Feria Quinta in Cena Domini ~ Duplex I. classis


Ad Matutinum    04-18-2019

Ante Divinum officium
Incipit {specialis}
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Kezdet {speciális}
secreto
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Invitatorium{omittitur}
Imádságra hívás{elmarad}
Hymnus{omittitur}
Himnusz{elmarad}
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Proprio de Tempore}
Nocturn I.
Ant. Zelus domus tuæ * comédit me, et oppróbria exprobrántium tibi cecidérunt super me.
Psalmus 68 [1]
68:2 Salvum me fac, Deus: * quóniam intravérunt aquæ usque ad ánimam meam.
68:3 Infíxus sum in limo profúndi: * et non est substántia.
68:3 Veni in altitúdinem maris: * et tempéstas demérsit me.
68:4 Laborávi clamans, raucæ factæ sunt fauces meæ: * defecérunt óculi mei, dum spero in Deum meum.
68:5 Multiplicáti sunt super capíllos cápitis mei, * qui odérunt me gratis.
68:5 Confortáti sunt qui persecúti sunt me inimíci mei injúste: * quæ non rápui, tunc exsolvébam.
68:6 Deus, tu scis insipiéntiam meam: * et delícta mea a te non sunt abscóndita.
68:7 Non erubéscant in me qui exspéctant te, Dómine, * Dómine virtútum.
68:7 Non confundántur super me * qui quǽrunt te, Deus Israël.
68:8 Quóniam propter te sustínui oppróbrium: * opéruit confúsio fáciem meam.
68:9 Extráneus factus sum frátribus meis, * et peregrínus fíliis matris meæ.
68:10 Quóniam zelus domus tuæ comédit me: * et oppróbria exprobrántium tibi cecidérunt super me.
68:11 Et opérui in jejúnio ánimam meam: * et factum est in oppróbrium mihi.
68:12 Et pósui vestiméntum meum cilícium: * et factus sum illis in parábolam.
68:13 Advérsum me loquebántur, qui sedébant in porta: * et in me psallébant qui bibébant vinum.
68:13 Ego vero oratiónem meam ad te, Dómine: * tempus benepláciti, Deus.
68:14 In multitúdine misericórdiæ tuæ exáudi me, * in veritáte salútis tuæ:
68:15 Éripe me de luto, ut non infígar: * líbera me ab iis, qui odérunt me, et de profúndis aquárum.
68:16 Non me demérgat tempéstas aquæ, neque absórbeat me profúndum: * neque úrgeat super me púteus os suum.
68:17 Exáudi me, Dómine, quóniam benígna est misericórdia tua: * secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum réspice in me.
68:18 Et ne avértas fáciem tuam a púero tuo: * quóniam tríbulor, velóciter exáudi me.
68:19 Inténde ánimæ meæ, et líbera eam: * propter inimícos meos éripe me.
68:20 Tu scis impropérium meum, et confusiónem meam, * et reveréntiam meam.
68:21 In conspéctu tuo sunt omnes qui tríbulant me: * impropérium exspectávit cor meum, et misériam.
68:21 Et sustínui qui simul contristarétur, et non fuit: * et qui consolarétur, et non invéni.
68:22 Et dedérunt in escam meam fel: * et in siti mea potavérunt me acéto.
68:23 Fiat mensa eórum coram ipsis in láqueum, * et in retributiónes, et in scándalum.
68:24 Obscuréntur óculi eórum ne vídeant: * et dorsum eórum semper incúrva.
68:25 Effúnde super eos iram tuam: * et furor iræ tuæ comprehéndat eos.
68:26 Fiat habitátio eórum desérta: * et in tabernáculis eórum non sit qui inhábitet.
68:27 Quóniam quem tu percussísti, persecúti sunt: * et super dolórem vúlnerum meórum addidérunt.
68:28 Appóne iniquitátem super iniquitátem eórum: * et non intrent in justítiam tuam.
68:29 Deleántur de libro vivéntium: * et cum justis non scribántur.
68:30 Ego sum pauper et dolens: * salus tua, Deus, suscépit me.
68:31 Laudábo nomen Dei cum cántico: * et magnificábo eum in laude:
68:32 Et placébit Deo super vítulum novéllum: * córnua producéntem et úngulas.
68:33 Vídeant páuperes et læténtur: * quǽrite Deum, et vivet ánima vestra.
68:34 Quóniam exaudívit páuperes Dóminus: * et vinctos suos non despéxit.
68:35 Laudent illum cæli et terra, * mare et ómnia reptília in eis.
68:36 Quóniam Deus salvam fáciet Sion: * et ædificabúntur civitátes Juda.
68:36 Et inhabitábunt ibi, * et hereditáte acquírent eam.
68:37 Et semen servórum ejus possidébit eam: * et qui díligunt nomen ejus, habitábunt in ea.
Gloria omittitur

Ant. Zelus domus tuæ comédit me, et oppróbria exprobrántium tibi cecidérunt super me.
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok az időszaki részből}
Nocturn I.
Ant. For the zeal of thy house hath eaten me up: and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me
Zsoltár 68 [1]
68:2 Szabadíts meg engem, Isten, * mert behatottak a vizek lelkemig.
68:3 Besüllyedtem a mélységes sárba, * és nincs megállapodás;
68:3 A tenger mélységére jutottam, * és a szélvész elmerített engem.
68:4 Elfáradtam a kiáltásban, torkom elrekedt, * szemeim elbágyadnak, míg az én Istenemben bízom.
68:5 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, * kik engem ok nélkül gyűlölnek;
68:5 Megerősödnek ellenségeim, kik igazságtalanul üldöznek engem; * amit nem ragadtam el, meg kell fizetnem.
68:6 Isten, te tudod balgatagságomat; * és vétkeim nincsenek előtted elrejtve.
68:7 Ne piruljanak meg miattam, kik téged várnak, Uram, * erők ura.
68:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, * kik téged keresnek, Izrael Istene.
68:8 Mert éretted szenvedem a gyalázatot, * szégyen borítja el orcámat.
68:9 Idegenné lettem atyámfiainál, * és jövevénnyé anyám fiainál.
68:10 Mert a buzgóság házadért megemészt engem; * és a téged gyalázók szidalmai esnek rám.
68:11 Böjtöléssel födöztem lelkemet: * és gyalázatomra lett nekem.
68:12 Öltözetemmé tettem a zsákot: * és közmondássá lettem nekik.
68:13 Ellenem szólának, kik a kapuban ültek; * és rólam éneklének, kik bort ittak.
68:14 Én pedig tehozzád imádkozom, Uram, * legyen ez a tetszés ideje, Istenem,
68:14 Irgalmad sokaságában hallgass meg engem, * a te szabadításod igazvolta szerint.
68:15 Ragadj ki engem a sárból, hogy bele ne süllyedjek; * szabadíts meg engem azoktól, kik engem gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
68:16 Ne merítsen el engem a víz árja, és ne nyeljen el engem a mélység, * és ne zárja rám száját a kút.
68:17 Hallgass meg engem, Uram, mert kegyes a te irgalmad; * könyörületed sokasága szerint tekints reám.
68:18 És ne fordítsd el orcádat a te szolgádtól; * mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem.
68:19 Legyen gondod lelkemre, és szabadítsd meg azt; * ellenségeim miatt ments meg engem.
68:20 Te tudod gyalázatomat és megszégyenülésemet * és pirulásomat.
68:21 Színed előtt vannak mindnyájan, kik engem szorongatnak; * szidalmat és ínséget vár szívem.
68:21 És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; * és ki megvigasztaljon, és nem találtam.
68:22 És epét adtak nekem eledelül; * és szomjúságomban ecettel itattak engem.
68:23 Legyen az ő asztaluk tőrré előttük, * és visszafizetéssé és botránkozássá.
68:24 Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, * és hátukat mindenkor görbítsd meg.
68:25 Öntsd ki rájuk haragodat; * és haragod búsulása ragadja meg őket.
68:26 Legyen puszta az ő lakhelyük, * és ne legyen, ki hajlékaikban lakjék.
68:27 Mert akit te megvertél, azt üldözték; * és sebeim fájdalmát többé tették.
68:28 Hagyd vétkezni vétkük felett, * és ne jussanak igazságodba.
68:29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, * és az igazakkal ne írassanak be.
68:30 Én szegény vagyok és szenvedő, * a te szabadításod, Isten, fölemel engem.
68:31 Dicsérem az Isten nevét énekkel, * és magasztalom őt dicsérettel.
68:32 S ez kedvesebb lesz Istennek a gyenge borjúnál, * melynek szarvai és körmei kelnek.
68:33 Lássák a szegények, és vigadjanak; * keressétek az Istent, és élni fog lelketek;
68:34 Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, * és foglyait nem veti meg.
68:35 Dicsérjék őt az egek és a föld, * a tenger és minden, mi azokban mozog.
68:36 Mert az Isten megszabadítja Siont, * és fölépíttetnek Júda városai,
68:36 S ott fognak lakni, * és örökségül veszik azt.
68:37 És szolgáinak ivadéka fogja bírni azt; * és kik szeretik az ő nevét, azok fognak lakni abban.
Dicsőség elmarad

