Dominica II Post Pascha ~ II. classis


Ad Matutinum    04-15-2018

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Allelúia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Allelúia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Valóban feltámadt az Úr, * Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr, * Alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Valóban feltámadt az Úr, * Alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Alleluja.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Valóban feltámadt az Úr, * Alleluja.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Alleluja.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Valóban feltámadt az Úr, * Alleluja.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluja.
Ant. Valóban feltámadt az Úr, * Alleluja.
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Rex sempitérne Cǽlitum,
Rerum Creátor ómnium,
Æquális ante sǽcula
Semper Parénti Fílius:

Nascénte qui mundo Faber
Imáginem vultus tui
Tradens Adámo, nóbilem
Limo iugásti spíritum.

Cum livor et fraus dǽmonis
Fœdásset humánum genus:
Tu, carne amíctus, pérditam
Formam refórmas ártifex.

Qui, natus olim e Vírgine,
Nunc e sepúlcro násceris,
Tecúmque nos a mórtuis
Iubes sepúltos súrgere.

Qui, pastor ætérnus, gregem
Aqua lavas baptísmatis:
Hæc est lavácrum méntium:
Hæc est sepúlcrum críminum.

Nobis diu qui débitæ
Redémptor affíxus cruci,
Nostræ dedísti pródigus
Prétium salútis sánguinem.

Ut sis perénne méntibus
Paschále, Iesu, gáudium,
A morte dira críminum
Vitæ renátos líbera.

* Deo Patri sit glória,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paráclito,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ó mennyei örök Király,
Ki mindeneket alkotál,
Minden idők eleitől
Atyáddal egyenlő Fiú:

Mikor a világ született,
Teremtő mester, arcodat
Ádámnak adtad, s a nemes
Szellemet sárba foglalád.

Midőn ádáz ördögi csel
Az emberfajt beszennyezé,
Testet öltvén, az elveszett
Formát újonnan alkotád.

Egykor a Szűztől születél,
Most sírból születel nekünk,
És mi is felkelünk veled
Sírunkból, úgy parancsolod.

Örök Pásztor te, nyájadat
Kereszt vizével mosdatod:
Ez a léleknek fürdeje,
Ez a bűn temetőhelye.

Adósságunkat hogy leródd,
Hosszan függtél kereszteden
S hullattad értünk pazarúl
Üdvünknek árát, véredet.

Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bűnhalál elől,
Kiket az élet újraszült.

Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott,
S a Vígasztalónak velük
Most és örök időkön át.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. Allelúia, * lapis revolútus est, allelúia: ab óstio monuménti, allelúia, allelúia.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas eius, * et in lege eius meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium eius non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in iudício: * neque peccatóres in concílio iustórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam iustórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Alleluja, * a követ elhengerítetették, alleluja. A sír bejárata elől, alleluja, alleluja.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiciámus a nobis iugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum eius, * prǽdicans præcéptum eius.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellégite: * erudímini, qui iudicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via iusta.
2:13 Cum exárserit in brevi ira eius: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 3 [3]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 3 [3]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 8 [4]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 8 [4]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 9(2-11) [5]
9:2 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:3 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:4 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:5 Quóniam fecísti iudícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui iúdicas iustítiam.
9:6 Increpásti gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sǽculum sǽculi.
9:7 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:8 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:9 Parávit in iudício thronum suum: * et ipse iudicábit orbem terræ in æquitáte, iudicábit pópulos in iustítia.
9:10 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adiútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:11 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 9(2-11) [5]
9:2 Hálát adok neked Uram, teljes szívemből; * elbeszélem minden csodádat,
9:3 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, Fölséges.
9:4 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengülnek és elvesznek színed elől;
9:5 Mert végrehajtottad ítéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal ítélsz.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevüket eltörlötted örökre és mindörökkön-örökre.
9:7 Az ellenség kardjai végképp ellankadtak; * az ő városaikat lerontottad.
9:8 Elveszett emlékezetük, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:9 Királyi székét elkészítette ítéletre; * és ő ítéli meg a föld kerekségét igazán, megítéli a népeket igazsággal.
9:10 Az Úr menedéke lőn a szegénynek, * segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
9:11 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, * mert nem hagyod el, akik keresnek téged, Uram.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 9(12-21) [6]
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter gentes stúdia eius:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:16 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:17 Cognoscétur Dóminus iudícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:18 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:19 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:20 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * iudicéntur gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant gentes quóniam hómines sunt.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 9(12-21) [6]
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér bosszulója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram, * lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsüllyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:16 E tőrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az ő lábuk.
9:17 Majd megismertetik az Úr, hogy ítéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
9:18 Pokolba térjenek a bűnösök, * mind a népek, kik elfeledik az Istent.
9:19 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
9:20 Kelj föl, Uram, ne erősödjék meg az ember; * ítéltessenek meg a népek színed előtt.
9:21 Rendelj, Uram, törvényhozót föléjük: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 9(22-32) [7]
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quǽret.
9:26 Non est Deus in conspéctu eius: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:26 Auferúntur iudícia tua a fácie eius: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:27 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:28 Cuius maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua eius labor et dolor.
9:29 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:30 Óculi eius in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:30 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:31 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 9(22-32) [7]
9:22 Miért távoztál, Uram, messze, * elfordulsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bűnös dicsekszik lelke kívánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bűnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az ő színe előtt; * utai meg vannak fertőztetve minden időben.
9:26 Eltávolíttatnak ítéleteid az ő orcája elől, * minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szívében: * Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; * leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán.
9:30 Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván őt.
9:31 Tőrében lenyomja őt, * meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szívében: Elfelejtkezett az Isten, * elfordította orcáját, hogy mindvégig ne lásson.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 9(33-39) [8]
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:35 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adiútor.
9:36 Cóntere brácchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:37 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sǽculum sǽculi: * períbitis, gentes, de terra illíus.
9:38 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Iudicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 9(33-39) [8]
9:33 Kelj föl, Uram, Isten, emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekről.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * Mert mondá szívében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, * hogy kezedbe ejtsd őket.
9:35 Rád van hagyva a szegény; * te leszel az árva segítője.
9:36 Törd el a bűnös és gonosztevő karját; * keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökkön-örökké; * ti pogányok, elvesztek az ő földjéről.
9:38 A szegények kívánságát meghallgatta az Úr; * szívük készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy ítéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 10 [9]
10:2 In Dómino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:3 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:4 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * iustus autem quid fecit?
10:5 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes eius.
10:5 Óculi eius in páuperem respíciunt: * pálpebræ eius intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat iustum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam iustus Dóminus, et iustítias diléxit: * æquitátem vidit vultus eius.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Allelúia, lapis revolútus est, allelúia: ab óstio monuménti, allelúia, allelúia.
Zsoltár 10 [9]
10:2 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:3 Mert íme a bűnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szívűeket;
10:4 Mert amiket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:5 Az Úr az ő szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyűlöli.
10:7 A bűnösökre tőröket hullat; * tűz és kénkő és viharok szele az ő kelyhük része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az ő orcája.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Alleluja, a követ elhengerítetették, alleluja. A sír bejárata elől, alleluja, alleluja.
V. Surréxit Dóminus de sepúlcro. Allelúia.
R. Qui pro nobis pepéndit in ligno. Allelúia.
V. Feltámadott az Úr a sírból. Alleluja.
R. Aki érettünk a keresztfán függött. Alleluja.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.

