Commemoratio officii parvi B.M.V.{omittitur}
|
Commemoratio officii parvi B.M.V.{elmarad}
|
Incipit{omittitur}
|
Kezdet{elmarad}
|
Invitatorium{omittitur}
|
Imádságra hívás{elmarad}
|
Hymnus{omittitur}
|
Himnusz{elmarad}
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi Votiva}
Nocturn I.
Ant. In loco páscuæ inchoatur in officio quod cum cantu celebratur tantum
Psalmus 22 [1]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:4 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:5 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:5 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:6 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:6 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine, * et lux perpétua lúceat eis.
Ant. In loco páscuæ ibi me collocávit.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok votív}
Nocturn I.
Ant. He maketh me to lie down intoned solely when the office is chanted
Zsoltár 22 [1]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi híjával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújulás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az ő nevéért.
22:4 Mert ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól: * mivel te velem vagy.
22:4 A te vessződ és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:5 Asztalt készítettél előttem * azok ellen, kik engem szorongatnak.
22:5 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvet adó poharam mely jeles!
22:6 És a te irgalmasságod követ engem * életem teljes napjaiban;
22:6 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. He maketh me to lie down in green pastures.
|
Ant. Delícta inchoatur in officio quod cum cantu celebratur tantum
Psalmus 24 [2]
24:1 Ad te, Dómine, levávi ánimam meam: * Deus meus, in te confído, non erubéscam.
24:3 Neque irrídeant me inimíci mei: * étenim univérsi, qui sústinent te, non confundéntur.
24:4 Confundántur omnes iníqua agéntes * supervácue.
24:4 Vias tuas, Dómine, demónstra mihi: * et sémitas tuas édoce me.
24:5 Dírige me in veritáte tua, et doce me: * quia tu es, Deus, salvátor meus, et te sustínui tota die.
24:6 Reminíscere miseratiónum tuárum, Dómine, * et misericordiárum tuárum, quæ a sǽculo sunt.
24:7 Delícta juventútis meæ, * et ignorántias meas ne memíneris.
24:7 Secúndum misericórdiam tuam meménto mei tu: * propter bonitátem tuam, Dómine.
24:8 Dulcis et rectus Dóminus: * propter hoc legem dabit delinquéntibus in via.
24:9 Díriget mansuétos in judício: * docébit mites vias suas.
24:10 Univérsæ viæ Dómini, misericórdia et véritas, * requiréntibus testaméntum ejus et testimónia ejus.
24:11 Propter nomen tuum, Dómine, propitiáberis peccáto meo: * multum est enim.
24:12 Quis est homo qui timet Dóminum? * legem státuit ei in via, quam elégit.
24:13 Ánima ejus in bonis demorábitur: * et semen ejus hereditábit terram.
24:14 Firmaméntum est Dóminus timéntibus eum: * et testaméntum ipsíus ut manifestétur illis.
24:15 Óculi mei semper ad Dóminum: * quóniam ipse evéllet de láqueo pedes meos.
24:16 Réspice in me, et miserére mei: * quia únicus et pauper sum ego.
24:17 Tribulatiónes cordis mei multiplicátæ sunt: * de necessitátibus meis érue me.
24:18 Vide humilitátem meam, et labórem meum: * et dimítte univérsa delícta mea.
24:19 Réspice inimícos meos quóniam multiplicáti sunt, * et ódio iníquo odérunt me.
24:20 Custódi ánimam meam, et érue me: * non erubéscam quóniam sperávi in te.
24:21 Innocéntes et recti adhæsérunt mihi: * quia sustínui te.
24:22 Líbera, Deus, Israël, * ex ómnibus tribulatiónibus suis.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine, * et lux perpétua lúceat eis.
Ant. Delícta juventútis meæ, et ignorántias meas ne memíneris, Dómine.
|
Ant. Lord, remember not the sins of my youth. intoned solely when the office is chanted
Zsoltár 24 [2]
24:1 Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; * én Istenem, tebenned bízom, meg ne piruljak,
24:3 És ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; * mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenülnek.
24:4 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek * oktalanul.
24:4 A te utaidat, Uram, mutasd meg nekem, * és ösvényeidre taníts meg engem.
24:5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; * mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.
24:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről * és irgalmadról, melyek öröktől valók.
24:7 Ifjúságom vétkeiről * és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg.
24:7 Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; * a te jóvoltodért, Uram!
