Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ Votiva}
Ant. Jurávit Dóminus.
Psalmus 109 [1]
109:1 Dixit Dóminus Dómino meo: * Sede a dextris meis:
109:1 Donec ponam inimícos tuos, * scabéllum pedum tuórum.
109:2 Virgam virtútis tuæ emíttet Dóminus ex Sion: * domináre in médio inimicórum tuórum.
109:3 Tecum princípium in die virtútis tuæ in splendóribus sanctórum: * ex útero ante lucíferum génui te.
109:4 Jurávit Dóminus, et non pœnitébit eum: * Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
109:5 Dóminus a dextris tuis, * confrégit in die iræ suæ reges.
109:6 Judicábit in natiónibus, implébit ruínas: * conquassábit cápita in terra multórum.
109:7 De torrénte in via bibet: * proptérea exaltábit caput.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Jurávit Dóminus, et non pœnitébit eum: Tu es sacérdos in ætérnum, allelúja.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons votív}
Ant. The Lord hath sworn.
Zsoltár 109 [1]
109:1 Mondá az Úr az én Uramnak: * Ülj az én jobbomra,
109:1 Míg ellenségeidet * lábaid zsámolyává teszem.
109:2 A te hatalmad pálcáját elküldi az Úr Sionból. * Uralkodjál ellenségeidnek közepette.
109:3 Nálad az uralom hatalmad napján a szentek fényességében; * méhemből a hajnalcsillag előtt szültelek téged.
109:4 Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: * Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.
109:5 Az Úr jobbod felől * megrontja haragja napján a királyokat.
109:6 Ítélni fog a nemzetek között, nagy romlást teszen, * soknak összezúzza fejét a földön.
109:7 A patakból iszik az úton; * azért emeli magasra fejét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord hath sworn and will not repent: thou art a Priest for ever, alleluja.
|
Ant. Cóllocet eum.
Psalmus 112 [2]
112:1 Laudáte, púeri, Dóminum: * laudáte nomen Dómini.
112:2 (fit reverentia) Sit nomen Dómini benedíctum, * ex hoc nunc, et usque in sǽculum.
112:3 A solis ortu usque ad occásum, * laudábile nomen Dómini.
112:4 Excélsus super omnes gentes Dóminus, * et super cælos glória ejus.
112:5 Quis sicut Dóminus, Deus noster, qui in altis hábitat, * et humília réspicit in cælo et in terra?
112:7 Súscitans a terra ínopem, * et de stércore érigens páuperem:
112:8 Ut cóllocet eum cum princípibus, * cum princípibus pópuli sui.
112:9 Qui habitáre facit stérilem in domo, * matrem filiórum lætántem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cóllocet eum Dóminus cum princípibus pópuli sui, allelúja.
|
Ant. That the Lord may set him.
Zsoltár 112 [2]
112:1 Dicsérjétek, szolgák, az Urat; * dicsérjétek az Úr nevét.
112:2 (fejet hajtunk) Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
112:3 Napkelettől nyugatig * dicsértessék az Úr neve.
112:4 Magasztos az Úr minden nép fölött, * és az egek fölött az ő dicsősége.
112:5 Kicsoda olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban lakik, * és a mennyből a legkisebbre is letekint a földön?
112:7 Fölemelvén a földről a nyomorultat, * és a szemétből fölmagasztalván a szegényt;
112:8 Hogy a fejedelmekhez ültesse őt, * az ő népe fejedelmeihez;
112:9 Ki a házban lakást ad a magtalannak, * mint fiakon örvendező anyának.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. That the Lord may set him with the princes of his people, alleluja.
|
Ant. Dirupísti, Dómine.
Psalmus 115 [3]
115:1 Crédidi, propter quod locútus sum: * ego autem humiliátus sum nimis.
115:2 Ego dixi in excéssu meo: * Omnis homo mendax.
115:3 Quid retríbuam Dómino, * pro ómnibus, quæ retríbuit mihi?
115:4 Cálicem salutáris accípiam: * et nomen Dómini invocábo.
115:5 Vota mea Dómino reddam coram omni pópulo ejus: * pretiósa in conspéctu Dómini mors sanctórum ejus:
115:7 O Dómine, quia ego servus tuus: * ego servus tuus, et fílius ancíllæ tuæ.
115:8 Dirupísti víncula mea: * tibi sacrificábo hóstiam laudis, et nomen Dómini invocábo.
115:9 Vota mea Dómino reddam in conspéctu omnis pópuli ejus: * in átriis domus Dómini, in médio tui, Jerúsalem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dirupísti, Dómine, víncula mea: tibi sacrificábo hóstiam laudis, allelúja.
|
Ant. O Lord, thou hast loosed my bonds;
Zsoltár 115 [3]
115:1 Hittem, s azért szólottam; * de igen megaláztattam.
