S. Venantii Martyris ~ Duplex
Scriptura: Feria VI post Octavam Ascensionis

Ad Matutinum    05-18-2018

Ante Divinum officium
Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Exsúltent in Dómino sancti, * Allelúja.
Ant. Exsúltent in Dómino sancti, * Allelúja.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Exsúltent in Dómino sancti, * Allelúja.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Allelúja.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Exsúltent in Dómino sancti, * Allelúja.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Allelúja.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Exsúltent in Dómino sancti, * Allelúja.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúja.
Ant. Exsúltent in Dómino sancti, * Allelúja.
Imádságra hívás {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluja.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluja.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluja.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluja.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluja.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluja.
Ant. Exsultent in Domino sancti, * Alleluja.
Hymnus {ex Proprio Sanctorum}
Athléta Christi nóbilis
Idóla damnat géntium,
Deíque amóre sáucius
Vitæ perícla déspicit.

Loris revínctus ásperis,
E rupe præceps vólvitur:
Spinéta vultum láncinant;
Per saxa corpus scínditur.

Dum membra raptant Mártyris,
Languent siti satéllites;
Signo crucis Venántius
E rupe fontes élicit.

Bellátor o fortíssime,
Qui pérfidis tortóribus
E caute præbes póculum,
Nos rore grátiæ írriga.

Sit laus Patri, sit Fílio,
Tibíque, Sancte Spíritus:
Da per preces Venántii
Beáta nobis gáudia.
Amen.
Himnusz {a szentek saját officiumából}
Noble champion of the Lord!
Armed against idolatry!
In thy fervent zeal for God
Death had naught of fear for thee.

Bound with thongs, thy youthful form
Down the rugged steep they tear,
Jagged rock and rending thorn
All thy tender flesh lay bare.

Spent with toil, the savage crew,
Fainting, sinks with deadly thirst;
Thou the Cross dost sign; and lo!
From the rock the waters burst.

Saintly warrior.prince! who thus
thy tormentors couldat forgive;
Pour the dew of grace on us,
Bid our fainting spirits live.

To thee, Father, with the Son
And Holy Spirit, glory be;
Oh, grant us through thy Martyr's prayer
The joys of immortality.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Allelúja, * allelúja, allelúja.
Psalmus 77(1-8) [1]
77:1 Atténdite, pópule meus, legem meam: * inclináte aurem vestram in verba oris mei.
77:2 Apériam in parábolis os meum: * loquar propositiónes ab inítio.
77:3 Quanta audívimus et cognóvimus ea: * et patres nostri narravérunt nobis.
77:4 Non sunt occultáta a fíliis eórum: * in generatióne áltera.
77:4 Narrántes laudes Dómini, et virtútes ejus: * et mirabília ejus, quæ fecit.
77:5 Et suscitávit testimónium in Jacob: * et legem pósuit in Israël.
77:5 Quanta mandávit pátribus nostris nota fácere ea fíliis suis: * ut cognóscat generátio áltera.
77:6 Fílii qui nascéntur, et exsúrgent, * et narrábunt fíliis suis.
77:7 Ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscántur óperum Dei: * et mandáta ejus exquírant.
77:8 Ne fiant sicut patres eórum: * generátio prava et exásperans.
77:8 Generátio, quæ non diréxit cor suum: * et non est créditus cum Deo spíritus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Alleluja, * alleluja, alleluja.
Zsoltár 77(1-8) [1]
77:1 Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; * hajtsátok fületeket az én szám igéire.
77:2 Megnyitom számat példabeszédekben, * titkos dolgokat szólok kezdettől.
77:3 Amiket hallottunk és értettünk, * és atyáink beszélettek nekünk,
77:4 Nincsenek eltitkolva azok fiaitól * a következő nemzedékben.
77:4 Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát; * és csodatetteit, melyeket cselekedett;
77:5 Hogy bizonyságot támasztott Jákobban, * és törvényt adott Izraelben.
77:5 Mennyit parancsolt atyáinknak tudtul adatni fiaik előtt, * hogy tudja a következő nemzedék,
77:6 A fiak, kik születnek, és felnőnek, * és elbeszélik fiaiknak:
77:7 Hogy az Istenbe helyezzék reménységüket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, * és keressék az ő parancsait,
77:8 és ne legyenek, mint atyáik, * gonosz és bosszantó nemzedék;
77:8 Oly nemzedék, melynek szíve nem volt igaz, * és melynek lelke nem volt hű az Istenhez,
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 77(9-16) [2]
77:9 Fílii Ephrem intendéntes et mitténtes arcum: * convérsi sunt in die belli.
77:10 Non custodiérunt testaméntum Dei: * et in lege ejus noluérunt ambuláre.
77:11 Et oblíti sunt benefactórum ejus: * et mirabílium ejus quæ osténdit eis.
77:12 Coram pátribus eórum fecit mirabília in terra Ægýpti: * in campo Táneos.
77:13 Interrúpit mare, et perdúxit eos: * et státuit aquas quasi in utre.
77:14 Et dedúxit eos in nube diéi: * et tota nocte in illuminatióne ignis.
77:15 Interrúpit petram in erémo: * et adaquávit eos velut in abýsso multa.
77:16 Et edúxit aquam de petra: * et dedúxit tamquam flúmina aquas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 77(9-16) [2]
77:9 Mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, * de visszafordultak a harc napján.
77:10 Nem tartották meg az Isten szövetségét, * és nem akartak az ő törvényében járni,
77:11 és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről * és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
77:12 Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földjén, * Tánisz mezején.
77:13 Áthasította a tengert, és átvitte őket, * és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.
77:14 És nappal felhő által vezette őket, * és egész éjjel tűz világítása által.
77:15 A kősziklát megrepesztette a pusztában, * és megitatta őket, mint nagy mélységből.
77:16 És vizet fakasztott a kősziklából, * és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 77(17-31) [3]
77:17 Et apposuérunt adhuc peccáre ei: * in iram excitavérunt Excélsum in inaquóso.
77:18 Et tentavérunt Deum in córdibus suis, * ut péterent escas animábus suis.
77:19 Et male locúti sunt de Deo: * dixérunt: Numquid póterit Deus paráre mensam in desérto?
77:20 Quóniam percússit petram, et fluxérunt aquæ: * et torréntes inundavérunt.
77:20 Numquid et panem póterit dare, * aut paráre mensam pópulo suo?
77:21 Ídeo audívit Dóminus, et dístulit: * et ignis accénsus est in Jacob, et ira ascéndit in Israël.
77:22 Quia non credidérunt in Deo: * nec speravérunt in salutári ejus:
77:23 Et mandávit núbibus désuper: * et jánuas cæli apéruit.
77:24 Et pluit illis manna ad manducándum: * et panem cæli dedit eis.
77:25 Panem Angelórum manducávit homo, * cibária misit eis in abundántia.
77:26 Tránstulit Austrum de cælo: * et indúxit in virtúte sua Áfricum.
77:27 Et pluit super eos sicut púlverem carnes: * et sicut arénam maris volatília pennáta.
77:28 Et cecidérunt in médio castrórum eórum: * circa tabernácula eórum.
77:29 Et manducavérunt, et saturáti sunt nimis, et desidérium eórum áttulit eis: * non sunt fraudáti a desidério suo.
77:30 Adhuc escæ eórum erant in ore ipsórum: * et ira Dei ascéndit super eos.
77:31 Et occídit pingues eórum, * et eléctos Israël impedívit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Allelúja, allelúja, allelúja.
Zsoltár 77(17-31) [3]
77:17 És mégis folyvást vétkeztek ellene, * haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
77:18 És kisértették az Istent szívükben, * midőn lelküknek ételt kértek;
77:19 és gonoszul szólottak az Istenről, * mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
77:20 Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, * és patakok áradtak:
77:20 Vajon adhat-e kenyeret is, * vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
77:21 Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; * és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;
77:22 Mert nem hittek az Istenben, * és nem bíztak az ő szabadításában.
77:23 És parancsolt onnan fentről a felhőknek, * és megnyitá az ég ajtajait,
77:24 és mannát hullatott nekik eledelül, * és mennyei kenyeret adott nekik.
77:25 Az angyalok kenyerét ette az ember; * eledelt küldött nekik bőséggel.
77:26 Elvivé a napkeleti szelet az égről, * és elhozá erejével a délit.
77:27 És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, * és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
77:28 És táboruk közepére estek * az ő sátoraik körül.
77:29 És evének, és igen jóllakának, és kívánságukat teljesíté, * és nem csalatkoztak meg kívánságukban.
77:30 De még szájukban volt étkük, * és már az Isten haragja rájuk szállott,
77:31 és megölé azok kövéreit, * Izrael választottait megakadályozá.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
V. Deus regeneravit nos in spem vivam, allelúja.
R. Per resurrectiónem Jesu Christi ex mórtuis, allelúja.
V. Az Úr megújít minket élő reménnyel, alleluja.
R. Krisztus halottaiból való feltámadása által, alleluja.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.

