Officium Defunctorum


Ad Matutinum    04-18-2018

Incipit {specialis}
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Kezdet {speciális}
secreto
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Invitatorium {Antiphona Votiva}
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus, allelúja.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus, allelúja.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus, allelúja.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte adorémus, allelúja.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus, allelúja.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte adorémus, allelúja.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus, allelúja.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Veníte adorémus, allelúja.
Ant. Regem, cui ómnia vivunt, * Veníte adorémus, allelúja.
Imádságra hívás {Antifóna votív}
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk, alleluja.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Ant. A Királyt, aki által minden él * jöjjetek, imádjuk, alleluja.
Hymnus{omittitur}
Himnusz{elmarad}
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi Votiva}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok votív}
Nocturn I
Ant. Dírige,
Psalmus 39 [1]
39:2 Exspéctans exspectávi Dóminum, * et inténdit mihi.
39:3 Et exaudívit preces meas: * et edúxit me de lacu misériæ, et de luto fæcis.
39:3 Et státuit super petram pedes meos: * et diréxit gressus meos.
39:4 Et immísit in os meum cánticum novum, * carmen Deo nostro.
39:4 Vidébunt multi, et timébunt: * et sperábunt in Dómino.
39:5 Beátus vir, cujus est nomen Dómini spes ejus: * et non respéxit in vanitátes et insánias falsas.
39:6 Multa fecísti tu, Dómine, Deus meus, mirabília tua: * et cogitatiónibus tuis non est qui símilis sit tibi.
39:6 Annuntiávi et locútus sum: * multiplicáti sunt super númerum.
39:7 Sacrifícium et oblatiónem noluísti: * aures autem perfecísti mihi.
39:7 Holocáustum et pro peccáto non postulásti: * tunc dixi: Ecce, vénio.
39:8 In cápite libri scriptum est de me ut fácerem voluntátem tuam: * Deus meus, vólui, et legem tuam in médio cordis mei.
39:10 Annuntiávi justítiam tuam in ecclésia magna, * ecce, lábia mea non prohibébo: Dómine, tu scisti.
39:11 Justítiam tuam non abscóndi in corde meo: * veritátem tuam et salutáre tuum dixi.
39:11 Non abscóndi misericórdiam tuam et veritátem tuam * a concílio multo.
39:12 Tu autem, Dómine, ne longe fácias miseratiónes tuas a me: * misericórdia tua et véritas tua semper suscepérunt me.
39:13 Quóniam circumdedérunt me mala, quorum non est númerus: * comprehendérunt me iniquitátes meæ, et non pótui ut vidérem.
39:13 Multiplicátæ sunt super capíllos cápitis mei: * et cor meum derelíquit me.
39:14 Compláceat tibi, Dómine, ut éruas me: * Dómine, ad adjuvándum me réspice.
39:15 Confundántur et revereántur simul, qui quærunt ánimam meam, * ut áuferant eam.
39:15 Convertántur retrórsum, et revereántur, * qui volunt mihi mala.
39:16 Ferant conféstim confusiónem suam, * qui dicunt mihi: Euge, euge.
39:17 Exsúltent et læténtur super te omnes quæréntes te: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus: qui díligunt salutáre tuum.
39:18 Ego autem mendícus sum, et pauper: * Dóminus sollícitus est mei.
39:18 Adjútor meus, et protéctor meus tu es: * Deus meus, ne tardáveris.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.
Ant. Make my way straight before thy face,
Zsoltár 39 [1]
39:2 Várva vártam az Urat, * és figyelt rám,
39:3 és meghallgatta könyörgésemet, * és kivitt engem a nyomorúság verméből, és a mély sárból;
39:3 és kősziklára állította lábaimat, * és igazgatta lépéseimet,
39:4 és új éneket adott számba, * a mi Istenünk dicséretét.
39:4 Meglátják ezt sokan, és félni fognak, * és az Úrban bíznak.
39:5 Boldog ember, kinek reménye az Úr neve, * és nem néz hiúságokra és hamis balgaságokra.
39:6 Sokat tettél, Uram Istenem, a te csodálatos dolgaidból, * és gondolataidban nincs, ki hasonló lenne hozzád.
39:6 Hirdettem és beszéltem azt, * de számfölött sok.
39:7 Áldozatot és ajándékot nem akartál, * füleimet pedig elkészítetted;
39:7 égő- és bűnáldozatot nem kívántál. * Akkor mondám: Íme, jövök!
39:8 A könyvben főleg felőlem van írva, hogy a te akaratodat cselekedjem: * Istenem, én akartam, és a te törvényed szívem közepette van.
39:10 Hirdettem igazságodat a nagy gyülekezetben, * íme ajkaimat nem tartóztatom, Uram, te tudod.