Ant. For the zeal of thy house hath eaten me up: and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me
Ant. Avertántur retrórsum, * et erubéscant, qui cógitant mihi mala.
Psalmus 69 [2]
69:2 Deus, in adjutórium meum inténde: * Dómine, ad adjuvándum me festína.
69:3 Confundántur et revereántur, * qui quǽrunt ánimam meam.
69:4 Avertántur retrórsum, et erubéscant, * qui volunt mihi mala.
69:4 Avertántur statim erubescéntes, * qui dicunt mihi: Euge, euge.
69:5 Exsúltent et læténtur in te omnes qui quǽrunt te, * et dicant semper: Magnificétur Dóminus: qui díligunt salutáre tuum.
69:6 Ego vero egénus, et pauper sum: * Deus, ádjuva me.
69:6 Adjútor meus, et liberátor meus es tu: * Dómine, ne moréris.
Gloria omittitur

Ant. Avertántur retrórsum, et erubéscant, qui cógitant mihi mala.
Ant. Let them be turned backward, and blush for shame that desire evils to me
Zsoltár 69 [2]
69:2 Isten, figyelmezz segítségemre; * Uram, siess segítésemre.
69:3 Szégyenüljenek meg, és valljanak gyalázatot, * kik lelkemet keresik.
69:4 Térjenek hátra és piruljanak meg, * kik rosszat akarnak nekem;
69:4 Térjenek hátra mindjárt megpirulva, * kik azt mondják nekem: Úgy kell, úgy kell!
69:5 Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek, * és mondják mindenkor, kik szeretik szabadításodat: Magasztaltassék az Úr!
69:6 Én pedig szűkölködő és szegény vagyok; * Isten, segíts meg engem.
69:6 Én segítőm és szabadítóm vagy te; * Uram, ne késsél.
Dicsőség elmarad

Ant. Let them be turned backward, and blush for shame that desire evils to me
Ant. Deus meus, * éripe me de manu peccatóris.
Psalmus 70 [3]
70:1 In te, Dómine, sperávi, non confúndar in ætérnum: * in justítia tua líbera me, et éripe me.
70:2 Inclína ad me aurem tuam, * et salva me.
70:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in locum munítum: * ut salvum me fácias,
70:3 Quóniam firmaméntum meum, * et refúgium meum es tu.
70:4 Deus meus, éripe me de manu peccatóris, * et de manu contra legem agéntis et iníqui:
70:5 Quóniam tu es patiéntia mea, Dómine: * Dómine, spes mea a juventúte mea.
70:6 In te confirmátus sum ex útero: * de ventre matris meæ tu es protéctor meus.
70:7 In te cantátio mea semper: * tamquam prodígium factus sum multis: et tu adjútor fortis.
70:8 Repleátur os meum laude, ut cantem glóriam tuam: * tota die magnitúdinem tuam.
70:9 Ne proícias me in témpore senectútis: * cum defécerit virtus mea, ne derelínquas me.
70:10 Quia dixérunt inimíci mei mihi: * et qui custodiébant ánimam meam, consílium fecérunt in unum.
70:11 Dicéntes: Deus derelíquit eum, persequímini, et comprehéndite eum: * quia non est qui erípiat.
70:12 Deus, ne elongéris a me: * Deus meus, in auxílium meum réspice.
70:13 Confundántur, et defíciant detrahéntes ánimæ meæ: * operiántur confusióne, et pudóre qui quǽrunt mala mihi.
70:14 Ego autem semper sperábo: * et adíciam super omnem laudem tuam.
70:15 Os meum annuntiábit justítiam tuam: * tota die salutáre tuum.
70:16 Quóniam non cognóvi litteratúram, introíbo in poténtias Dómini: * Dómine, memorábor justítiæ tuæ solíus.
70:17 Deus, docuísti me a juventúte mea: * et usque nunc pronuntiábo mirabília tua.
70:18 Et usque in senéctam et sénium: * Deus, ne derelínquas me,
70:18 Donec annúntiem brácchium tuum * generatióni omni, quæ ventúra est:
70:19 Poténtiam tuam, et justítiam tuam, Deus, usque in altíssima, quæ fecísti magnália: * Deus, quis símilis tibi?
70:20 Quantas ostendísti mihi tribulatiónes multas et malas: et convérsus vivificásti me: * et de abýssis terræ íterum reduxísti me:
70:21 Multiplicásti magnificéntiam tuam: * et convérsus consolátus es me.
70:22 Nam et ego confitébor tibi in vasis psalmi veritátem tuam: * Deus, psallam tibi in cíthara, Sanctus Israël.
70:23 Exsultábunt lábia mea cum cantávero tibi: * et ánima mea, quam redemísti.
70:24 Sed et lingua mea tota die meditábitur justítiam tuam: * cum confúsi et revériti fúerint, qui quærunt mala mihi.
Gloria omittitur

Ant. Deus meus, éripe me de manu peccatóris.
Ant. Deliver me, O my God, out of the hand of the sinner
Zsoltár 70 [3]
70:1 Tebenned bízom, Uram, soha ne szégyenüljek meg; * a te igazságod által szabadíts meg engem, és ments meg engem.
70:2 Hajtsd hozzám füledet, * és szabadíts meg engem.
70:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és erős helyem, * hogy megszabadíts engem;
70:3 Mert erősségem * és oltalmam te vagy.
70:4 Én Istenem, ments meg engem a bűnös kezéből, * és a törvény ellen cselekvő és a gonosz kezéből.
70:5 Mert te vagy az én béketűrésem, Uram; * Uram, az én reményem ifjúságomtól.
70:6 Teáltalad erősödtem meg anyám méhétől; * anyám méhétől fogva vagy az én oltalmazóm.
70:7 Felőled van éneklésem mindenkoron, * mintegy csodája lettem soknak, és te erős segítő voltál.
70:8 Teljék meg az én szám dicsérettel, hogy énekeljem dicsőségedet, * egész nap a te nagy voltodat.
70:9 Ne vess el engem a vénség idején; * midőn megfogyatkozik erőm, ne hagyj el engem.
70:10 Mert szólanak rólam ellenségeim; * és kik életemre leselkednek, együtt tartanak tanácsot,
70:11 Mondván: Az Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg őt; * mert nincs, ki megmentse.
70:12 Isten, ne légy távol tőlem; * én Istenem, tekints segítségemre.
70:13 Szégyenüljenek meg és enyésszenek el az én lelkem rágalmazói; * boríttassanak be gyalázattal és szégyennel, kik nekem rosszat akarnak.
70:14 Én pedig mindenkor bízom, * és még többet teszek minden dicséretedre.
70:15 Az én szám hirdeti igazságodat, * egész nap a te szabadításodat,
70:16 Melynek számát nem tudom. Bemegyek az Úr hatalmasságába; * Uram, egyedül a te igazságodról fogok emlékezni.
70:17 Isten, te tanítottál engem ifjúságomtól; * és mind ez ideig beszélem csodáidat.
70:18 És vénségemig és őszkoromig, * Isten, ne hagyj el engem,
70:18 Míg hirdetem a te karodat * minden jövendő nemzedéknek,
70:19 Hatalmadat, és igazságodat, mely a magasságig ér, Isten, mely nagyokat cselekedtél. * Isten, ki hasonló hozzád?
70:20 Mily sok és gonosz szorongatást mutattál nekem! De megfordulván, fölélesztettél engem, * és a föld mélységeiből ismét visszahoztál engem.
70:21 Megsokasítottad nagyvoltodat; * és megfordulván, megvigasztaltál engem.
70:22 Én is dicsérni fogom hangszerekkel a te hűségedet, * Isten, énekelni fogok neked hárfával, Izrael Szentje.
70:23 Örvendezni fognak ajkaim, midőn éneklek neked, * és lelkem, melyet megváltottál.
70:24 De nyelvem is egész nap beszélni fogja igazságodat; * mert megszégyenülnek és megpirulnak, kik nekem rosszat akarnak.
Dicsőség elmarad

Ant. Deliver me, O my God, out of the hand of the sinner
V. Avertántur retrórsum, et erubéscant.
R. Qui cógitant mihi mala.
V. Let them be turned backward,
R. blush for shame that desire evils to me
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.


