől. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért.
11 És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt!
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Lord, thine eyes behold all that is in the heart of man, and in thy book are they all written.
* Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
V. For He searcheth all hearts, and understandeth all the imaginations of the thoughts.
R. Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens et miséricors Deus, de cuius múnere venit, ut tibi a fidélibus tuis digne et laudabíliter serviátur: tríbue, quǽsumus, nobis; ut ad promissiónes tuas sine offensióne currámus.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Almighty and merciful God, of Whose only gift it cometh that thy faithful people do unto thee true and laudable service, grant, we beseech thee, that we may so faithfully serve thee in this life, that we fail not finally to attain thy heavenly promises.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
Ordo Praedicatorum
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Bea
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help