Dominica XII Post Pentecosten II. Augusti ~ II. classis


Ad Matutinum    08-12-2018

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum diem}
Ant. Dóminum, qui fecit nos, * Veníte, adorémus.
Ant. Dóminum, qui fecit nos, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Dóminum, qui fecit nos, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Dóminum, qui fecit nos, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Dóminum, qui fecit nos, * Veníte, adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Dóminum, qui fecit nos, * Veníte, adorémus.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Az Úr teremtett minket, * Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Az Úr teremtett minket, * Jöjjetek, imádjuk!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr teremtett minket, * Jöjjetek, imádjuk!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr teremtett minket, * Jöjjetek, imádjuk!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr teremtett minket, * Jöjjetek, imádjuk!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Jöjjetek, imádjuk!
Ant. Az Úr teremtett minket, * Jöjjetek, imádjuk!
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Nocte surgéntes vigilémus omnes,
Semper in psalmis meditémur, atque
Voce concórdi Dómino canámus
Dúlciter hymnos.

Ut pio Regi páriter canéntes,
Cum suis Sanctis mereámur aulam
Ingredi cæli, simul et perénnem
Dúcere vitam.

Præstet hoc nobis Déitas beáta
Patris, ac Nati, paritérque Sancti
Spíritus, cuius résonat per omnem
Glória mundum.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Éjjel serkenvén közösen virrasszunk,
Elgondolkozzunk örökös zsolozsmán,
Egyszívvel zengjünk mi Urunknak édes
Szívbeli himnuszt.

Igy zsolozsmázván a kegyes Királynak
Érdemelhessünk amaz égi udvar
Népe közt osztályt, legyen így a részünk
Élet örökké.