Lectio 1
Incipit Lamentátio Jeremíæ Prophétæ
Lam 1:1-5
1 Aleph. Quómodo sedet sola cívitas plena pópulo: facta est quasi vídua dómina géntium: princeps provinciárum facta est sub tribúto.
2 Beth. Plorans plorávit in nocte, et lácrimæ ejus in máxillis ejus: non est qui consolétur eam ex ómnibus caris ejus: omnes amíci ejus sprevérunt eam, et facti sunt ei inimíci.
3 Ghimel. Migrávit Judas propter afflictiónem, et multitúdinem servitútis: habitávit inter gentes, nec invénit réquiem: omnes persecutóres ejus apprehendérunt eam inter angústias.
4 Daleth. Viæ Sion lugent eo quod non sint qui véniant ad solemnitátem: omnes portæ ejus destrúctæ: sacerdótes ejus geméntes: vírgines ejus squálidæ, et ipsa oppréssa amaritúdine.
5 He. Facti sunt hostes ejus in cápite, inimíci ejus locupletáti sunt: quia Dóminus locútus est super eam propter multitúdinem iniquitátum ejus: párvuli ejus ducti sunt in captivitátem, ante fáciem tribulántis.
Jerúsalem, Jerúsalem, convértere ad Dóminum Deum tuum.

R. In monte Olivéti orávit ad Patrem: Pater, si fíeri potest, tránseat a me calix iste:
* Spíritus quidem promptus est, caro autem infírma.
V. Vigiláte, et oráte, ut non intrétis in tentatiónem.
R. Spíritus quidem promptus est, caro autem infírma.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.


Olvasmány 1
Olvasmány Jeremiás próféta siralmainak könyvéből
Lam 1:1-5
1 Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.
2 Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.
3 Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.
4 A Sionra vivő utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa keserűség.
5 Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek, az elnyomó szeme láttára.
Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

R. He prayed to the Father in the mountain of Olives: My Father, if it be possible, let this chalice pass from me.
*. The spirit indeed is willing, but the flesh weak
V. Watch ye, and pray that ye enter not into temptation.
R. The spirit indeed is willing, but the flesh weak

Lectio 2
Lam 1:6-9
6 Vau. Et egréssus est a fília Sion omnis decor ejus: facti sunt príncipes ejus velut aríetes non inveniéntes páscua: et abiérunt absque fortitúdine ante fáciem subsequéntis.
7 Zain. Recordáta est Jerúsalem diérum afflictiónis suæ, et prævaricatiónis ómnium desiderabílium suórum, quæ habúerat a diébus antíquis, cum cáderet pópulus ejus in manu hostíli, et non esset auxiliátor: vidérunt eam hostes, et derisérunt sábbata ejus.
8 Heth. Peccátum peccávit Jerúsalem, proptérea instábilis facta est: omnes, qui glorificábant eam, sprevérunt illam, quia vidérunt ignomíniam ejus: ipsa autem gemens convérsa est retrórsum.
9 Teth. Sordes ejus in pédibus ejus, nec recordáta est finis sui: depósita est veheménter, non habens consolatórem: vide, Dómine, afflictiónem meam, quóniam eréctus est inimícus.
Jerúsalem, Jerúsalem, convértere ad Dóminum Deum tuum.

R. Trístis est ánima mea usque ad mortem: sústinete hic, et vigiláte mecum: nunc vidébitis turbam, quæ circúmdabit me:
* Vos fugam capiétis, et ego vadam immolári pro vobis.
V. Ecce appropínquat hora, et Fílius hóminis tradétur in manus peccatórum.
R. Vos fugam capiétis, et ego vadam immolári pro vobis.

Olvasmány 2
Lam 1:6-9
6 Sion leányának eltűnt minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.
7 Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.
8 Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Ő maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.
9 Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. "Uram, lásd meg nagy nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem."
Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

R. My soul is sorrowful even unto death; stay you here, and watch: look at the multitude approching me
* You run away * and I go immolated for you
V. Behold, the hour is here * and the Son of man shall be betrayed to the hand of the sinners
R. You run away * and I go immolated for you.

Lectio 3
Lam 1:10-14
10 Jod. Manum suam misit hostis ad ómnia desiderabília ejus: quia vidit gentes ingréssas sanctuárium suum, de quibus præcéperas ne intrárent in ecclésiam tuam.
11 Caph. Omnis pópulus ejus gemens, et quærens panem: dedérunt pretiósa quæque pro cibo ad refocillándam ánimam. Vide, Dómine, et consídera, quóniam facta sum vilis.
12 Lamed. O vos omnes, qui transítis per viam, atténdite, et vidéte, si est dolor sicut dolor meus: quóniam vindemiávit me, ut locútus est Dóminus in die iræ furóris sui.
13 Mem. De excélso misit ignem in óssibus meis, et erudívit me: expándit rete pédibus meis, convértit me retrórsum: pósuit me desolátam, tota die mæróre conféctam.
14 Nun. Vigilávit jugum iniquitátum meárum: in manu ejus convolútæ sunt, et impósitæ collo meo: infirmáta est virtus mea: dedit me Dóminus in manu, de qua non pótero súrgere.
Jerúsalem, Jerúsalem, convértere ad Dóminum Deum tuum.

R. Ecce vídimus eum non habéntem spéciem, neque decórem: aspéctus ejus in eo non est: hic peccáta nostra portávit, et pro nobis dolet: ipse autem vulnerátus est propter iniquitátes nostras:
* Cujus livóre sanáti sumus.
V. Vere languóres nostros ipse tulit, et dolóres nostros ipse portávit.
R. Cujus livóre sanáti sumus.
Gloria omittitur
R. Ecce vídimus eum non habéntem spéciem, neque decórem: aspéctus ejus in eo non est: hic peccáta nostra portávit, et pro nobis dolet: ipse autem vulnerátus est propter iniquitátes nostras: * Cujus livóre sanáti sumus.

Olvasmány 3
Lam 1:10-14
10 Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.
11 Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csak hogy megmentsék életüket. "Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!"
12 Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.
13 Tüzet bocsátott le a magasból, s az átjárta minden csontomat. Hálót feszített ki a lábam előtt, és elbuktatott. Elhagyatott lettem, s nyomorult egyszer s mindenkorra.
14 Súlyosan rám nehezedik vétkeim igája, az ő keze rótta össze. Az Úr igája nyomja nyakamat, s maradék erőm fogytán van. Ellenségeim kénye-kedvére hagyott az Úr, s nincs erőm, hogy ellenálljak.
Jerusalem, Jerusalem, térj meg Uradhoz Istenedhez.