Lectio 1
Incipit Epístola tértia beáti Joánnis Apóstoli
3 Joannes 1:1-4
1 Sénior Gaio caríssimo, quem ego díligo in veritáte.
2 Caríssime, de ómnibus oratiónem fácio próspere te íngredi, et valére sicut próspere agit ánima tua.
3 Gavísus sum valde veniéntibus frátribus, et testimónium perhibéntibus veritáti tuæ, sicut tu in veritáte ámbulas.
4 Maiórem horum non hábeo grátiam, quam ut áudiam fílios meos in veritáte ambuláre.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Beátus vir qui métuit Dóminum, allelúja:
* In mandátis ejus cupit nimis, allelúja, allelúja, allelúja.
V. Glória et divítiæ in domo ejus, et justítia ejus manet in sǽculum sǽculi.
R. In mandátis ejus cupit nimis, allelúja, allelúja, allelúja.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
Olvasmány szent János apostol harmadik leveléből
3 John 1:1-4
1 Én, "az Öreg", kedves Gájuszomnak, akit az Igazságban szeretek.
2 Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked és egészséges légy testben is, lélekben is.
3 Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz.
4 Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Blessed is the man that feareth the Lord, alleluja
* He shall delight exceedingly in his commandments, alleluja, alleluja, alleluja.
V. Glory and wealth shall be in his house: and his justice remaineth for ever and ever.
R. He shall delight exceedingly in his commandments, alleluja, alleluja, alleluja.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.