24:8 Jóságos és igazságos az Úr: * azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;
24:9 Az engedelmeseket vezérli az ítéletben, * a szelídeket megtanítja utaira.
24:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság * azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
24:11 A te nevedért, Uram, kegyelmezz bűnömnek; * mert sok az.
24:12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? * Törvényt szabott annak az úton, melyet válasszon.
24:13 Annak lelke a jóban megmarad, * és ivadéka örökleni fogja a földet.
24:14 Az Úr erőssége az őt félőknek; * és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
24:15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; * mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.
24:16 Tekints rám és könyörülj rajtam; * mert én egyes és szegény vagyok.
24:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; * szükségeimből ments ki engem.
24:18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; * és bocsásd meg minden vétkemet.
24:19 Tekintsd ellenségeimet, * mert megsokasodtak, és igaztalan gyűlölséggel gyűlölnek engem.
24:20 Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; * nem pirulok meg, mert benned bíztam.
24:21 Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, * mert téged vártalak.
24:22 Szabadítsd meg, Isten, Izraelt * minden szorongatásából.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. Lord, remember not the sins of my youth, nor my transgressions.
|
Ant. Credo vidére inchoatur in officio quod cum cantu celebratur tantum
Psalmus 26 [3]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:1 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:2 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:2 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:3 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:3 Si exsúrgat advérsum me prǽlium, * in hoc ego sperábo.
26:4 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:4 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum ejus.
26:5 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo ejus hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:9 Adjútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:10 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:11 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:12 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:13 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine, * et lux perpétua lúceat eis.
Ant. Credo vidére bona Dómini in terra vivéntium.
|
Ant. I believe that I shall yet see the goodness of the Lord intoned solely when the office is chanted
Zsoltár 26 [3]
26:1 Az Úr világosságom és szabadulásom, * kitől féljek?
26:1 Az Úr életem oltalmazója, * kitől remegjek?
26:2 Midőn ellenem közelednek a gonoszok, * hogy egyék húsomat,
26:2 Ellenségeim, kik engem szorongatnak, * maguk meggyengülnek és elesnek.
26:3 Ha tábor áll ellenem, * nem fél szívem.
26:3 Ha harc támad ellenem, * én akkor is bízom.
26:4 Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, * hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban;
26:4 Hogy lássam az Úr gyönyörűségét, * és látogassam az ő templomát.
26:5 Mert elrejtett engem az ő hajlékában, * a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
26:6 Kősziklára emelt föl engem. * És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé.
26:6 Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; * énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
26:7 Hallgasd meg, Uram, szómat, mellyel hozzád kiáltottam; * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
26:8 Neked szólott szívem, az én orcám téged keresett; * a te orcádat keresem, Uram!
26:9 Ne fordítsd el tőlem orcádat; * ne térj el szolgádtól haragodban.
26:9 Légy segítőm; * ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én üdvözítő Istenem!
26:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem: * az Úr pedig fölvesz engem.
26:11 Törvényt adj nekem, Uram, a te utadra; * és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
26:12 Ne adj engem szorongatóim akaratának: * mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
26:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földén.
26:14 Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; * szíved legyen erős, és remélj az Úrban.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
Ant. I believe that I shall yet see the goodness of the Lord in the land of the living.
|
℣. In memória ætérna erunt justi.
℟. Ab auditióne mala non timébunt.
|
℣. In memória ætérna erunt justi.
℟. Ab auditióne mala non timébunt.
|
Pater Noster dicitur totum secreto.
Pater noster, qui es in cœlis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cœlo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Our Father is said completely in silence.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
Lectio 1
Job 7:16-21
16 Parce mihi, Dómine; nihil enim sunt dies mei.
17 Quid est homo, quia magníficas eum? aut quid appónis erga eum cor tuum?
18 Vísitas eum dilúculo, et súbito probas illum.
19 Usquequo non parcis mihi, nec dimíttis me, ut glútiam salívam meam?
20 Peccávi, quid fáciam tibi, o custos hóminum? quare posuísti me contrárium tibi, et factus sum mihimetípsi gravis?
21 Cur non tollis peccátum meum, et quare non aufers iniquitátem meam? Ecce nunc in púlvere dórmiam: et, si mane me quæsíeris, non subsístam.
℟. Credo quod Redémptor meus vivit, et in novíssimo die de terra surrectúrus sum,
* Et in carne mea vidébo Deum Salvatórem meum.
℣. Quem visúrus sum ego ipse, et non álius; et óculi mei conspectúri sunt.