Lectio 1
De Actibus Apostolórum
Act. 13:13-20
13 Cum a Papho navigássent Paulus et qui cum eo erant, venérunt Pergen Pamphýliæ. Ioánnes autem discédens ab eis, revérsus est Ierosólymam.
14 Illi vero pertranseúntes Pergen, venérunt Antiochíam Pisídiæ: et ingréssi synagógam die sabbatórum, sedérunt.
15 Post lectiónem autem legis et prophetárum, misérunt príncipes synagógæ ad eos, dicéntes: Viri fratres, si quis est in vobis sermo exhortatiónis ad plebem, dícite.
16 Surgens autem Paulus, et manu siléntium indícens, ait: Viri Israëlítæ, et qui timétis Deum, audíte:
17 Deus plebis Israël elégit patres nostros, et plebem exaltávit cum essent íncolæ in terra Ægýpti, et in brácchio excélso edúxit eos ex ea,
18 Et per quadragínta annórum tempus mores eórum sustínuit in desérto.
19 Et déstruens gentes septem in terra Chánaan, sorte distríbuit eis terram eórum,
20 Quasi post quadringéntos et quinquagínta annos: et post hæc dedit iúdices, usque ad Sámuel prophétam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Virtúte magna reddébant Apóstoli,
* Testimónium resurrectiónis Iesu Christi Dómini nostri, allelúia, allelúia.
V. Repléti quidem Spíritu Sancto loquebántur cum fidúcia verbum Dei.
R. Testimónium resurrectiónis Iesu Christi Dómini nostri, allelúia, allelúia.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.

Olvasmány 1
Olvasmány az Apostolok Cselekedeiből
Acts 13:13-20
13 Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
14 Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: "Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!"
16 Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: "Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek!
17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét,
18 és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában.
19 Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul.
20 Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. With great power gave the Apostles
* Witness of the Resurrection of our Lord Jesus Christ, alleluja, alleluja.
V. They were all filled with the Holy Ghost, and they spake the Word of God with boldness.
R. Witness of the Resurrection of our Lord Jesus Christ, alleluja, alleluja.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.