R. There is no beauty in him, nor comeliness: and we have seen him, and there was no sightliness, that we should be desirous of him: hi carried our sins, and hi suffered for us: he was wounded for our iniquities
* by whose stripes you were healed.
V. Surely he hath borne our infirmities and carried our sorrows.
R. by whose stripes you were healed.
Dicsőség elmarad
R. There is no beauty in him, nor comeliness: and we have seen him, and there was no sightliness, that we should be desirous of him: hi carried our sins, and hi suffered for us: he was wounded for our iniquities * by whose stripes you were healed.
Nocturn II.
Ant. Liberávit Dóminus * páuperem a poténte, et ínopem, cui non erat adjútor.
Psalmus 71 [4]
71:2 Deus, judícium tuum regi da: * et justítiam tuam fílio regis:
71:2 Judicáre pópulum tuum in justítia, * et páuperes tuos in judício.
71:3 Suscípiant montes pacem pópulo: * et colles justítiam.
71:4 Judicábit páuperes pópuli, et salvos fáciet fílios páuperum: * et humiliábit calumniatórem.
71:5 Et permanébit cum sole, et ante lunam, * in generatióne et generatiónem.
71:6 Descéndet sicut plúvia in vellus: * et sicut stillicídia stillántia super terram.
71:7 Oriétur in diébus ejus justítia, et abundántia pacis: * donec auferátur luna.
71:8 Et dominábitur a mari usque ad mare: * et a flúmine usque ad términos orbis terrárum.
71:9 Coram illo prócident Æthíopes: * et inimíci ejus terram lingent.
71:10 Reges Tharsis, et ínsulæ múnera ófferent: * reges Árabum et Saba dona addúcent.
71:11 Et adorábunt eum omnes reges terræ: * omnes gentes sérvient ei:
71:12 Quia liberábit páuperem a poténte: * et páuperem, cui non erat adjútor.
71:13 Parcet páuperi et ínopi: * et ánimas páuperum salvas fáciet.
71:14 Ex usúris et iniquitáte rédimet ánimas eórum: * et honorábile nomen eórum coram illo.
71:15 Et vivet, et dábitur ei de auro Arábiæ, et adorábunt de ipso semper: * tota die benedícent ei.
71:16 Et erit firmaméntum in terra in summis móntium, superextollétur super Líbanum fructus ejus: * et florébunt de civitáte sicut fænum terræ.
71:17 Sit nomen ejus benedíctum in sǽcula: * ante solem pérmanet nomen ejus.
71:17 Et benedicéntur in ipso omnes tribus terræ: * omnes gentes magnificábunt eum.
71:18 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, * qui facit mirabília solus:
71:19 Et benedíctum nomen majestátis ejus in ætérnum: * et replébitur majestáte ejus omnis terra: fiat, fiat.
Gloria omittitur

Ant. Liberávit Dóminus páuperem a poténte, et ínopem, cui non erat adjútor.
Nocturn II.
Ant. For he shall deliver the poor from the mighty: and the needy that had no helper
Zsoltár 71 [4]
71:2 Isten, add jogodat a királynak, * és igazságodat a király fiának;
71:2 Hogy igazságosan ítélje a te népedet, * és méltányosan a te szegényeidet.
71:3 A hegyek hozzanak békességet a népnek, * és a halmok igazságot.
71:4 Ő meg fogja ítélni a nép szegényeit, megszabadítja a szegények fiait, * és megalázza a rágalmazót.
71:5 És megmarad, míg a nap és hold tart, * nemzedékről nemzedékre.
71:6 Leszáll, mint az eső a gyapjúra, * és mint az esőcseppek a földre.
71:7 Az ő napjaiban kivirágzik az igazság és a béke bősége, * míg elenyészik a hold.
71:8 És a tengertől tengerig fog uralkodni, * és a folyóvíztől a földkerekség határáig.
71:9 Leborulnak előtte az etiópok, * és ellenségei a földet nyalják.
71:10 Tarzisz és a sziget királyai ajándékokat mutatnak be; * Arábia és Sába királyai ajándékokat hoznak.
71:11 És imádni fogja őt a föld minden királya; * minden nemzet szolgálni fog neki.
71:12 Mert megszabadítja a szegényt a hatalmastól; * a szegényt, kinek nem volt segítője;
71:13 Megkíméli a szegényt és szűkölködőt, * és a szegények lelkeit megszabadítja.
71:14 Az uzsorákból és hamisságból kiszabadítja azok lelkeit: * mert azok neve tiszteletes őelőtte.
71:15 Élni fog, és Arábia aranyából adatik neki, és imádni fogják őt mindenkoron, * egész nap áldják őt.
71:16 És bőség lesz a földön s a hegytetőkön is, gyümölcse meghaladja a Libanonét, * és a városokban virágzani fognak a lakosok, mint a föld füve.
71:17 Legyen áldott az ő neve mindörökké; * mint a nap megmarad az ő neve,
71:17 és megáldatik benne a föld minden nemzetsége; * minden nép magasztalni fogja őt.
71:18 Áldott legyen Izrael Ura, Istene, * ki egyedül tesz csodálatos dolgokat.
71:19 És áldott legyen az ő fölségének neve mindörökké; * és dicsőségével teljék be az egész föld. Úgy legyen, úgy legyen.
Dicsőség elmarad

Ant. For he shall deliver the poor from the mighty: and the needy that had no helper
Ant. Cogitavérunt ímpii, * et locúti sunt nequítiam: iniquitátem in excélso locúti sunt.
Psalmus 72 [5]
72:1 Quam bonus Israël Deus, * his, qui recto sunt corde!
72:2 Mei autem pæne moti sunt pedes: * pæne effúsi sunt gressus mei.
72:3 Quia zelávi super iníquos, * pacem peccatórum videns.
72:4 Quia non est respéctus morti eórum: * et firmaméntum in plaga eórum.
72:5 In labóre hóminum non sunt, * et cum homínibus non flagellabúntur:
72:6 Ídeo ténuit eos supérbia, * opérti sunt iniquitáte et impietáte sua.
72:7 Pródiit quasi ex ádipe iníquitas eórum: * transiérunt in afféctum cordis.
72:8 Cogitavérunt, et locúti sunt nequítiam: * iniquitátem in excélso locúti sunt.
72:9 Posuérunt in cælum os suum: * et lingua eórum transívit in terra.
72:10 Ídeo convertétur pópulus meus hic: * et dies pleni inveniéntur in eis.
72:11 Et dixérunt: Quómodo scit Deus, * et si est sciéntia in excélso?
72:12 Ecce, ipsi peccatóres, et abundántes in sǽculo, * obtinuérunt divítias.
72:13 Et dixi: Ergo sine causa justificávi cor meum, * et lavi inter innocéntes manus meas:
72:14 Et fui flagellátus tota die, * et castigátio mea in matutínis.
72:15 Si dicébam: Narrábo sic: * ecce, natiónem filiórum tuórum reprobávi.
72:16 Existimábam ut cognóscerem hoc, * labor est ante me:
72:17 Donec intrem in Sanctuárium Dei: * et intéllegam in novíssimis eórum.
72:18 Verúmtamen propter dolos posuísti eis: * dejecísti eos dum allevaréntur.
72:19 Quómodo facti sunt in desolatiónem, súbito defecérunt: * periérunt propter iniquitátem suam.
72:20 Velut sómnium surgéntium, Dómine, * in civitáte tua imáginem ipsórum ad níhilum rédiges.
72:21 Quia inflammátum est cor meum, et renes mei commutáti sunt: * et ego ad níhilum redáctus sum, et nescívi.
72:23 Ut juméntum factus sum apud te: * et ego semper tecum.
72:24 Tenuísti manum déxteram meam: et in voluntáte tua deduxísti me, * et cum glória suscepísti me.
72:25 Quid enim mihi est in cælo? * et a te quid vólui super terram?
72:26 Defécit caro mea, et cor meum: * Deus cordis mei, et pars mea Deus in ætérnum.
72:27 Quia ecce, qui elóngant se a te, períbunt: * perdidísti omnes, qui fornicántur abs te.
72:28 Mihi autem adhærére Deo bonum est: * pónere in Dómino Deo spem meam:
72:28 Ut annúntiem omnes prædicatiónes tuas, * in portis fíliæ Sion.
Gloria omittitur