Lectio 2
3 Joannes 1:5-10
5 Caríssime, fidéliter facis quidquid operáris in fratres, et hoc in peregrínos,
6 Qui testimónium reddidérunt caritáti tuæ in conspéctu ecclésiæ: quos, benefáciens, dedúces digne Deo.
7 Pro nómine enim eius profécti sunt, nihil accipiéntes a géntibus.
8 Nos ergo debémus suscípere huiúsmodi, ut cooperatóres simus veritátis.
9 Scripsíssem fórsitan ecclésiæ: sed is qui amat primátum gérere in eis, Diótrephes, non récipit nos:
10 Propter hoc si vénero, commonébo eius ópera, quæ facit, verbis malígnis gárriens in nos: et quasi non ei ista suffíciant, neque ipse súscipit fratres: et eos qui suscípiunt, próhibet, et de ecclésia éicit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Tristítia vestra, allelúja,
* Convertétur in gáudium, allelúja, allelúja.
V. Mundus autem gaudébit, vos vero contristabímini, sed tristítia vestra.
R. Convertétur in gáudium, allelúja, allelúja.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
3 John 1:5-10
5 Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt.
6 Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak.
7 Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit.
8 Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.
9 Írtam valamit az egyháznak, de Diotrefesz vezetésre törekszik, nem fogad el minket.
10 Ezért ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az egyházból.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Your sorrow, alleluja
* Shall be turned into joy, alleluja
V. the world shall rejoice: and you shall be made sorrowful, but your sorrow
R. Shall be turned into joy, alleluja
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
3 Joannes 1:11-14
11 Caríssime, noli imitári malum, sed quod bonum est. Qui benéfacit, ex Deo est: qui maléfacit, non vidit Deum.
12 Demétrio testimónium rédditur ab ómnibus, et ab ipsa veritáte, sed et nos testimónium perhibémus: et nosti quóniam testimónium nostrum verum est.
13 Multa hábui tibi scríbere: sed nólui per atraméntum et cálamum scríbere tibi.
14 Spero autem prótinus te vidére, et os ad os loquémur. Pax tibi. Salútant te amíci. Salúta amícos nominátim.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Pretiósa in conspéctu Dómini, allelúja,
* Mors Sanctórum ejus, allelúja.
V. Custódit Dóminus ómnia ossa eórum, unum ex his non conterétur.
R. Mors Sanctórum ejus, allelúja.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Mors Sanctórum ejus, allelúja.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
3 John 1:11-14
11 Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent.
12 Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk.
13 Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és nádtollal írni.
14 Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Precious in the sight of the Lord, alleluja
* Is the death of his saints, alleluja
V. The Lord is nigh unto them that are of a contrite heart: and he will save the humble of spirit.
R. Is the death of his saints, alleluja
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Is the death of his saints, alleluja
Nocturn II.
Ant. Allelúja, * allelúja, allelúja.
Psalmus 77(32-41) [4]
77:32 In ómnibus his peccavérunt adhuc: * et non credidérunt in mirabílibus ejus.
77:33 Et defecérunt in vanitáte dies eórum: * et anni eórum cum festinatióne.
77:34 Cum occíderet eos, quærébant eum: * et revertebántur, et dilúculo veniébant ad eum.
77:35 Et rememoráti sunt quia Deus adjútor est eórum: * et Deus excélsus redémptor eórum est.
77:36 Et dilexérunt eum in ore suo, * et lingua sua mentíti sunt ei.
77:37 Cor autem eórum non erat rectum cum eo: * nec fidéles hábiti sunt in testaménto ejus.
77:38 Ipse autem est miséricors, et propítius fiet peccátis eórum: * et non dispérdet eos.
77:38 Et abundávit ut avérteret iram suam: * et non accéndit omnem iram suam:
77:39 Et recordátus est quia caro sunt: * spíritus vadens et non rédiens.
77:40 Quóties exacerbavérunt eum in desérto, * in iram concitavérunt eum in inaquóso?
77:41 Et convérsi sunt, et tentavérunt Deum: * et Sanctum Israël exacerbavérunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn II.
Ant. Alleluja, * alleluja, alleluja.
Zsoltár 77(32-41) [4]
77:32 Mindezek mellett mégis vétkeztek, * és nem hittek az ő csodáinak.
77:33 És elfogytak napjaik hiúságban, * és esztendeik sietséggel.
77:34 Midőn ölte őket, keresték őt, * és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
77:35 és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjük, * és a fölséges Isten az ő megváltójuk.
77:36 De csak szájukkal szerették őt, * és nyelvükkel hazudtak neki.
77:37 Mert szívük hozzája nem volt igaz, * és nem találtattak hűeknek az ő szövetségében.
77:38 Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, * és nem veszti el őket.
77:38 És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, * és nem gerjeszté föl egészen haragját,
77:39 és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, * elenyésző és vissza nem térő lehelet.
77:40 Hányszor búsították őt a pusztában, * s indították őt haragra a vizetlen helyen?
77:41 És újra meg újra kísértették az Istent, * és Izrael Szentjét bosszantották.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 77(42-58) [5]
77:42 Non sunt recordáti manus ejus, * die qua redémit eos de manu tribulántis.
77:43 Sicut pósuit in Ægýpto signa sua, * et prodígia sua in campo Táneos.
77:44 Et convértit in sánguinem flúmina eórum: * et imbres eórum, ne bíberent.
77:45 Misit in eos cœnomyíam, et comédit eos: * et ranam, et dispérdidit eos.
77:46 Et dedit ærúgini fructus eórum: * et labóres eórum locústæ.
77:47 Et occídit in grándine víneas eórum: * et moros eórum in pruína.