39:11 Igazságodat nem rejtettem el szívemben; * igazmondásodról és szabadításodról szólottam.
39:11 Nem rejtettem el irgalmadat és igazmondásodat * a nagy gyülekezettől.
39:12 Te pedig, Uram, ne vidd távol könyörületedet tőlem; * a te irgalmad és igazmondásod mindenkor fönntartottak engem.
39:13 Mert körülvettek engem a rosszak, melyeknek száma nincs; * gonoszságaim megfogtak engem, és nem láthattam.
39:13 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, * és szívem elhagyott engem.
39:14 Tessék neked, Uram, megmenteni engem; * Uram, tekints segítésemre.
39:15 Piruljanak és szégyenüljenek meg mind, kik lelkemet keresik, * hogy elvegyék azt.
39:15 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszat akarnak.
39:16 Viseljék mindjárt gyalázatukat, * kik azt mondják nekem: Ehe, ehe!
39:17 Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik szeretik a te szabadításodat.
39:18 Én pedig koldus vagyok és szegény; * az Úr gondoskodik felőlem.
39:18 Te vagy segítőm és oltalmazóm, * én Istenem, ne késsél.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Psalmus 40 [2]
40:2 Beátus qui intéllegit super egénum, et páuperem: * in die mala liberábit eum Dóminus.
40:3 Dóminus consérvet eum, et vivíficet eum, et beátum fáciat eum in terra: * et non tradat eum in ánimam inimicórum ejus.
40:4 Dóminus opem ferat illi super lectum dolóris ejus: * univérsum stratum ejus versásti in infirmitáte ejus.
40:5 Ego dixi: Dómine, miserére mei: * sana ánimam meam, quia peccávi tibi.
40:6 Inimíci mei dixérunt mala mihi: * Quando moriétur, et períbit nomen ejus?
40:7 Et si ingrediebátur ut vidéret, vana loquebátur: * cor ejus congregávit iniquitátem sibi.
40:7 Egrediebátur foras, * et loquebátur in idípsum.
40:8 Advérsum me susurrábant omnes inimíci mei: * advérsum me cogitábant mala mihi.
40:9 Verbum iníquum constituérunt advérsum me: * Numquid qui dormit non adíciet ut resúrgat?
40:10 Étenim homo pacis meæ, in quo sperávi: * qui edébat panes meos, magnificávit super me supplantatiónem.
40:11 Tu autem, Dómine, miserére mei, et resúscita me: * et retríbuam eis.
40:12 In hoc cognóvi quóniam voluísti me: * quóniam non gaudébit inimícus meus super me.
40:13 Me autem propter innocéntiam suscepísti: * et confirmásti me in conspéctu tuo in ætérnum.
40:14 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sǽculo et usque in sǽculum: * fiat, fiat.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.
Zsoltár 40 [2]
40:2 Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre; * a rossz napon megszabadítja őt az Úr.
40:3 Az Úr tartsa meg és éltesse őt, és tegye boldoggá a földön, * és ne adja őt ellenei kívánságára.
40:4 Az Úr segítse meg őt fájdalma ágyán; * az ő egész ágyát megfordítod betegségében.
40:5 Én mondám: Uram, könyörülj rajtam; * gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
40:6 Ellenségeim rosszat mondottak felőlem: * Mikor hal meg, és vész el az ő neve?
40:7 És ha bejött egy, hogy meglátogasson, hiábavalókat beszélt, * szíve gonoszságot gyűjtött magának.
40:7 Kiment * és beszélt ugyanarról.
40:8 Ellenem suttogott minden ellenségem; * ellenem rosszat gondoltak.
40:9 Istentelen szót végeztek ellenem. * Vajon aki alszik, nem kel-e föl többé?
40:10 De még az ember is, kivel békességem volt, kiben bíztam, * ki kenyeremet ette, nagy csalárdságot tett rajtam.
40:11 Te pedig, Uram, könyörülj rajtam, és emelj föl engem, * és megfizetek nekik.
40:12 Ebből ismerem meg, hogy kedvelsz engem, * mert ellenségem nem fog örülni rajtam.
40:13 Engem pedig az ártatlanságért fölvettél, * és megerősítettél engem színed előtt mindörökké.
40:14 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől és mindörökké. * Úgy legyen, úgy legyen!
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Psalmus 41 [3]
41:2 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:3 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:4 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:5 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Jordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:8 Ómnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:9 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum ejus.
41:9 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:10 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:11 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:11 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.