Ant. Cogitavérunt ímpii, et locúti sunt nequítiam: iniquitátem in excélso locúti sunt.
Ant. The wicked men have thought and spoken wickedness: they have spoken iniquity on high
Zsoltár 72 [5]
72:1 Mily jó Izrael Istene * azoknak, kik igaz szívvel vannak.
72:2 Az én lábaim pedig csaknem megtántorodtak; * csaknem elcsuszamodtak lépéseim.
72:3 Mert bosszankodtam a gonoszokra, * látván a bűnösök békességét.
72:4 Mert a fájdalomtól halálukig mentek, * és nincs tartósság csapásukban.
72:5 Nincsenek az emberek bajaiban, * és az emberekkel nem ostoroztatnak.
72:6 Azért fogta el őket a kevélység, * beboríttatnak gonoszságukkal és istentelenségükkel.
72:7 Kiszivárog, mint a kövérségből, az ő gonoszságuk; * a szív indulata után mennek.
72:8 Álnokságot gondolnak és szólanak, * gonoszságot szólanak magasságukban.
72:9 Az ég káromlására nyitják föl szájukat, * és nyelvük az embereket szerte rágalmazza.
72:10 Azért tér hozzájuk ez az én népem, * hogy náluk jó napokra találjon;
72:11 Mondván: Hogyan tudná meg az Isten? * És van-e tudomány a Fölségesben?
72:12 Íme ők bűnösök, és bővelkednek a világon, * gazdagságot nyertek.
72:13 És mondám: Tehát hiába igazultam meg szívemben, * és mostam meg az ártatlanok között kezeimet?
72:14 És ostoroztattam egész nap, * és fenyíték volt részem reggeltől.
72:15 De ha ezt mondottam volna, úgy beszélvén, mint ők: * íme a te fiaid nemzetségétől elpártoltam volna.
72:16 És gondolkodtam, hogy megértsem ezt; * de ez nehézség volt előttem,
72:17 Mígnem bementem az Isten szentélyébe, * és megértém az ő végüket.
72:18 Mert csalatkozásukra tettél így nekik; * letaszítottad őket, midőn fölemelkedtek.
72:19 Mennyire elpusztultak, hirtelen elfogytak, * elvesztek gonoszságuk miatt.
72:20 Mint a fölserkenők álmát, Uram, * semmivé teszed városodban az ő képüket.
72:21 Ha azért fölhevülne szívem, és vesém fölháborodnék: * akkor én esztelennek tartanám magamat, ki mit sem tud,
72:23 és oktalan barom volnék előtted. * Én mindazáltal mindenkor veled voltam.
72:24 Azért te jobb kezemnél fogsz engem tartani, és akaratod szerint vezetni, * és a dicsőségbe fogadni.
72:25 Mert mim vagyon az égben? * És tekívüled mit akartam a földön?
72:26 Ha testem és szívem elfogyatkozik is, * szívem Istene és osztályrészem az Isten mindörökké.
72:27 Mert íme, akik eltávoznak tőled, elvesznek; * elveszted mind, akik elhajlanak tőled.
72:28 Nekem pedig jó az Istenhez ragaszkodnom, * az Úr Istenbe helyeznem reménységemet;
72:28 Hogy hirdessen minden dicséretedet * Sion leányának kapuiban.
Dicsőség elmarad

Ant. The wicked men have thought and spoken wickedness: they have spoken iniquity on high
Ant. Exsúrge, Dómine, * et júdica causam meam.
Psalmus 73 [6]
73:1 Ut quid, Deus, repulísti in finem: * irátus est furor tuus super oves páscuæ tuæ?
73:2 Memor esto congregatiónis tuæ, * quam possedísti ab inítio.
73:2 Redemísti virgam hereditátis tuæ: * mons Sion, in quo habitásti in eo.
73:3 Leva manus tuas in supérbias eórum in finem: * quanta malignátus est inimícus in sancto!
73:4 Et gloriáti sunt qui odérunt te: * in médio solemnitátis tuæ.
73:5 Posuérunt signa sua, signa: * et non cognovérunt sicut in éxitu super summum.
73:6 Quasi in silva lignórum secúribus excidérunt jánuas ejus in idípsum: * in secúri et áscia dejecérunt eam.
73:7 Incendérunt igni Sanctuárium tuum: * in terra polluérunt tabernáculum nóminis tui.
73:8 Dixérunt in corde suo cognátio eórum simul: * Quiéscere faciámus omnes dies festos Dei a terra.
73:9 Signa nostra non vídimus, jam non est prophéta: * et nos non cognóscet ámplius.
73:10 Úsquequo, Deus, improperábit inimícus: * irrítat adversárius nomen tuum in finem?
73:11 Ut quid avértis manum tuam, et déxteram tuam, * de médio sinu tuo in finem?
73:12 Deus autem Rex noster ante sǽcula: * operátus est salútem in médio terræ.
73:13 Tu confirmásti in virtúte tua mare: * contribulásti cápita dracónum in aquis.
73:14 Tu confregísti cápita dracónis: * dedísti eum escam pópulis Æthíopum.
73:15 Tu dirupísti fontes, et torréntes: * tu siccásti flúvios Ethan.
73:16 Tuus est dies, et tua est nox: * tu fabricátus es auróram et solem.
73:17 Tu fecísti omnes términos terræ: * æstátem et ver tu plasmásti ea.
73:18 Memor esto hujus, inimícus improperávit Dómino: * et pópulus insípiens incitávit nomen tuum.
73:19 Ne tradas béstiis ánimas confiténtes tibi, * et ánimas páuperum tuórum ne obliviscáris in finem.
73:20 Réspice in testaméntum tuum: * quia repléti sunt, qui obscuráti sunt terræ dómibus iniquitátum.
73:21 Ne avertátur húmilis factus confúsus: * pauper et inops laudábunt nomen tuum.
73:22 Exsúrge, Deus, júdica causam tuam: * memor esto improperiórum tuórum, eórum quæ ab insipiénte sunt tota die.
73:23 Ne obliviscáris voces inimicórum tuórum: * supérbia eórum, qui te odérunt, ascéndit semper.
Gloria omittitur

Ant. Exsúrge, Dómine, et júdica causam meam.
Ant. Rise up, O Lord, judge me, and my cause from the nation that is not holy:
Zsoltár 73 [6]
73:1 Miért vetettél el minket, Isten, mindvégig, * fölindulván haragod a te legelőd juhaira?
73:2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, * melyet kezdettől bírtál,
73:2 és megváltottál, mint örökséged osztályrészét; * ki Sion hegyén laktál.
73:3 Emeld föl az ő kevélységük ellen kezeidet mindvégig. * Mennyi gonoszt tőn az ellenség a szent helyen!
73:4 És dicsekedtek, akik gyűlöltek téged, * ünnepeid között.
73:5 Az ő jeleiket jelekül tették * a magasokra, mint a kapukra, és nem értették.
73:6 Mint a fák erdejében, fejszékkel vágták szét annak ajtajait mindegyütt, * fejszével és bárddal döntötték le azt,
73:7 Felgyújtották tűzzel a te Szentélyedet, * a földön megfertőztették a te neved hajlékát.
73:8 Mondák szívükben ők és nemzetségük együtt: * Szüntessük meg az Isten minden ünnepnapját a földön.
73:9 Jeleinket nem látjuk, már nincs próféta; * s minket ő nem ismer többé.
73:10 Isten, meddig szidalmaz az ellenség, * s bosszantja nevedet az ellenkező mindvégig?
73:11 Miért tartod vissza kezedet és jobbodat? * Vond ki kebledből, és végezz.
73:12 Isten a mi királyunk öröktől fogva, * szabadulást szerzett a föld közepette.
73:13 Te tetted erősséggé erőddel a tengert, * összezúztad a sárkányfőket a vizekben.
73:14 Te törted össze a sárkány fejeit, * eledelül adtad őt az etiópok népeinek.
73:15 Te fakasztottál forrásokat és patakokat; * te szárasztottad meg Étán folyóvizeit.
73:16 Tied a nap, és tied az éj; * te alkottad a hajnalt és a napot.
73:17 Te rendezted a föld minden határát; * a nyarat és tavaszt te teremtetted.
73:18 Emlékezzél meg erről: Az ellenség szidalmazta az Urat, * és az esztelen nép ingerelte a te nevedet.
73:19 Ne add a vadaknak a téged dicsérő lelkeket; * és szegényeid lelkeit ne feledd el egészen.
73:20 Tekints a te szövetségedre; * mert kik homályban voltak a földön, házakat bírnak tele igaztalansággal.
73:21 Ne térjen vissza a megalázott szégyennel; * a szegény és szűkölködő dicsérni fogja a te nevedet.
73:22 Kelj föl, Isten, ítélj a te ügyedben; * emlékezzél meg gyalázatodról, mellyel az esztelen téged egész nap illet.
73:23 Ne feledkezzél el a te ellenségeid szavairól; * azok kevélysége, kik téged gyűlölnek, mindenkor növekedik.
Dicsőség elmarad

Ant. Rise up, O Lord, judge me, and my cause from the nation that is not holy:
V. Deus meus, éripe me de manu peccatóris.
R. Et de manu contra legem agéntis et iníqui.
V. Deliver me, O my God, out of the hand of the sinner,
R. Out of the hand of the transgressor of the law and of the unjust.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.