77:48 Et trádidit grándini juménta eórum: * et possessiónem eórum igni.
77:49 Misit in eos iram indignatiónis suæ: * indignatiónem, et iram, et tribulatiónem: immissiónes per ángelos malos.
77:50 Viam fecit sémitæ iræ suæ, non pepércit a morte animábus eórum: * et juménta eórum in morte conclúsit.
77:51 Et percússit omne primogénitum in terra Ægýpti: * primítias omnis labóris eórum in tabernáculis Cham.
77:52 Et ábstulit sicut oves pópulum suum: * et perdúxit eos tamquam gregem in desérto.
77:53 Et dedúxit eos in spe, et non timuérunt: * et inimícos eórum opéruit mare.
77:54 Et indúxit eos in montem sanctificatiónis suæ: * montem, quem acquisívit déxtera ejus.
77:54 Et ejécit a fácie eórum gentes: * et sorte divísit eis terram in funículo distributiónis.
77:55 Et habitáre fecit in tabernáculis eórum: * tribus Israël.
77:56 Et tentavérunt, et exacerbavérunt Deum excélsum: * et testimónia ejus non custodiérunt.
77:57 Et avertérunt se, et non servavérunt pactum: * quemádmodum patres eórum convérsi sunt in arcum pravum.
77:58 In iram concitavérunt eum in cóllibus suis: * et in sculptílibus suis ad æmulatiónem eum provocavérunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 77(42-58) [5]
77:42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, * ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
77:43 Mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, * és csodáit Tánisz mezején,
77:44 Midőn vérré változtatta azok folyóvizeit * és árjait, hogy nem ihattak;
77:45 Mindenféle legyet bocsátott rájuk, mely megemészté őket; * és békát, mely elpusztítá őket;
77:46 és a ragyának adá gyümölcsüket, * és termesztményeiket a sáskának;
77:47 és elverte jégesővel szőlőiket, * és szederfáikat dérrel;
77:48 és a jégesőnek adá barmaikat, * és jószágukat a tűznek;
77:49 Midőn rájuk bocsátotta bosszankodása haragját, * a bosszankodást és haragot és szorongatást, csapásokat a gonosz angyalok által;
77:50 Midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kímélte a haláltól lelküket, * és barmaikat a halálnak szánta;
77:51 és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, * minden munkájuk zsengéit Kám hajlékaiban;
77:52 és elvitte népét, mint a juhokat, * és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
77:53 és kivezette őket reménységben, és nem féltek; * és ellenségeiket a tenger elborította;
77:54 és bevitte őket megszenteltetése hegyére, * a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett;
77:54 és kiűzte színük elől a nemzeteket, * és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;
77:55 és megtelepíté azok hajlékaiban * Izrael nemzetségeit,
77:56 és ők kísértették és bosszantották a fölséges Istent, * és nem őrzötték meg bizonyságait,
77:57 és elfordultak, és nem tarták meg a kötést, * mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordultak.
77:58 Haragra indíták őt halmaikon, * és faragott képeikkel bosszúállásra ingerlék őt.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 77(59-72) [6]
77:59 Audívit Deus, et sprevit: * et ad níhilum redégit valde Israël.
77:60 Et répulit tabernáculum Silo: * tabernáculum suum, ubi habitávit in homínibus.
77:61 Et trádidit in captivitátem virtútem eórum: * et pulchritúdinem eórum in manus inimíci.
77:62 Et conclúsit in gládio pópulum suum: * et hereditátem suam sprevit.
77:63 Júvenes eórum comédit ignis: * et vírgines eórum non sunt lamentátæ.
77:64 Sacerdótes eórum in gládio cecidérunt: * et víduæ eórum non plorabántur.
77:65 Et excitátus est tamquam dórmiens Dóminus: * tamquam potens crapulátus a vino.
77:66 Et percússit inimícos suos in posterióra: * oppróbrium sempitérnum dedit illis.
77:67 Et répulit tabernáculum Joseph: * et tribum Éphraim non elégit.
77:68 Sed elégit tribum Juda, * montem Sion quem diléxit.
77:69 Et ædificávit sicut unicórnium sanctifícium suum in terra, * quam fundávit in sǽcula.
77:70 Et elégit David, servum suum, et sústulit eum de grégibus óvium: * de post fœtántes accépit eum,
77:71 Páscere Jacob, servum suum, * et Israël, hereditátem suam:
77:72 Et pavit eos in innocéntia cordis sui: * et in intelléctibus mánuum suárum dedúxit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Allelúja, allelúja, allelúja.
Zsoltár 77(59-72) [6]
77:59 Meghallotta ezt Isten, és megvetette * és igen megutálta Izraelt,
77:60 és elhagyta Silóban hajlékát, * az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,
77:61 és fogságra adá azok erejét, * és azok szépségét az ellenség kezeibe,
77:62 és fegyver alá juttatta népét, * és örökségét megvetette.
77:63 Ifjait tűz emésztette meg; * és szüzeit senki sem siratta.
77:64 Papjai fegyver által hullottak el; * és özvegyeiken senki sem siránkozott.
77:65 Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, * mint a bortól megrészegült hatalmas.
77:66 És megveré ellenségeit hátul; * örök gyalázatot tett rajtuk.
77:67 És megvetette József hajlékát, * és nem választá Efraim nemzetségét;
77:68 Hanem Júda nemzetségét választotta, * Sion hegyét, melyet szeretett.
77:69 És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, * melyet örökre alapított.
77:70 És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, * a tejelők mögül hozta el őt,
77:71 Hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, * és örökségét, Izraelt.
77:72 És legeltette őket szívének ártatlanságában, * és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
V. Deus suscitávit Christum a mórtuis, allelúja.
R. Ut fides nostra et spes esset in Deo, allelúja.
V. Isten feltámasztotta Krisztust halottaiból, alleluja.
R. Hogy hitünk és reményünk Istenben legyen, alleluja.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.