Ant. Dírige, Dómine, Deus meus, in conspéctu tuo viam meam.
Zsoltár 41 [3]
41:2 Amint kívánkozik a szarvas a vízforrásokhoz, * úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:3 Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
41:4 Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, * midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
41:5 Ezekről emlékezvén, kiöntöm magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 Az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú, én lelkem? * És miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója, és az én Istenem.
41:7 Lelkem megháborodott bennem, * azért emlékezem rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
41:8 Az örvény az örvénynek kiált * a te felhőszakadásaid zúgásában;
41:8 Magas hullámaid és habjaid mind * átmennek rajtam.
41:9 Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, * és éjjel az ő énekét,
41:9 Az én imádságomat életem Istenéhez; * mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy,
41:10 Miért feledkeztél el rólam? * És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
41:11 Midőn összetöretnek csontjaim, * szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim,
41:11 Midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened? * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
41:12 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.

Ant. Make my way straight before thy face, O Lord my God.
V. Ne tradas béstiis ánimas confiténtes tibi.
R. Et ánimas páuperum tuórum ne obliviscáris in finem.
V. O deliver not unto beasts the souls of them that praise thee!
R. And forget not the souls of thy poor for ever.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.

Lectio 7
Job 17:1-3; 17:11-15
1 Spíritus meus attenuábitur; dies mei breviabúntur: et solum mihi súperest sepúlchrum.
2 Non peccávi, et in amaritudínibus morátur óculus meus.
3 Líbera me, Dómine, et pone me iuxta te, et cuiúsvis manus pugnet contra me.
11 Dies mei transiérunt; cogitatiónes meæ dissipátæ sunt, torquéntes cor meum.
12 Noctem vertérunt in diem, et rursum post ténebras spero lucem.
13 Si sustinúero, inférnus domus mea est, et in ténebris stravi léctulum meum.
14 Putrédini dixi: Pater meus es; Mater mea, et soror mea, vérmibus.
15 Ubi est ergo nunc præstolátio mea? et patiéntiam meam quis consíderat?

R. Peccántem me quotídie, et non me pœniténtem, timor mortis contúrbat me:
* Quia in inférno nulla est redémptio, miserére mei, Deus, et salva me.
V. Deus, in nómine tuo salvum me fac, et in virtúte tua líbera me.
R. Quia in inférno nulla est redémptio, miserére mei, Deus, et salva me.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

7. olvasmány
Jób könyvéből
Job 17:1-3; 17:11-15
1 Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók.
2 Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak.
3 Tégy le óvadékot értem önmagadnál! Ki volna más, ki értem kezességet vállal?
11 Napjaim elenyésznek, terveim meg egyre távolabb kerülnek, a szívem rostjait szétmarcangolták.
12 "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elűzi a sötétséget."
13 Alvilágban lakni, ez a reménységem, ágyamat megvetni, ott a sötétségben.
14 Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nővéreim!"
15 Hol marad számomra még bármi reménység, ki leli meg - a boldogságomat?

R. Forasmuch as I sin daily, and repent not, the fear of death troubleth me.
* O God, have mercy upon me, and save me, for in hell there is no redemption.
V. Save me, O God, by thy name, and judge me in thy strength.
R. O God, have mercy upon me, and save me, for in hell there is no redemption.