Lectio 4
Ex tractátu sancti Augustíni Epíscopi super Psalmos
In Psalmum 54 ad 1 versum
Exáudi, Deus, oratiónem meam, et ne despéxeris deprecatiónem meam: inténde mihi, et exáudi me. Satagéntis, sollíciti, in tribulatióne pósiti, verba sunt ista. Orat multa pátiens, de malo liberári desíderans. Súperest ut videámus in quo malo sit: et cum dícere cœ́perit, agnoscámus ibi nos esse: ut communicáta tribulatióne, conjungámus oratiónem. Contristátus sum, inquit, in exercitatióne mea, et conturbátus sum. Ubi contristátus? ubi conturbátus? In exercitatióne mea, inquit. Hómines malos, quos pátitur, commemorátus est: eandémque passiónem malórum hóminum exercitatiónem suam dixit. Ne putétis grátis esse malos in hoc mundo, et nihil boni de illis ágere Deum. Omnis malus aut ídeo vivit, ut corrigátur; aut ídeo vivit, ut per illum bonus exerceátur.

R. Amicus meus ósculi me trádidit signo: Quem osculátus fúero, ipse est, tenéte eum: hoc malum fecit signum, qui per ósculum adimplévit homicídium.
* Infélix prætermísit prétium sánguinis, et in fine láqueo se suspéndit.
V. Bonum erat ei, si natus non fuísset homo ille.
R. Infélix prætermísit prétium sánguinis, et in fine láqueo se suspéndit.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.


Olvasmány 4
From the Treatise of St Austin, Bishop (of Hippo) Upon the Psalms
On Psalm liv. 1.
Give ear to my prayer, O God, and despise not my supplication : attend unto me and hear me. These are the words of a man travailing, anxious, and troubled. He prayeth in the midst of much suffering, longing to be rid of his affliction. J Our part is to see what that his affliction was, and when he hath told us, to acknowledge that we also suffer therefrom; that so, partaking in his trouble, we may take part also in his exercise, and am troubled. Wherein mourned he? Wherein was he troubled? He saith : In my exericise. In the next words he giveth us to know that his affliction was the oppression of the wicked, ( Because of the voice of the enemy, and because of the oppression of the wicked,) and this suffering which came upon him at the hands of wicked men, he hath called his exercise. Think not that wicked men are in this world for nothing, or that God doth no good with them. Every wicked man liveth, either to repent, or to exercise the righteous.

R. Mine own friend hath betrayed Me by the sign of a kiss : Whomsoever I shall kiss, That Same is He hold Him fast. This was the traitorous sign which he gave, even he who murdered with a kiss.
* Woe unto that man! He cast down the price of blood, and went, and hanged himself.
V. It had been good for that man if he had not been born.
R. Woe unto that man! He cast down the price of blood, and went, and hanged himself.

Lectio 5
Utinam ergo qui nos modo exércent, convertántur, et nobíscum exerceántur: tamen quámdiu ita sunt ut exérceant, non eos odérimus: quia in eo quod malus est quis eórum, utrum usque in finem perseveratúrus sit, ignorámus. Et plerúmque cum tibi vidéris odísse inimícum, fratrem odísti, et nescis. Diábolus, et ángeli ejus in Scripturis sanctis manifestáti sunt nobis, quod ad ignem ætérnum sint destináti. Ipsórum tantum desperánda est corréctio, contra quos habémus occúltam luctam: ad quam luctam nos armat Apóstolus, dicens: Non est nobis colluctátio advérsus carnem et sánguinem: id est, non advérsus hómines, quos vidétis, sed advérsus príncipes, et potestátes, et rectóres mundi, tenebrárum harum. Ne forte cum dixísset, mundi, intellégeres dæmónes esse rectóres cæli et terræ. Mundi dixit, tenebrárum harum: mundi dixit, amatórum mundi: mundi dixit, impiórum et iniquórum: mundi dixit, de quo dicit Evangélium: Et mundus eum non cognóvit.

R. Judas mercátor péssimus ósculo pétiit Dóminum: ille ut agnus ínnocens non negávit Judæ ósculum:
* Denariórum número Christum Judǽis trádidit.
V. Mélius illi erat, si natus non fuísset.
R. Denariórum número Christum Judǽis trádidit.

Olvasmány 5
Would to God that they which now exercise us were converted and exercised with us! Yet, while they are as they are, and exercise us, we will not hate them : for we know not of any one of them whether he will endure to the end in his sin. Yea, oftentimes, when thou deemest that thou hatest thine enemy, he whom thou hatest is thy brother, and thou knowest it not. The Holy Scriptures show us that the devil and his angels are already damned unto everlasting fire, and therefore of their repentance it behoveth us to despair; but of theirs only. These are they against whom we wrestle within; to the which wrestling the Apostle stirreth us up where he saith : We wrestle not against flesh and blood, (that is, not against men whom we see,) but against principalities, against powers, against the rulers of the darkness of this world. Eph. vi. 12. He saith not the rulers of this world, lest perchance thou shouldest deem that devils are the lords of heaven and earth; what he doth say is, rulers of the darkness of this world, of that world which they love who love the world, of that world wherein the ungodly and unrighteous do prosper, of that world, in fine, of which the Gospel saith : And the world knew Him not.

R. The vile trader Judas came to the Lord to kiss Him, and He, as a guileless Lamb, refused not a kiss to Judas,
* Who, for a certain number of pence, betrayed Christ to the Jews.
V. It had been good for that man if he had not been born.
R. Who, for a certain number of pence, betrayed Christ to the Jews.

Lectio 6
Quóniam vidi iniquitátem, et contradictiónem in civitáte. Atténde glóriam crucis ipsíus. Jam in fronte regum crux illa fixa est, cui inimíci insultavérunt. Efféctus probávit virtútem: dómuit orbem non ferro, sed ligno. Lignum crucis contuméliis dignum visum est inimícis, et ante ipsum lignum stántes caput agitábant, et dicébant: Si Fílius Dei est, descéndat de cruce. Extendébat ille manus suas ad pópulum non credéntem, et contradicéntem. Si enim justus est, qui ex fide vivit; iníquus est, qui non habet fidem. Quod ergo hic ait, iniquitátem: perfidiam intéllege. Vidébat ergo Dóminus in civitáte iniquitátem et contradictiónem, et extendébat manus suas ad pópulum non credéntem et contradicéntem: et tamen et ipsos exspéctans dicébat: Pater, ignósce illis, quia nésciunt quid fáciunt.

R. Unus ex discípulis meis tradet me hódie: Væ illi per quem tradar ego:
* Mélius illi erat, si natus non fuísset.
V. Qui intíngit mecum manum in parópside, hic me traditúrus est in manus peccatórum.
R. Mélius illi erat, si natus non fuísset.
Gloria omittitur
R. Unus ex discípulis meis tradet me hódie: Væ illi per quem tradar ego: * Mélius illi erat, si natus non fuísset.

Olvasmány 6
We have seen iniquity and strife in A the city. v. 10. Behold, the glory of the Cross. That Cross which was the object of the insults of God's enemies, is established now above the brows of kings. The end hath shown the measure of its power : it hath conquered the world, not by the sword, but by its wood. The enemies of God thought the Cross a meet object of insult and ridicule, yea, they stood before it, wagging their heads and saying : If He be the Son of God, let Him come down from the Cross! Matth. xxvii. 39, 40. And He stretched forth His Hands unto a disobedient and gainsaying people. Rom. x. 21. If he is just which liveth by faith, Rom. i. 17; Hab. ii. 4, he is unjust that hath not faith. Therefore where is written iniquity we may understand unbelief. The Lord therefore saith that He saw iniquity and strife in the city, and that He stretched forth His Hands unto that disobedient and gainsaying people, and, disobedient and gainsaying as they were, He was hungry for their salvation, and said : Father, forgive them, for they know not what they do. Luke xxiii. 34.