Lectio 4
Venantius Camers, quindecim annos natus, cum christianæ religiónis accusarétur apud Antíochum, qui sub Decio imperatóre Camerino præerat, in porta civitátis præsidi se obtulit. Quem ille pollicitatiónibus ac terróribus diu tentátum, flagris cædi et vinculis astringi jussit; sed is mirabíliter ab Angelo solutus, lampadibus póstea aduritur, atque inverso ore, fumo supposito, suspénditur. Ejus constantiam in tormentis demirátus Anastasius Cornicularius, et quod eum ab Angelo íterum solutum cándida veste supra fumum ambulántem vidísset, in Christum credidit; et a beato Porphyrio presbytero cum família baptizatus, paulo post martyrii palmam cum eodem promeruit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Lux perpétua lucébit Sanctis tuis, Dómine,
* Et ætérnitas témporum, allelúja, allelúja.
V. Lætítia sempitérna erit super cápita eórum: gáudium et exsultatiónem obtinébunt.
R. Et ætérnitas témporum, allelúja, allelúja.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.

Olvasmány 4
Venantius was a lad of Camerino (in the neighbourhood of Ancona,) who at fifteen years of age was accused of Christianity before Antiochus, Praefect of Camerino under the Emperor Decius. Venantius therefore appeared before Antiochus at the gate of the city, and when the Praefect had striven with him for a long while, by promises and threats, he commanded him to be scourged and thrown into irons, but an Angel loosed his bonds. He was afterwards scarified with lamps, and hung head downwards in smoke. Anastasius the trumpeter was amazed at his hardiness under suffering, and when it appeared to him that the Martyr was a second time loosed by an Angel, and was walking in white raiment on the smoke, he believed in Christ, and was baptized, with all his house, by the blessed Priest Porphyry, and a little while after they both together earned the palm of martyrdom.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. The everlasting light shall shine upon thy Saints, O Lord.
* Even unto everlasting. Alleluja.
V. Everlasting joy upon their heads they shall obtain joy and gladness.
R. Even unto everlasting. Alleluja.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.

Lectio 5
At Venantius præsidi sistitur, et ab eo íterum frustra tentátus ut Christi fidem deséreret, in carcerem conjícitur; quo Attalus præco mittitur, qui ei dicat se quoque christianum fuisse et ei nómini proptérea renuntiásse, quod cognovísset inane esse fidei comméntum, quo Christiáni præséntibus se ábdicant ob vanam futurórum spem. Verum nobilis Christi athleta, callidi hostis insidias non ignorans, diaboli ministrum a se pénitus rejécit. Quare ad præsidem íterum adducto omnes contusi sunt dentes maxillæque confractæ; atque, ita cæsus, in sterquilinium dejícitur. Sed inde ab Angelo quoque ereptus, rursus stetit ante judicem; qui, Venantio adhuc loquente, e tribunali cécidit, et in ea voce, Verus est Venantii Deus, nostros deos destrúite, exclámans exspirávit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. In servis suis, allelúja,
* Consolábitur Deus, allelúja.
V. Judicábit Dóminus pópulum suum, et in servis suis.
R. Consolábitur Deus, allelúja.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.

Olvasmány 5
Now Venantius stood before the Praefect, and when he had again vainly tempted him to give up his faith in Christ, he cast him into prison, and sent unto him Attalus the crier. Attalus told him how that he also had been a Christian, but had denied that name, seeing it was a foolish faith which made Christians to throw away things present for a groundless hope of things to come. But Christ's brave champion, well knowing the wiles of our subtle enemy, drave the devil's servant from his presence. When he appeared again before the Praefect, his teeth and jaws were broken, and so mangled he was cast out upon a dunghill. But thence also an Angel delivered him, and he stood again before the judge. And there while Venantius was yet speaking, the judge fell from off the judgment-seat, and when he had cried with a loud voice, "Venantius his God is true, take away our gods," he died.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. God will comfort Alleluja
* His servants. Alleluja, Alleluja.
V. The Lord will judge His people, and will comfort
R. His servants. Alleluja, Alleluja.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.

Lectio 6
Quod cum præsidi nuntiátum esset, extemplo Venántium leónibus óbjici jussit; qui, naturali feritáte omissa, ad ejus se pedes abjecérunt. Interim ille pópulum Christi fidem édocebat. Quare inde amotus, íterum in carcerem traditur. Cumque postridie præsidi referret Porphyrius, se per visum noctu pópulos, quos Venantius aqua tingebat, claríssima luce fulgéntes, ipsum vero præsidem obscuríssima caligine operátum vidisse; præses, ira incénsus, eum illico cápite plecti imperat, deínde Venántium per loca vépribus et cárduis cónsita trahi usque ad vésperam. Is, cum semiánimis relíctus esset, mane se íterum præsidi præsentávit; cujus jussu statim e rupe præcipitátur. Sed inde étiam divinitus ereptus, denuo per loca aspera ad mille passus trahitur; ubi, milítibus siti æstuántibus, in próxima convalle, ex lápide, in quo et genuum formam relíquit, sicut étiam nunc in ejus ecclésia vidére licet, crucis signo a Venantio facto, aquæ manarunt. Eo miraculo plures permoti in Christum credidérunt, quos omnes præses eo loci una cum Venantio cápite feriri jussit. Fulgura et terræmotus eo témpore ita magni fuére, ut præses aufugeret; qui paucis tamen post diébus, divinam haud valens effugere justítiam, turpíssimam mortem oppétiit. Christiáni interim Venantii et aliórum córpora honorifico loco sepeliérunt: quæ Camerini, in ecclésia Venantio dicata, cóndita adhuc sunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Fíliæ Jerúsalem, veníte et vidéte Mártyres cum corónis, quibus coronávit eos Dóminus
* In die solemnitátis et lætítiæ, allelúja.
V. Quóniam confortávit seras portárum tuárum, benedíxit fílios tuos in te.
R. In die solemnitátis et lætítiæ, allelúja.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. In die solemnitátis et lætítiæ, allelúja.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.