℟. Et in carne mea vidébo Deum Salvatórem meum.
|
1. olvasmány
Olvasmány Jób könyvéből
Job 7:16-21
16 Eltűnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet.
17 Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele.
18 Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.
19 Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy nyálam lenyeljem.
20 Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre?
21 Miért nem bocsátod meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet?
℟. I believe that my Redeemer liveth, and that I shall stand up from the earth at the latter day,
* And in my flesh shall I see God my Saviour.
℣. Whom I shall see for myself, and mine eyes shall behold, and not another.
℟. And in my flesh shall I see God my Saviour.
|
Lectio 2
Job 10:1-7
1 Tædet ánimam meam vitæ meæ; dimíttam advérsum me elóquium meum: loquar in amaritúdine ánimæ meæ.
2 Dicam Deo: Noli me condemnáre; índica mihi cur me ita iúdices.
3 Numquid bonum tibi vidétur, si calumniéris me, et ópprimas me opus mánuum tuárum, et consílium impiórum ádjuves?
4 Numquid óculi cárnei tibi sunt? aut sicut videt homo, et tu vidébis?
5 Numquid sicut dies hóminis dies tui, et anni tui sicut humána sunt témpora,
6 Ut quæras iniquitátem meam, et peccátum meum scrutéris,
7 Et scias quia nihil ímpium fécerim, cum sit nemo qui de manu tua possit erúere?
℟. Qui Lázarum resuscitásti a monuménto fœ́tidum,
* Tu eis, Dómine, dona réquiem, et locum indulgéntiæ.
℣. Qui ventúrus es judicáre vivos et mórtuos, et sǽculum per ignem.
℟. Tu eis, Dómine, dona réquiem, et locum indulgéntiæ.
|
2. olvasmány
Job 10:1-7
1 Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm.
2 Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!
3 Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod?
4 Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál?
5 Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez,
6 Hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után,
7 Noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből?
℟. Thou Who didst call up Lazarus from the grave after that he had begun to stink
* Do Thou, O Lord, grant them rest and a place of forgiveness.
℣. Thou Who shalt come to judge the quick and dead, and the world by fire
℟. Do Thou, O Lord, grant them rest and a place of forgiveness.
|
Lectio 3
Job 10:8-12
8 Manus tuæ fecérunt me, et plasmavérunt me totum in circúitu: et sic repénte præcípitas me?
9 Meménto, quæso, quod sicut lutum féceris me, et in púlverem redúces me.
10 Nonne sicut lac mulsísti me, et sicut cáseum me coagulásti?
11 Pelle et cárnibus vestísti me; óssibus et nervis compegísti me.
12 Vitam et misericórdiam tribuísti mihi, et visitátio tua custodívit spíritum meum.
℟. Meménto mei, Deus, quia ventus est vita mea,
* Nec aspíciat me visus hóminis.
℣. Et non revertétur óculus meus, ut vídeat bona.
℟. Nec aspíciat me visus hóminis.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine, * et lux perpétua lúceat eis.
℟. Nec aspíciat me visus hóminis.
|
3. olvasmány
Job 10:8-12
8 A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?
9 Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza?
10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni.
11 Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át?
12 Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!
℟. Remember, O God, that my life is wind.
* The eye of him that hath seen me shall see me no more.
℣. Et non revertétur óculus meus, ut vídeat bona.
℟. The eye of him that hath seen me shall see me no more.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
℟. The eye of him that hath seen me shall see me no more.
|
Oratio {Votiva}
Pater Noster dicitur totum secreto.
Pater noster, qui es in cœlis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cœlo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Psalmus 145 [4]
145:2 Lauda, ánima mea, Dóminum, laudábo Dóminum in vita mea: * psallam Deo meo quámdiu fúero.
145:2 Nolíte confídere in princípibus: * in fíliis hóminum, in quibus non est salus.
145:4 Exíbit spíritus ejus, et revertétur in terram suam: * in illa die períbunt omnes cogitatiónes eórum.
145:5 Beátus, cujus Deus Jacob adjútor ejus, spes ejus in Dómino, Deo ipsíus: * qui fecit cœlum et terram, mare, et ómnia, quæ in eis sunt.
145:7 Qui custódit veritátem in sǽculum, facit judícium injúriam patiéntibus: * dat escam esuriéntibus.
145:7 Dóminus solvit compedítos: * Dóminus illúminat cæcos.
145:8 Dóminus érigit elísos, * Dóminus díligit justos.