R. One of My disciples shall betray Me this night. Woe unto that man by whom I am betrayed!
* It had been good for that man if he had not been born.
V. He that dippeth his hand with Me in the dish, the same shall betray Me into the hands of sinners.
R. It had been good for that man if he had not been born.
Dicsőség elmarad
R. One of My disciples shall betray Me this night. Woe unto that man by whom I am betrayed. * It had been good for that man if he had not been born.
Nocturn III.
Ant. Dixi iníquis: * Nolíte loqui advérsus Deum iniquitátem.
Psalmus 74 [7]
74:2 Confitébimur tibi, Deus: * confitébimur, et invocábimus nomen tuum.
74:3 Narrábimus mirabília tua: * cum accépero tempus, ego justítias judicábo.
74:4 Liquefácta est terra, et omnes qui hábitant in ea: * ego confirmávi colúmnas ejus.
74:5 Dixi iníquis: Nolíte iníque ágere: * et delinquéntibus: Nolíte exaltáre cornu:
74:6 Nolíte extóllere in altum cornu vestrum: * nolíte loqui advérsus Deum iniquitátem.
74:7 Quia neque ab Oriénte, neque ab Occidénte, neque a desértis móntibus: * quóniam Deus judex est.
74:8 Hunc humíliat, et hunc exáltat: * quia calix in manu Dómini vini meri plenus misto.
74:9 Et inclinávit ex hoc in hoc: verúmtamen fæx ejus non est exinaníta: * bibent omnes peccatóres terræ.
74:10 Ego autem annuntiábo in sǽculum: * cantábo Deo Jacob.
74:11 Et ómnia córnua peccatórum confríngam: * et exaltabúntur córnua justi.
Gloria omittitur

Ant. Dixi iníquis: Nolíte loqui advérsus Deum iniquitátem.
Nocturn III.
Ant. I said to the wicked: speak not iniquity against God
Zsoltár 74 [7]
74:2 Hálát adunk neked, Isten, * hálát adunk, és segítségül hívjuk a te nevedet;
74:3 Hirdetjük csodáidat. * Mikor az idő itt leend, én igazsággal fogok ítélni;
74:4 Akkor megolvad a föld és mindnyájan, kik azon laknak; * mert én erősítettem meg annak oszlopait.
74:5 Azért mondom a gonoszoknak: Ne cselekedjetek gonoszul; * és a vétkezőknek: Ne emeljétek föl szarvatokat.
74:6 Ne emeljétek föl magasan szarvatokat; * ne szóljatok az Isten ellen hamisságot.
74:7 Mert sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyekről; * mivelhogy Isten a bíró.
74:8 Ezt megalázza, és amazt fölmagasztalja; * mert kehely van az Úr kezében, tele vegyített színborral,
74:9 és tölt egyfelé és másfelé, mindazáltal seprője nem fogyott el, * a föld minden bűnösei fogják inni.
74:10 Én pedig hirdetni fogom ezt mindörökké, * énekelni fogok Jákob Istenének.
74:11 A bűnösök minden szarvát letöröm, * és az igazak szarvai föl fognak emelkedni.
Dicsőség elmarad

Ant. I said to the wicked: speak not iniquity against God
Ant. Terra trémuit * et quiévit, dum exsúrgeret in judício Deus.
Psalmus 75 [8]
75:2 Notus in Judǽa Deus: * in Israël magnum nomen ejus.
75:3 Et factus est in pace locus ejus: * et habitátio ejus in Sion.
75:4 Ibi confrégit poténtias árcuum, * scutum, gládium, et bellum.
75:5 Illúminans tu mirabíliter a móntibus ætérnis: * turbáti sunt omnes insipiéntes corde.
75:6 Dormiérunt somnum suum: * et nihil invenérunt omnes viri divitiárum in mánibus suis.
75:7 Ab increpatióne tua, Deus Jacob, * dormitavérunt qui ascendérunt equos.
75:8 Tu terríbilis es, et quis resístet tibi? * ex tunc ira tua.
75:9 De cælo audítum fecísti judícium: * terra trémuit et quiévit,
75:10 Cum exsúrgeret in judícium Deus, * ut salvos fáceret omnes mansuétos terræ.
75:11 Quóniam cogitátio hóminis confitébitur tibi: * et relíquiæ cogitatiónis diem festum agent tibi.
75:12 Vovéte, et réddite Dómino, Deo vestro: * omnes, qui in circúitu ejus affértis múnera.
75:13 Terríbili et ei qui aufert spíritum príncipum, * terríbili apud reges terræ.
Gloria omittitur

Ant. Terra trémuit et quiévit, dum exsúrgeret in judício Deus.
Ant. The earth trembled and was still, when God arose in judgment
Zsoltár 75 [8]
75:2 Ismeretes az Isten Júdeában; * Izraelben nagy az ő neve.
75:3 És békességben vagyon az ő helye, * és lakása Sionban.
75:4 Ott törte össze a kézívek hatalmát, * a pajzsot, kardot és hadat.
75:5 Midőn te csodálatosképpen világítottál az örök hegyekről, * a balgatag szívűek mind megháborodtak.
75:6 Aludták álmukat, * és a gazdagság férfiai semmit sem találtak kezeikben
75:7 A te feddésedtől, Jákob Istene, * elaludtak, kik lovon ültek.
75:8 Te rettenetes vagy; és ki áll ellened, * mihelyst haragszol?
75:9 Mennyből hallattad az ítéletet; * a föld megrendült és elcsendesedett,
75:10 Midőn az Isten fölkelt ítéletre, * hogy megszabadítson a földön minden szelídet.
75:11 Az ember bősz gondolata is dicsér téged, * és még fogytig tartó haragja is ünnepnapot szerez neked.
75:12 Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a ti Uratoknak, Isteneteknek, * mindnyájan, kik köröskörül ajándékokat hoztok
75:13 A rettenetesnek, ki elveszi a fejedelmek lelkét, * ki rettenetes a föld királyainál.
Dicsőség elmarad

Ant. The earth trembled and was still, when God arose in judgment
Ant. In die tribulatiónis * meæ Deum exquisívi mánibus meis.
Psalmus 76 [9]
76:2 Voce mea ad Dóminum clamávi: * voce mea ad Deum, et inténdit mihi.
76:3 In die tribulatiónis meæ Deum exquisívi, mánibus meis nocte contra eum: * et non sum decéptus.
76:4 Rénuit consolári ánima mea, * memor fui Dei, et delectátus sum, et exercitátus sum: et defécit spíritus meus.
76:5 Anticipavérunt vigílias óculi mei: * turbátus sum, et non sum locútus.
76:6 Cogitávi dies antíquos: * et annos ætérnos in mente hábui.
76:7 Et meditátus sum nocte cum corde meo, * et exercitábar, et scopébam spíritum meum.
76:8 Numquid in ætérnum proíciet Deus: * aut non appónet ut complacítior sit adhuc?
76:9 Aut in finem misericórdiam suam abscíndet, * a generatióne in generatiónem?
76:10 Aut obliviscétur miseréri Deus? * aut continébit in ira sua misericórdias suas?
76:11 Et dixi: Nunc cœpi: * hæc mutátio déxteræ Excélsi.
76:12 Memor fui óperum Dómini: * quia memor ero ab inítio mirabílium tuórum.
76:13 Et meditábor in ómnibus opéribus tuis: * et in adinventiónibus tuis exercébor.
76:14 Deus, in sancto via tua: quis Deus magnus sicut Deus noster? * tu es Deus qui facis mirabília.
76:15 Notam fecísti in pópulis virtútem tuam: * redemísti in brácchio tuo pópulum tuum, fílios Jacob et Joseph.
76:17 Vidérunt te aquæ, Deus, vidérunt te aquæ: * et timuérunt, et turbátæ sunt abýssi.
76:18 Multitúdo sónitus aquárum: * vocem dedérunt nubes.
76:18 Étenim sagíttæ tuæ tránseunt: * vox tonítrui tui in rota.
76:19 Illuxérunt coruscatiónes tuæ orbi terræ: * commóta est, et contrémuit terra.
76:20 In mari via tua, et sémitæ tuæ in aquis multis: * et vestígia tua non cognoscéntur.
76:21 Deduxísti sicut oves pópulum tuum, * in manu Móysi et Aaron.
Gloria omittitur