Olvasmány 6
Then they told the President of it, he commanded Venantius to be straightway thrown to the lions. But the beasts were not wild to him, and lay down at his feet. And meanwhile he taught the Christian faith to the people. So they took him away from thence and cast him once more into prison. The next day Porphyry came to the President, and told him how that he had seen in a vision of the night Venantius sprinkling certain ones with water, and they that were sprinkled shone with a marvellous light, and the President himself hidden in deep darkness. Then the President was moved to great anger and commanded forthwith to behead Porphyry. As for Venantius, he bade them drag him about in rough places, full of briars and thistles, until the evening. When it was over, he was left half dead, but in the morning he stood for the last time before the President, who commanded to cast him down from a steep rock. It pleased God that this should not kill him, and he was haled again through rough places for about a mile. There the soldiers were athirst, and Venantius, by the sign of the Cross, made waters to flow from a stone in a gulley hard by. This is that stone whereon also he left the imprint of his knees, and which can be seen to this day in his Church. By this wonder many were moved to believe in Christ and the President commanded them all, and Venantius with them, to be beheaded in the same place where they were. When it was done there were great lightnings and earthquakes, so that the President fled, but he could not fly from the judgment of God, and but a few days thereafter he died a most shameful death. Meanwhile the Christians took the bodies of Venantius and the others, and buried them in an honourable place, wherein they lie to this day, under the Church at Camerino which is dedicated to Venantius.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Come forth, O ye daughters of Jerusalem, and behold the Martyrs with the crowns wherewith the Lord crowned them
* In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluja.
V. For He hath strengthtened the bars of thy gates He hath blessed thy children within thee.
R. In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluja.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. In the day of His feasting, and of His gladness. Alleluja.
Nocturn III.
Ant. Allelúja, * allelúja, allelúja.
Psalmus 78 [7]
78:1 Deus, venérunt gentes in hereditátem tuam, polluérunt templum sanctum tuum: * posuérunt Jerúsalem in pomórum custódiam.
78:2 Posuérunt morticína servórum tuórum, escas volatílibus cæli: * carnes sanctórum tuórum béstiis terræ.
78:3 Effudérunt sánguinem eórum tamquam aquam in circúitu Jerúsalem: * et non erat qui sepelíret.
78:4 Facti sumus oppróbrium vicínis nostris: * subsannátio et illúsio his, qui in circúitu nostro sunt.
78:5 Úsquequo, Dómine, irascéris in finem: * accendétur velut ignis zelus tuus?
78:6 Effúnde iram tuam in gentes, quæ te non novérunt: * et in regna quæ nomen tuum non invocavérunt:
78:7 Quia comedérunt Jacob: * et locum ejus desolavérunt.
78:8 Ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum, cito antícipent nos misericórdiæ tuæ: * quia páuperes facti sumus nimis.
78:9 Ádjuva nos, Deus, salutáris noster: et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos: * et propítius esto peccátis nostris, propter nomen tuum:
78:10 Ne forte dicant in géntibus: Ubi est Deus eórum? * et innotéscat in natiónibus coram óculis nostris.
78:10 Últio sánguinis servórum tuórum, qui effúsus est: * intróeat in conspéctu tuo gémitus compeditórum.
78:11 Secúndum magnitúdinem brácchii tui, * pósside fílios mortificatórum.
78:12 Et redde vicínis nostris séptuplum in sinu eórum: * impropérium ipsórum, quod exprobravérunt tibi, Dómine.
78:13 Nos autem pópulus tuus, et oves páscuæ tuæ, * confitébimur tibi in sǽculum.
78:13 In generatiónem et generatiónem * annuntiábimus laudem tuam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn III.
Ant. Alleluja, * alleluja, alleluja.
Zsoltár 78 [7]
78:1 Isten, pogányok jöttek örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, * őrkunyhóvá tették Jeruzsálemet.
78:2 Szolgáid holttestét eledelül adták az égi madaraknak, * szentjeid húsát a föld vadainak.
78:3 Vérüket mint a vizet ontották Jeruzsálem körül, * és nem volt, ki eltemesse.
78:4 Gyalázattá lettünk szomszédainknak, * nevetséggé és csúfsággá azoknak, kik körülöttünk vannak.
78:5 Meddig haragszol, Uram, egészen? * Fölgerjed-e, mint a tűz, bosszankodásod?
78:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, kik téged nem ismernek, * és az országokra, melyek a te nevedet nem hívták segítségül,
78:7 Mert megemésztették Jákobot, * és az ő helyét elpusztították.
78:8 Ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról, hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod: * mert igen szegények lettünk.
78:9 Segíts meg minket, szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért, Uram, szabadíts meg minket; * és légy kegyelmes bűneinknek a te nevedért,
78:10 Nehogy azt mondják a pogányok között: Hol vagyon az ő Istenük? * Legyen nyilvános a nemzetek között szemeink előtt
78:10 A bosszúállás szolgáid kiontott véréért. * Jusson színed elé a foglyok fohászkodása;
78:11 A te karod nagyvolta szerint * tartsd meg a megöltek fiait,
78:12 és fizesd vissza szomszédainknak keblükbe hétszerte * szidalmukat, mellyel, Uram, téged szidalmaztak.
78:13 Mi pedig, a te néped, és a te legelőd juhai, * hálát adunk neked mindörökké,
78:13 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogjuk dicséretedet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 80 [8]