Lectio 2
Act. 13:21-25
21 Et exínde postulavérunt regem: et dedit illis Deus Saul fílium Cis, virum de tribu Béniamin, annis quadragínta:
22 Et amóto illo, suscitávit illis David regem: cui testimónium pérhibens, dixit: Invéni David fílium Iesse, virum secúndum cor meum, qui fáciet omnes voluntátes meas.
23 Huius Deus ex sémine secúndum promissiónem edúxit Israël salvatórem Iesum,
24 Prædicánte Ioánne ante fáciem advéntus eius baptísmum pœniténtiæ omni pópulo Israël.
25 Cum impléret autem Ioánnes cursum suum, dicébat: Quem me arbitrámini esse, non sum ego: sed ecce venit post me, cuius non sum dignus calceaménta pedum sólvere.
Act. 13:26-33
26 Viri fratres, fílii géneris Abraham, et qui in vobis timent Deum, vobis verbum salútis huius missum est.
27 Qui enim habitábant Ierúsalem, et príncipes eius hunc ignorántes, et voces prophetárum quæ per omne sábbatum legúntur, iudicántes implevérunt,
28 Et nullam causam mortis inveniéntes in eo, petiérunt a Piláto ut interfícerent eum.
29 Cumque consummássent ómnia quæ de eo scripta erant, deponéntes eum de ligno, posuérunt eum in monuménto.
30 Deus vero suscitávit eum a mórtuis tértia die: qui visus est per dies multos his
31 Qui simul ascénderant cum eo de Galilǽa in Ierúsalem: qui usque nunc sunt testes eius ad plebem.
32 Et nos vobis annuntiámus eam, quæ ad patres nostros repromíssio facta est:
33 Quóniam hanc Deus adimplévit fíliis nostris resúscitans Iesum, sicut et in psalmo secúndo scriptum est: Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Ecce vicit leo de tribu Iuda, radix David, aperíre librum, et sólvere septem signácula eius:
* Allelúia, allelúia, allelúia.
V. Dignus est Agnus, qui occísus est, accípere virtútem, et divinitátem, et sapiéntiam, et fortitúdinem, et honórem, et glóriam, et benedictiónem.
R. Allelúia, allelúia, allelúia.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Allelúia, allelúia, allelúia.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.

Olvasmány 2
Acts 13:21-25
21 Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút.
22 Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.
23 Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust.
24 Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25 Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.
Acts 13:26-33
26 Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt.
27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak.
28 Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól.
29 Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették.
30 De Isten feltámasztotta a halálból,
31 S ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt.
32 Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett,
33 Amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Behold, the Lion of the tribe of Judah, the Root of David, hath prevailed to open the Book, and to loose he seven seals thereof.
* Alleluja, alleluja, alleluja.
V. Worthy is the Lamb That was slain to receive power, and riches, and wisdom, and strength, and honour, my glory, and blessing.
R. Alleluja, alleluja, alleluja.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Alleluja, alleluja, alleluja.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Per evangélica dicta, deleántur nostra delícta. Amen.

Lectio 3
Léctio sancti Evangélii secúndum Ioánnem
Ioannes 10:11-16
In illo témpore: Dixit Iesus pharisǽis: Ego sum pastor bonus. Bonus pastor ánimam suam dat pro óvibus suis. Et réliqua.

Homilía sancti Gregórii Papæ
Homilia 14 in Evangelia
Audístis, fratres caríssimi, ex lectióne evangélica eruditiónem vestram: audístis et perículum nostrum. Ecce enim is, qui non ex accidénti dono, sed essentiáliter bonus est, dicit: Ego sum pastor bonus. Atque eiúsdem bonitátis formam, quam nos imitémur, adiúngit, dicens: Bonus pastor ánimam suam ponit pro óvibus suis. Fecit quod mónuit: osténdit quod iussit. Bonus pastor pro óvibus suis ánimam suam pósuit, ut in sacraménto nostro corpus suum et sánguinem vérteret, et oves quas redémerat, carnis suæ aliménto satiáret.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.

Olvasmány 3
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
John 10:11-16
Azon időben mondá Jézus a farizeusoknak: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. És így tovább.

Homily by Pope St Gregory the Great.
14th on the Gospels.
Dearly beloved brethren, ye have heard from the Holy Gospel what is at once your instruction, and our danger. Behold, how He Who, not by the varying gifts of nature, but of the very essence of His being, is Good, behold how He saith : I am the Good Shepherd. And then He saith what is the character of His goodness, even of that goodness of His which we must strive to copy : The Good Shepherd giveth His life for the Sheep. As He had foretold, even so did He; as He had commanded, so gave He ensample. The Good Shepherd gave His life for the sheep, and made His Own Body and His Own Blood to be our Sacramental Food, pasturing upon His Own Flesh the sheep whom He had bought.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Deus, qui in Fílii tui humilitáte iacéntem mundum erexísti: fidélibus tuis perpétuam concéde lætítiam; ut, quos perpétuæ mortis eripuísti cásibus, gáudiis fácias pérfrui sempitérnis.
Per eúndem Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
O God, Whose Son hath humbled Himself, and Who hast through Him raised up the whole world, grant to thy faithful people everlasting joy; and as Thou hast delivered them from the bitter pains of eternal death, make them to be glad for ever in thy presence.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help