Ant. In die tribulatiónis meæ Deum exquisívi mánibus meis.
Ant. In the day of my trouble I sought God, with my hands
Zsoltár 76 [9]
76:2 Szómmal az Úrhoz kiáltok, * szómmal az Istenhez, hogy figyelmezzen reám.
76:3 Szorongatásom napján az Istent keresem, kezeimet éjjel is feléje emelvén * szüntelenül;
76:4 és nem akart megvigasztaltatni az én lelkem. * Megemlékezem az Istenről, és gyönyörködöm; és elmélkedem, de az én lelkem elbágyad.
76:5 A hajnalt megelőzik szemeim, * meg vagyok háborodva, és nem szólhatok.
76:6 Gondolkodom a régi napokról, * és az örök esztendők vannak elmémben,
76:7 és elmélkedem éjjel szívemben, * és gondolkodom, és megvizsgálom lelkemet.
76:8 Vajon az Isten örökre elvet-e? * És nem lesz már engedékenyebb?
76:9 Vagy mindvégig megszünteti-e irgalmasságát, * nemzedékről nemzedékre?
76:10 Vagy elfeledkezik-e könyörülni az Isten? * Vagy visszatartja-e haragjában az ő irgalmasságát?
76:11 És mondom: Most felfogtam! * Ez a változás a Fölséges jobbja által vagyon.
76:12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről; * mert eszemben vannak kezdettől a te csodatételeid;
76:13 és elmélkedem minden cselekedetedről, * és a te végzéseiddel foglalkozom.
76:14 Isten, a te utad szentség; kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? * Te vagy az Isten, ki csodákat mívelsz;
76:15 Megismertetted erődet a népekkel, * megszabadítottad karoddal a te népedet, Jákob és József fiait.
76:17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek, * és féltek, és remegtek a mélységek.
76:18 Nagy volt a vizek zúgása. * Szózatot adtak a felhők,
76:18 Mert nyilaid átmentek, * a te mennydörgésed szólt a forgatagban,
76:19 Villámlásaid tündöklöttek a föld kerekségén; * a föld megmozdult és rengett.
76:20 A tengeren volt utad, és ösvényeid a sok víz árján; * és nyomdokaid meg nem ismerhetők.
76:21 Vezetted a te népedet, mint a juhokat, * Mózes és Áron keze által.
Dicsőség elmarad

Ant. In the day of my trouble I sought God, with my hands
V. Exsúrge, Dómine.
R. Et júdica causam meam.
V. Arise, O God
R. And judge my cause
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.


Lectio 7
De Epístola prima beáti Pauli Apóstoli ad Corínthios
1 Cor 11:17-22
17 Hoc autem præcípio: non laudans quod non in mélius, sed in detérius convenítis.
18 Primum quidem conveniéntibus vobis in Ecclésiam, áudio scissúras esse inter vos, et ex parte credo.
19 Nam opórtet et hǽreses esse, ut et qui probáti sunt, manifésti fiant in vobis.
20 Conveniéntibus ergo vobis in unum, jam non est Domínicam cenam manducáre.
21 Unusquísque enim suam cenam præsúmit ad manducándum. Et álius quidem ésurit, álius autem ébrius est.
22 Numquid domos non habétis ad manducándum et bibéndum? aut Ecclésiam Dei contémnitis, et confúnditis eos, qui non habent? Quid dicam vobis? Laudo vos? In hoc non laudo.

R. Eram quasi agnus ínnocens: ductus sum ad immolándum, et nesciébam: consílium fecérunt inimíci mei advérsum me, dicéntes:
* Veníte, mittámus lignum in panem ejus, et eradámus eum de terra vivéntium.
V. Omnes inimíci mei advérsum me cogitábant mala mihi: verbum iníquum mandavérunt advérsum me, dicéntes.
R. Veníte, mittámus lignum in panem ejus, et eradámus eum de terra vivéntium.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.


Olvasmány 7
Szent Pál Apostol Korintusiakhoz írott leveléből
1 Cor 11:17-22
17 A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.
18 Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem.
19 Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek.
20 Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek,
21 Hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl.
22 Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.

R. I am like an innocent lamb brought to sacrifice, and I knew it not: my enemies consulted together against me, saying
* Let us put wood on his bread, and cut him off from the land of the living.
V. All my enemies whispered together against me: they devised evils to me. They determined against me an unjust word, saying:
R. Let us put wood on his bread, and cut him off from the land of the living.

Lectio 8
1 Cor 11:23-26
23 Ego enim accépi a Dómino quod et trádidi vobis, quóniam Dóminus Jesus, in qua nocte tradebátur, accépit panem,
24 Et grátias agens fregit, et dixit: Accípite, et manducáte: hoc est corpus meum, quod pro vobis tradétur: hoc fácite in meam commemoratiónem.
25 Simíliter et cálicem, postquam cœnávit, dicens: Hic calix novum testaméntum est in meo sánguine: hoc fácite, quotiescúmque bibétis, in meam commemoratiónem.
26 Quótiescumque enim manducábitis panem hunc, et cálicem bibétis, mortem Dómini annuntiábitis donec véniat.

R. Una hora non potuístis vigiláre mecum, qui exhortabámini mori pro me?
* Vel Judam non vidétis, quómodo non dormit, sed festínat trádere me Judǽis.
V. Quid dormítis? súrgite, et oráte, ne intrétis in tentatiónem.
R. Vel Judam non vidétis, quómodo non dormit, sed festínat trádere me Judǽis.

Olvasmány 8
1 Cor 11:23-26
23 Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,
24 Hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
25 Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."
26 Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

R. Could you not watch one hour with me?
* You do not see Judas, he is not sleeping, he is hasting to betray me to the Jews
V. Why sleep you? arise, pray, lest you enter into temptation.
R. You do not see Judas, he is not sleeping, he is hasting to betray me to the Jews

Lectio 9
1 Cor 11:27-34
27 Itaque quicúmque manducáverit panem hunc, vel bíberit cálicem Dómini indígne, reus erit córporis et sánguinis Dómini.
28 Probet autem seípsum homo: et sic de pane illo edat, et de cálice bibat.
29 Qui enim mandúcat et bibit indígne, judícium sibi mandúcat et bibit, non dijúdicans corpus Dómini.
30 Ideo inter vos multi infírmi et imbecílles, et dórmiunt multi.
31 Quod, si nosmetípsos dijudicarémus, non útique judicarémur.
32 Dum judicámur autem, a Dómino corrípimur, ut non cum hoc mundo damnémur.
33 Itaque, fratres mei, cum convenítis ad manducándum, ínvicem exspectáte.
34 Si quis ésurit, domi mandúcet: ut non in judícium convéniatis. Cétera autem, cum vénero, dispónam.

R. Senióres pópuli consílium fecérunt,
* Ut Jesum dolo tenérent, et occíderent: cum gládiis et fústibus exiérunt tamquam ad latrónem.
V. Collegérunt pontífices et pharisǽi concílium.
R. Ut Jesum dolo tenérent, et occíderent: cum gládiis et fústibus exiérunt tamquam ad latrónem.
Gloria omittitur
R. Senióres pópuli consílium fecérunt, * Ut Jesum dolo tenérent, et occíderent: cum gládiis et fústibus exiérunt tamquam ad latrónem.

Olvasmány 9
1 Cor 11:27-34
27 Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.
28 Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből,
29 Mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.
30 Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak.
31 Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet.
32 Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.
33 Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást.
34 Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

R. The seniors of the people consulted together,
* that by subtilty they might apprehend Jesus, and put him to death, and come unto him as it were against a thief, with swords and clubs,
V. The chief priests and the Pharisees, gathered a council,
R. That by subtilty they might apprehend Jesus, and put him to death, and come unto him as it were against a thief, with swords and clubs.
Dicsőség elmarad
R. The seniors of the people consulted together * that by subtilty they might apprehend Jesus, and put him to death, and come unto him as it were against a thief, with swords and clubs,
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
Réspice, quǽsumus, Dómine, super hanc famíliam tuam, pro qua Dóminus noster Jesus Christus non dubitávit mánibus tradi nocéntium, et crucis subíre torméntum:
Et sub silentio concluditur
Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {az időszaki részből}
Look down, we beseech thee, O Lord, on this thy family, for which our Lord Jesus Christ did not hesitate to be delivered up into the hands of wicked men, and to suffer the torment of the Cross.
Finish silently
Aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio{omittitur}
Befejezés{elmarad}
Post Divinum officium

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help