Adja meg mindezt kegyesen minékünk
Boldog Istenség, Atya és Szülötte
És a Szentlélek, akinek dicsétől
Harsog a minden.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. Beátus vir * qui in lege Dómini meditátur.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas eius, * et in lege eius meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium eius non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in iudício: * neque peccatóres in concílio iustórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam iustórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Beátus vir qui in lege Dómini meditátur.
Ant. Boldog férfi, * aki az Úr törvényén elmélkedik.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Boldog férfi, aki az Úr törvényén elmélkedik.
Ant. Servíte Dómino * in timóre, et exsultáte ei cum tremóre.
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiciámus a nobis iugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum eius, * prǽdicans præcéptum eius.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellégite: * erudímini, qui iudicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via iusta.
2:13 Cum exárserit in brevi ira eius: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Servíte Dómino in timóre, et exsultáte ei cum tremóre.
Ant. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * csókoljátok meg a lábát rettegéssel.
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, csókoljátok meg a lábát rettegéssel.
Ant. Exsúrge, * Dómine, salvum me fac, Deus meus.
Psalmus 3 [3]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
Ant. Kelj fel, Uram, * ments meg engem Istenem.
Zsoltár 3 [3]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, ments meg engem Istenem.
Ant. Quam admirábile * est nomen tuum, Dómine, in univérsa terra!
Psalmus 8 [4]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Quam admirábile est nomen tuum, Dómine, in univérsa terra!
Ant. Milyen csodálatos * széles e világon a te neved, Urunk.
Zsoltár 8 [4]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Milyen csodálatos széles e világon a te neved, Urunk.
Ant. Sedísti super thronum * qui iúdicas iustítiam.
Psalmus 9(2-11) [5]
9:2 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:3 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:4 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:5 Quóniam fecísti iudícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui iúdicas iustítiam.
9:6 Increpásti gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sǽculum sǽculi.
9:7 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:8 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:9 Parávit in iudício thronum suum: * et ipse iudicábit orbem terræ in æquitáte, iudicábit pópulos in iustítia.
9:10 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adiútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:11 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Sedísti super thronum qui iúdicas iustítiam.
Ant. Mint igazságos bíró * ültél trónodra.
Zsoltár 9(2-11) [5]
9:2 Hálát adok neked Uram, teljes szívemből; * elbeszélem minden csodádat,
9:3 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, Fölséges.
9:4 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengülnek és elvesznek színed elől;
9:5 Mert végrehajtottad ítéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal ítélsz.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevüket eltörlötted örökre és mindörökkön-örökre.
9:7 Az ellenség kardjai végképp ellankadtak; * az ő városaikat lerontottad.
9:8 Elveszett emlékezetük, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:9 Királyi székét elkészítette ítéletre; * és ő ítéli meg a föld kerekségét igazán, megítéli a népeket igazsággal.
9:10 Az Úr menedéke lőn a szegénynek, * segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
9:11 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, * mert nem hagyod el, akik keresnek téged, Uram.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Mint igazságos bíró ültél trónodra.
Ant. Exsúrge, Dómine, * non præváleat homo.
Psalmus 9(12-21) [6]
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter gentes stúdia eius:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:16 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:17 Cognoscétur Dóminus iudícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:18 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:19 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:20 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * iudicéntur gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant gentes quóniam hómines sunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exsúrge, Dómine, non præváleat homo.
Ant. Kelj fel, Uram, * nehogy elbízza magát az ember.
Zsoltár 9(12-21) [6]
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér bosszulója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram, * lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsüllyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:16 E tőrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az ő lábuk.
9:17 Majd megismertetik az Úr, hogy ítéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
9:18 Pokolba térjenek a bűnösök, * mind a népek, kik elfeledik az Istent.
9:19 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
9:20 Kelj föl, Uram, ne erősödjék meg az ember; * ítéltessenek meg a népek színed előtt.
9:21 Rendelj, Uram, törvényhozót föléjük: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember.
Ant. Ut quid, Dómine, * recessísti lónge?
Psalmus 9(22-32) [7]
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quǽret.
9:26 Non est Deus in conspéctu eius: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:26 Auferúntur iudícia tua a fácie eius: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:27 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:28 Cuius maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua eius labor et dolor.
9:29 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:30 Óculi eius in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:30 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:31 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ut quid, Dómine, recessísti lónge?
Ant. Uram, miért * vagy oly messze?
Zsoltár 9(22-32) [7]
9:22 Miért távoztál, Uram, messze, * elfordulsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bűnös dicsekszik lelke kívánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bűnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az ő színe előtt; * utai meg vannak fertőztetve minden időben.
9:26 Eltávolíttatnak ítéleteid az ő orcája elől, * minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szívében: * Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; * leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán.
9:30 Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván őt.
9:31 Tőrében lenyomja őt, * meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szívében: Elfelejtkezett az Isten, * elfordította orcáját, hogy mindvégig ne lásson.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Uram, miért vagy oly messze?
Ant. Exsúrge, * Dómine Deus, exaltétur manus tua.
Psalmus 9(33-39) [8]
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:35 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adiútor.
9:36 Cóntere brácchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:37 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sǽculum sǽculi: * períbitis, gentes, de terra illíus.
9:38 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Iudicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua.
Ant. Kelj fel, Uram, * ó Istenem, emeld föl kezed.
Zsoltár 9(33-39) [8]
9:33 Kelj föl, Uram, Isten, emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekről.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * Mert mondá szívében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, * hogy kezedbe ejtsd őket.
9:35 Rád van hagyva a szegény; * te leszel az árva segítője.
9:36 Törd el a bűnös és gonosztevő karját; * keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökkön-örökké; * ti pogányok, elvesztek az ő földjéről.
9:38 A szegények kívánságát meghallgatta az Úr; * szívük készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy ítéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed.
Ant. Iustus Dóminus * et iustítiam diléxit.
Psalmus 10 [9]
10:2 In Dómino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:3 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:4 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * iustus autem quid fecit?
10:5 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes eius.
10:5 Óculi eius in páuperem respíciunt: * pálpebræ eius intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat iustum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam iustus Dóminus, et iustítias diléxit: * æquitátem vidit vultus eius.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Iustus Dóminus et iustítiam diléxit.
Ant. Igaz az Úr, * szereti az igazságosságot.
Zsoltár 10 [9]
10:2 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:3 Mert íme a bűnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szívűeket;
10:4 Mert amiket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:5 Az Úr az ő szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyűlöli.
10:7 A bűnösökre tőröket hullat; * tűz és kénkő és viharok szele az ő kelyhük része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az ő orcája.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Igaz az Úr, szereti az igazságosságot.
V. Prævenérunt óculi mei ad te dilúculo.
R. Ut meditárer elóquia tua, Dómine.
V. Szemem már az éjjeli őrség előtt ébred,
R. Hogy megfontoljam tanításod szavát.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.

Lectio 1
Incipit liber Ecclesiástes
Eccl 1:1-7
1 Verba Ecclesiástæ, fílii David, regis Ierúsalem.
2 Vánitas vanitátum, dixit Ecclesiástes; vánitas vanitátum, et ómnia vánitas.
3 Quid habet ámplius homo de univérso labóre suo quo labórat sub sole?
4 Generátio prǽterit, et generátio ádvenit; terra autem in ætérnum stat.
5 Oritur sol et óccidit et ad locum suum revértitur; ibíque renáscens
6 Gyrat per merídiem et fléctitur ad aquilónem. Lustrans univérsa in circúitu pergit spíritus et in círculos suos revértitur.
7 Omnia flúmina intrant in mare, et mare non redúndat; ad locum unde éxeunt flúmina revertúntur, ut íterum fluant.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. In princípio Deus ántequam terram fáceret, priúsquam abýssos constitúeret, priúsquam prodúceret fontes aquárum,
* Antequam montes collocaréntur, ante omnes colles generávit me Dóminus.
V. Quando præparábat cælos, áderam, cum eo cuncta compónens.
R. Antequam montes collocaréntur, ante omnes colles generávit me Dóminus.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.

1. olvasmány
Here beginneth the Book of Ecclesiastes
Eccl 1:1-7
1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai.
2 Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!
3 Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?
4 Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.
5 A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel.
6 A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér - így ismétli járását a szél.
7 Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. God possessed me in the beginning, before He made the earth, before He created the depths, before He caused the fountains of water to spring.
* Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
V. When He prepared the heavens, I was there with Him, ordering all things.
R. Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.