80:2 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:3 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:4 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:5 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:6 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:7 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:8 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:9 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:11 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:12 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:13 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:14 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:15 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:16 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sǽcula.
80:17 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 80 [8]
80:2 Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek; * örüljetek Jákob Istenének.
80:3 Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, * kellemes hárfát citerával.
80:4 Fújjatok harsonát az újhold napján, * a ti ünnepetek jeles napján.
80:5 Mert parancsolat ez Izraelben, * és törvény Jákob Istenétől.
80:6 Bizonyságul rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földjéről; * hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
80:7 Elfordította hátát a terhektől, * midőn kezei kosárral szolgáltak.
80:8 A szorongatásban segítségül hívtál engem, és megszabadítottalak tégedet; * meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
80:9 Halljad, én népem, és bizonyságot teszek neked; * Izrael, ha engem hallgatsz, nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
80:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földjéről; * tátsd föl szádat, és betöltöm azt.
80:12 De az én népem nem hallgatott szavamra, * és nem figyelmezett rám Izrael.
80:13 És az ő szívük kívánságaira hagytam őket, * és öntanácsaik szerint jártak.
80:14 Ha az én népem rám hallgatott volna, * ha Izrael utaimon járt volna,
80:15 Igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, * és szorongatóira vetettem volna kezemet.
80:16 Az Úr ellenségei hízelegnének neki; * és jólétük ideje örökké tartana;
80:17 és a gabona javával táplálná őket, * és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 82 [9]
82:2 Deus, quis símilis erit tibi? * Ne táceas, neque compescáris, Deus.
82:3 Quóniam ecce inimíci tui sonuérunt: * et qui odérunt te extulérunt caput.
82:4 Super pópulum tuum malignavérunt consílium: * et cogitavérunt advérsus sanctos tuos.
82:5 Dixérunt: Veníte, et disperdámus eos de gente: * et non memorétur nomen Israël ultra.
82:6 Quóniam cogitavérunt unanímiter: * simul advérsum te testaméntum disposuérunt, tabernácula Idumæórum et Ismahelítæ:
82:8 Moab, et Agaréni, Gebal, et Ammon, et Ámalec: * alienígenæ cum habitántibus Tyrum.
82:9 Étenim Assur venit cum illis: * facti sunt in adjutórium fíliis Lot.
82:10 Fac illis sicut Mádian, et Sísaræ: * sicut Jabin in torrénte Cisson.
82:11 Disperiérunt in Endor: * facti sunt ut stercus terræ.
82:12 Pone príncipes eórum sicut Oreb, et Zeb, * et Zébee, et Sálmana:
82:13 Omnes príncipes eórum: * qui dixérunt: Hereditáte possideámus Sanctuárium Dei.
82:14 Deus meus, pone illos ut rotam: * et sicut stípulam ante fáciem venti.
82:15 Sicut ignis, qui combúrit silvam: * et sicut flamma combúrens montes:
82:16 Ita persequéris illos in tempestáte tua: * et in ira tua turbábis eos.
82:17 Imple fácies eórum ignomínia: * et quǽrent nomen tuum, Dómine.
82:18 Erubéscant, et conturbéntur in sǽculum sǽculi: * et confundántur, et péreant.
82:19 Et cognóscant quia nomen tibi Dóminus: * tu solus Altíssimus in omni terra.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Allelúja, allelúja, allelúja.
Zsoltár 82 [9]
82:2 Isten, ki hasonló hozzád? * Ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten.
82:3 Mert íme a te ellenségeid fölzendültek, * és akik gyűlölnek téged, fejüket fölemelték.
82:4 A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, * és a te szentjeid ellen ármánykodnak.
82:5 Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közül, * és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.
82:6 Mert egy akarattal tanácskoznak, * szövetséget kötnek együtt ellened az idumeusok hajlékai és az izmaeliták,
82:8 Moáb és az agarénusok, Gebál és Ammon és Amalek, * az idegenek Tírusz lakóival.
82:9 Asszúr is velük jő, * segítségül lettek Lót fiainak.
82:10 Cselekedjél velük, mint Mádiánnal és Sisarával, * mint Jábinnal Cisszon patakjánál.
82:11 Kik elvesztek Endorban, * s lettek mint a föld ganéja.
82:12 Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel * és Zebeével és Szalmanával;
82:13 Minden fejedelmükkel, * kik azt mondják: Bírjuk örökségül az Isten Szentélyét.
82:14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a forgatag, * és mint a pozdorja a szél színe előtt.
82:15 Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, * és mint a hegyeket fölégető láng:
82:16 úgy üldözd őket a te viharod által, * és zavard össze haragod által.
82:17 Töltsd be orcájukat gyalázattal, * hogy keressék, Uram, a te nevedet.
82:18 Piruljanak és rémüljenek el örökkön-örökre; * és szégyenüljenek meg és vesszenek el.
82:19 És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, * te vagy egyedül Fölséges az egész földön.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
V. Deus et Dóminum suscitávit, allelúja.
R. Et nos suscitábit per virtútem suam, allelúja.
V. Isten az Urat támasztotta fel, alleluja.
R. És minket is feltámaszt hatalmával, alleluja.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.

Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Joánnem
Joannes 15:1-7
In illo témpore: Dixit Jesus discípulis suis: Ego sum vitis vera: et Pater meus agrícola est. Et réliqua.

Homilía sancti Augustíni Epíscopi
Tract. 80 in Joannem
Iste locus evangélicus, fratres, ubi se dicit Dóminus vitem, et discípulos suos pálmites, secúndum hoc dicit, quod est caput Ecclésiæ, nosque membra ejus, mediátor Dei et hóminum, homo Christus Jesus. Uníus quippe natúræ sunt vitis et pálmites. Propter quod cum esset Deus, cujus natúræ non sumus, factus est homo, ut in illo esset vitis humána natúra, cujus et nos hómines pálmites esse possémus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Ego sum vitis vera, et vos pálmites:
* Qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum, allelúja, allelúja.
V. Sicut diléxit me Pater, et ego diléxi vos.
R. Qui manet in me, et ego in eo, hic fert fructum multum, allelúja, allelúja.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.

Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
John 15:1-7
1 Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. És így tovább.

Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
Tract 80, on John.
Dearly beloved brethren, this passage of the Gospel, wherein the Lord saith that He is the vine, and that His disciples are the branches, is to be taken in that sense wherein it is also said, that He is the Head of the Church, and that we are the members of Him Who is the Mediator between God and men, the man Christ Jesus. The vine and his branches are of one and the same nature. Therefore, seeing that He was God, of which nature we are not, He was made man, to the end that He might have in Himself this vine, that is, the manhood, whereof we men can be made branches.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. I am the true vine, ye are the branches.
* He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit. Alleluja, Alleluja.
V. As the Father hath loved me, so have I loved you.
R. He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit. Alleluja, Alleluja.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Cujus festum cólimus, ipse intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.

Lectio 8
Quid ergo est, Ego sum vitis vera? Numquid ut ádderet, vera, hoc ad eam vitem rétulit, unde ista similitúdo transláta est? Sic enim dícitur vitis per similitúdinem, non per proprietátem: quemádmodum dícitur ovis, agnus, leo, petra, lapis anguláris, et cétera hujúsmodi, quæ magis ipsa sunt vera, ex quibus ducúntur istæ similitúdines, non proprietátes. Sed cum dicit, Ego sum vitis vera: ab illa se útique discérnit, cui dícitur: Quómodo convérsa es in amaritúdinem vitis aliéna? Nam quo pacto est vitis vera, quæ exspectáta est ut fáceret uvam, fecit autem spinas?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Cándidi facti sunt Nazarǽi ejus, allelúja: splendórem Deo dedérunt, allelúja:
* Et sicut lac coaguláti sunt, allelúja, allelúja.
V. Candidióres nive, nitidióres lacte, rubicundióres ébore antíquo, sapphíro pulchrióres.
R. Et sicut lac coaguláti sunt, allelúja, allelúja.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et sicut lac coaguláti sunt, allelúja, allelúja.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.

Olvasmány 8
Saith He "I am the true vine"? As touching this word "true," hath He not here regard to that other parable of a vine, the like figure whereto He doth here apply to Himself? Here is He called a vine, not plainly, but in parable, as also He is called elsewhere a sheep, a lamb, a lion, a rock, a corner-stone, and other things of the like kind. But these things are in themselves that which they seem to be, albeit He is called by their names, not plainly, but in a parable, and herein are they different from that vine, whereof in this place He taketh on Him the name. For when He saith "I am the true vine," doth He not make distinction between Himself, and that which indeed seemed to be a vine, but to which it is said " How art thou turned into the degenerate plant of a strange vine unto Me?" For by what title shall that plant be called other than a false vine, whereto they looked that she should bring forth grapes, and she brought forth thorns
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Her Nazarites are become pure, Alleluja they reflect the glory of God, Alleluja.
* They are whiter than milk. Alleluja, Alleluja.
V. They are purer than snow, they are whiter than milk, they are more ruddy in body than coral, their polishing is of sapphire.
R. They are whiter than milk. Alleluja, Alleluja.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. They are whiter than milk. Alleluja, Alleluja.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 9
Ego sum, inquit, vitis vera: et Pater meus agrícola est. Numquid unum sunt agrícola et vitis? Secúndum hoc ergo vitis Christus, secúndum quod ait: Pater major me est. Secúndum autem id, quod ait: Ego, et Pater unum sumus; et ipse agrícola est: nec talis, quales sunt, qui extrínsecus operándo éxhibent ministérium: sed talis, ut det étiam intrínsecus increméntum. Nam neque qui plantat est áliquid, neque qui rigat: sed, qui increméntum dat, Deus. Sed útique Deus est Christus, quia Deus erat Verbum: unde ipse, et Pater unum sunt. Et, si Verbum caro factum est, quod non erat, manet quod erat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

Olvasmány 9
Jesus saith " I am the true vine, and My Father is the husbandman." Is the vine one with the husbandman These words then are to be taken in that sense wherein He also saith " My Father is greater than I." But again, in regard to those words " I and the Father are one," and again " and My Father is the husbandman," we understand that They are not the vine and the husbandman, after the manner of a vine, and the husbandman that from without doth care for and keep it, but after the manner of a vine and Him That from within doth make it to bring forth fruit. For "neither is he that planteth anything, neither he that watereth but God that giveth the increase." But Christ is God, for "the Word was God." Therefore He and the Father are one and, albeit "the Word was made flesh," which, before, He was not, He ceased not to be still That Which He was.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui hunc diem beáti Venántii Mártyris tui triúmpho consecrásti: exáudi preces pópuli tui et præsta: ut, qui ejus mérita venerámur, fídei constántiam imitémur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
O God, in Whose sight this day is holy, because thy blessed Martyr Venantius did become more than conqueror thereon, graciously hear the prayers of thy people, and grant that all who reverence his right worthy loyalty to thee, may be like him in godly endurance.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Post Divinum officium

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help