Lectio 8
Job 19:20-27
20 Pelli meæ, consúmptis cárnibus, adhǽsit os meum, et derelícta sunt tantúmmodo lábia circa dentes meos.
21 Miserémini mei, miserémini mei saltem vos, amíci mei, quia manus Dómini tétigit me.
22 Quare persequímini me sicut Deus, et cárnibus meis saturámini?
23 Quis mihi tríbuat ut scribántur sermónes mei? quis mihi det ut exaréntur in libro
24 Stylo férreo et plumbi lámina, vel celte sculpántur in sílice?
25 Scio enim quod redémptor meus vivit, et in novíssimo die de terra surrectúrus sum:
26 Et rursum circúmdabor pelle mea, et in carne mea vidébo Deum meum:
27 Quem visúrus sum ego ipse, et óculi mei conspectúri sunt, et non álius: repósita est hæc spes mea in sinu meo.

R. Dómine, secúndum actum meum noli me judicáre: nihil dignum in conspéctu tuo egi; ídeo déprecor majestátem tuam,
* Ut tu, Deus, déleas iniquitátem meam.
V. Amplius lava me, Dómine, ab injustítia mea, et a delícto meo munda me.
R. Ut tu, Deus, déleas iniquitátem meam.

8. olvasmány
Job 19:20-27
20 És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.
21 Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.
22 Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?
23 Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára!
24 Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!
25 Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön.
26 Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent.
27 Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

R. O Lord, judge me not according to my works; for I have done nothing that can be counted in respect of thee. I beseech thy majesty therefore, that thou wouldest
* Blot out my transgressions, O God.
V. Lord, wash me thoroughly from mine iniquity and cleanse me from my sin.
R. Blot out my transgressions, O God.

Lectio 9
Job 10:18-22
18 Quare de vulva eduxísti me? qui útinam consúmptus essem, ne óculus me vidéret.
19 Fuíssem quasi non essem, de útero translátus ad túmulum.
20 Numquid non páucitas diérum meórum finiétur brevi? dimítte ergo me, ut plangam páululum dolórem meum,
21 ántequam vadam, et non revértar, ad terram tenebrósam, et opértam mortis calígine:
22 Terram misériæ et tenebrárum, Iob ubi umbra mortis et nullus ordo, sed sempitérnus horror inhábitat.

R. Líbera me, Dómine, de viis inférni, qui portas ǽreas confregísti: et visitásti inférnum, et dedísti eis lumen, ut vidérent te:
* Qui erant in pœnis tenebrárum.
V. Clamántes et dicéntes: Advenísti, Redémptor noster.
R. Qui erant in pœnis tenebrárum.
V. Réquiem ætérnam * dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua * lúceat eis.
R. Qui erant in pœnis tenebrárum.

9. olvasmány
Job 10:18-22
18 Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott!
19 Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből.
20 Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit,
21 Mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából.
22 A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

R. Deliver me from the ways of hell, O Lord, Who didst break the gates of brass in sunder, and didst descend into hell, and give them light,
* That they that sat in affliction and darkness might behold thee.
V. Crying and saying, Thou hast come, O our Redeemer
R. That they that sat in affliction and darkness might behold thee.
V. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
R. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
R. That they that sat in affliction and darkness might behold thee.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {Votiva}

Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.


V. A porta ínferi.
R. Erue, Dómine, ánimas eórum.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
secunda 'Domine, exaudi' omittitur

Orémus.
Fidélium, Deus, ómnium Cónditor et Redémptor, animábus famulórum famularúmque tuárum remissiónem cunctórum tríbue peccatórum: ut indulgéntiam, quam semper optavérunt, piis supplicatiónibus consequántur:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {votív}
&pater noster
Conclusio
V. Réquiem ætérnam dona eis, Dómine.
R. Et lux perpétua lúceat eis.
V. Requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. O Lord, grant them eternal rest.
R. And let the everlasting light shine upon them.
V. May they rest in peace.
R. Amen.

Matutinum    Laudes    Vesperae   

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Monastic
Ordo Praedicatorum
Language 2
Latin
Latin-Bea
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help