Lectio 2
Eccl 1:8-11
8 Cunctæ res diffíciles: non potest eas homo explicáre sermóne. Non saturátur óculus visu, nec auris audítu implétur.
9 Quid est quod fuit? Ipsum quod futúrum est. Quid est quod factum est? Ipsum quod faciéndum est.
10 Nihil sub sole novum, nec valet quisquam dícere: Ecce hoc recens est; iam enim præcéssit in sǽculis quæ fuérunt ante nos.
11 Non est priórum memória; sed nec eórum quidem quæ póstea futúra sunt, erit recordátio apud eos qui futúri sunt in novíssimo.
Eccl 1:12-17
12 Ego Ecclesiástes fui rex Israël in Ierúsalem;
13 Et propósui in ánimo meo quǽrere et investigáre sapiénter de ómnibus quæ fiunt sub sole. Hanc occupatiónem péssimam dedit Deus fíliis hóminum, ut occuparéntur in ea.
14 Vidi cuncta quæ fiunt sub sole, et ecce univérsa vánitas et afflíctio spíritus.
15 Pervérsi diffícile corrigúntur, et stultórum infinítus est númerus.
16 Locútus sum in corde meo dicens: Ecce magnus efféctus sum et præcéssi omnes sapiéntia qui fuérunt ante me in Ierúsalem; et mens mea contempláta est multa sapiénter, et dídici.
17 Dedíque cor meum ut scirem prudéntiam atque doctrínam, errorésque et stultítiam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Emítte, Dómine, sapiéntiam de sede magnitúdinis tuæ, ut mecum sit et mecum labóret:
* Ut sciam, quid accéptum sit coram te omni témpore.
V. Da mihi, Dómine, sédium tuárum assistrícem sapiéntiam.
R. Ut sciam quid accéptum sit coram te omni témpore.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ut sciam quid accéptum sit coram te omni témpore.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.

2. olvasmány
Eccl 1:8-11
8 Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.
9 Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.
10 Ha azt mondják valamire: "Lám, ez új", az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak.
11 Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.
Eccl 1:12-17
12 Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben.
13 Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele.
14 Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés.
15 Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.
16 Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem.
17 Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O send out wisdom from the throne of thy glory, O Lord, to be with me, and to labour with me,
* That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Give me wisdom, O Lord, that sitteth by thy throne.
R. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Per evangélica dicta, deleántur nostra delícta. Amen.

Lectio 3
Léctio sancti Evangélii secúndum Lucam
Luc 10:23-37
In illo témpore: Dixit Iesus discípulis suis: Beáti óculi qui vident quæ vos vidétis; dico enim vobis quod multi prophétæ et reges voluérunt vidére quæ vos vidétis, et non vidérunt. Et réliqua.

Homilía sancti Bedæ Venerábilis Presbýteri
Liber 3, cap. 43 in Lucæ 10
Non óculi scribárum et pharisæórum, qui corpus tantum Dómini vidére; sed illi beáti óculi, qui eius possunt cognóscere sacraménta, de quibus dícitur: Et revelásti ea párvulis. Beáti óculi parvulórum, quibus et se et Patrem Fílius reveláre dignátur. Abraham exsultávit ut vidéret diem Christi; et vidit, et gavísus est. Isaías quoque, et Michǽas, et multi álii prophétæ vidérunt glóriam Dómini, qui et proptérea Vidéntes sunt appelláti; sed hi omnes, a longe aspiciéntes et salutántes, per spéculum et in ænígmate vidérunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.

3. olvasmány
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
Luke 10:23-37
At that time Jesus said unto His disciples Blessed are the eyes which see the things that ye see. For I tell you that many prophets and kings have desired to see those things which ye see, and have not seen them. And so on.

Homily by the Venerable Bede, Priest at Jarrow.
Bk. iii. ch. 43 on Luke x.
Blessed were the eyes not of Scribes and Pharisees, which saw but the Body of the Lord, but those eyes, eyes blessed indeed, which were able to see those things whereof it is written "Thou hast hid these things from the wise and prudent, and hast revealed them unto babes." Blessed are the eyes of those little ones unto whom it seemeth good in the eyes of the Son to reveal Himself and the Father also. Abraham rejoiced to see the day of Christ and he saw it, and was glad. John viii. 56. Isaiah, and Micah, and many among the Prophets, saw the glory of the Lord, wherefore also they be called Seers, but all they beheld it and hailed it afar off, seeing but as through a glass, darkly. (1 Cor. xiii. 12.)
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens et miséricors Deus, de cuius múnere venit, ut tibi a fidélibus tuis digne et laudabíliter serviátur: tríbue, quǽsumus, nobis; ut ad promissiónes tuas sine offensióne currámus.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Almighty and merciful God, of Whose only gift it cometh that thy faithful people do unto thee true and laudable service, grant, we beseech thee, that we may so faithfully serve thee in this life, that we fail not finally to attain thy heavenly promises.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Monastic
Ordo Praedicatorum
Language 2
Latin
Latin-Bea
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help