145:9 Dóminus custódit ádvenas, pupíllum et víduam suscípiet: * et vias peccatórum dispérdet.
145:10 Regnábit Dóminus in sǽcula, Deus tuus, Sion, * in generatiónem et generatiónem.
℣. Réquiem ætérnam dona eis Dómine, * et lux perpétua lúceat eis.
℣. A porta ínferi.
℟. Erue, Dómine, ánimas eórum.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
secunda Domine, exaudi omittitur
Deus, cui próprium est miseréri semper et párcere: † propitiáre animábus famulórum famularúmque tuárum, et ómnia eórum peccáta dimítte; * ut mortalitátis vínculis absolútæ, transíre mereántur ad vitam. †
Deus, véniæ largítor, et humánæ salútis amátor: † quæsumus cleméntiam tuam, * ut nostræ congregatiónis fratres, propínquos et benefactóres, qui ex hoc sæculo transiérunt, † beáta María semper Vírgine intercedénte cum ómnibus Sanctis tuis, ad perpétuæ beatitúdinis consórtium perveníre concédas. †
Fidélium Deus ómnium Cónditor, et Redémptor † animábus famulórum famularúmque tuárum remissiónem cunctórum tríbue peccatórum: * ut indulgéntiam, quam semper optavérunt, † piis supplicatiónibus consequántur.
Qui vivis et regnas in sæcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Our Father is said completely in silence.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Zsoltár 145 [4]
145:2 Dicsérd, én lelkem, az Urat, dicsérem az Urat életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.
145:2 Ne bízzatok a fejedelmekben, * az emberek fiaiban, kik nem segíthetnek.
145:4 Kimegyen lelkük, és visszatérnek földjükbe; * azon a napon elvész minden gondolatuk.
145:5 Boldog, akinek segítője Jákob Istene, és reménysége az ő Urában, Istenében van, * ki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon;
145:7 Ki az igazmondást örökké megtartja, ítéletet tesz a méltatlanul szenvedőknek, * eledelt ad az éhezőknek.
145:7 Az Úr föloldja a foglyokat, * az Úr megvilágosítja a vakokat,
145:8 Az Úr fölemeli a leverteket, * az Úr szereti az igazakat.
145:9 Az Úr megőrzi a jövevényeket, az árvát és az özvegyet fölfogja, * és a bűnösök utait elveszíti.
145:10 Az Úr országol mindörökké, a te Istened, Sion, * nemzedékről nemzedékre.
℣. Adj, Uram, * örök nyugodalmat nekik.
℟. És az örök világosság * fényeskedjék nekik.
℣. From the gates of hell.
℟. Deliver their souls, O Lord!
℣. Nyugodjanak békében.
℟. Ámen.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
hagyd ki a második Uram, hallgasd meg könyörgésemet
Deus, cui próprium est miseréri semper et párcere: † propitiáre animábus famulórum famularúmque tuárum, et ómnia eórum peccáta dimítte; * ut mortalitátis vínculis absolútæ, transíre mereántur ad vitam. †
Deus, véniæ largítor, et humánæ salútis amátor: † quæsumus cleméntiam tuam, * ut nostræ congregatiónis fratres, propínquos et benefactóres, qui ex hoc sæculo transiérunt, † beáta María semper Vírgine intercedénte cum ómnibus Sanctis tuis, ad perpétuæ beatitúdinis consórtium perveníre concédas. †
Fidélium Deus ómnium Cónditor, et Redémptor † animábus famulórum famularúmque tuárum remissiónem cunctórum tríbue peccatórum: * ut indulgéntiam, quam semper optavérunt, † piis supplicatiónibus consequántur.
Qui vivis et regnas in sæcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Reliqua omittuntur in Officium xij. Lectionum, quas immediatæ subsequuntur Laudes. Sed tam in Feriis, quam in Festis iij. Lectionum, in Hieme et in Æstate semper dicuntur ut sequitur.
|
Hagyd ki a többit az Offices of 12 lessons-ban, kivéve ha a Laudest külön imádkozod. Simplex ünnepeken és lázas napokon (legyen az három vagy egy felolvasás) mindig a következőket imádkozzák.
|
Conclusio
℣. Réquiem ætérnam dona eis, Dómine.
℟. Et lux perpétua lúceat eis.
℣. Requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. O Lord, grant them eternal rest.
℟. And let the everlasting light shine upon them.
℣. May they rest in peace.
℟. Amen.
|