115:2 Mondtam elkeseredésemben: * Minden ember hazug.
115:3 Mit adjak vissza az Úrnak * mindazokért, miket nekem adott?
115:4 Az üdvösség kelyhét veszem, * és az Úr nevét segítségül hívom.
115:5 Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az ő egész népe előtt. * Drágalátos az Úr színe előtt az ő szentjei halála.
115:7 Ó Uram, mert én a te szolgád, * én a te szolgád, és szolgálód fia vagyok;
115:8 Szétszakasztottad köteleimet. * Neked áldozok dicséretáldozattal, és az Úr nevét segítségül hívom.
115:9 Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az ő egész népének színe előtt, * az Úr házának tornácaiban, közepetted, Jeruzsálem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O Lord, thou hast loosed my bonds; I will offer thee the sacrifice of thanksgiving, alleluja.
|
Ant. Eúntes ibant.
Psalmus 125 [4]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:2 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:3 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:4 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:5 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:6 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:6 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Eúntes ibant et flebant, mitténtes sémina sua, allelúja.
|
Ant. They went forth weeping.
Zsoltár 125 [4]
125:1 Megfordítván az Úr Sion fogságát, * lettünk, mint a megvigasztaltak.
125:2 Akkor szánk eltelt örömmel, * és nyelvünk vigassággal;
125:2 Akkor mondák a nemzetek között: * Nagy dolgot cselekedett az Úr velük.
125:3 Nagy dolgot cselekedett az Úr velünk: * azért örvendezzünk.
125:4 Fordítsd meg a mi fogságunkat, * mint a patakot a déli tartományban.
125:5 Akik könnyhullatással vetnek, * örvendezéssel aratnak.
125:6 Menvén mentek és sírtak, * elvetvén magvaikat,
125:6 Megjövén pedig, örvendezéssel jőnek, * hozván kévéiket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. They went forth weeping sowing their seed, alleluja.
|
Ant. Confortátus est.
Psalmus 138 [5]
138:1 Dómine, probásti me, et cognovísti me: * tu cognovísti sessiónem meam, et resurrectiónem meam.
138:3 Intellexísti cogitatiónes meas de longe: * sémitam meam, et funículum meum investigásti.
138:4 Et omnes vias meas prævidísti: * quia non est sermo in lingua mea.
138:5 Ecce, Dómine, tu cognovísti ómnia novíssima, et antíqua: * tu formásti me, et posuísti super me manum tuam.
138:6 Mirábilis facta est sciéntia tua ex me: * confortáta est, et non pótero ad eam.
138:7 Quo ibo a spíritu tuo? * et quo a fácie tua fúgiam?
138:8 Si ascéndero in cælum, tu illic es: * si descéndero in inférnum, ades.
138:9 Si súmpsero pennas meas dilúculo, * et habitávero in extrémis maris:
138:10 Étenim illuc manus tua dedúcet me: * et tenébit me déxtera tua.
138:11 Et dixi: Fórsitan ténebræ conculcábunt me: * et nox illuminátio mea in delíciis meis.
138:12 Quia ténebræ non obscurabúntur a te, et nox sicut dies illuminábitur: * sicut ténebræ ejus, ita et lumen ejus.
138:13 Quia tu possedísti renes meos: * suscepísti me de útero matris meæ.
138:14 Confitébor tibi quia terribíliter magnificátus es: * mirabília ópera tua, et ánima mea cognóscit nimis.
138:15 Non est occultátum os meum a te, quod fecísti in occúlto: * et substántia mea in inferióribus terræ.
138:16 Imperféctum meum vidérunt óculi tui, et in libro tuo omnes scribéntur: * dies formabúntur, et nemo in eis.
138:17 Mihi autem nimis honorificáti sunt amíci tui, Deus: * nimis confortátus est principátus eórum.
138:18 Dinumerábo eos, et super arénam multiplicabúntur: * exsurréxi, et adhuc sum tecum.
138:19 Si occíderis, Deus, peccatóres: * viri sánguinum, declináte a me:
138:20 Quia dícitis in cogitatióne: * Accípient in vanitáte civitátes tuas.
138:21 Nonne qui odérunt te, Dómine, óderam? * et super inimícos tuos tabescébam?
138:22 Perfécto ódio óderam illos: * et inimíci facti sunt mihi.
138:23 Proba me, Deus, et scito cor meum: * intérroga me, et cognósce sémitas meas.
138:24 Et vide, si via iniquitátis in me est: * et deduc me in via ætérna.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confortátus est principátus eórum, et honoráti sunt amíci tui, Deus, allelúja.
|
Ant. O God, thy friends are honourable;
Zsoltár 138 [5]
138:1 Uram, te megvizsgáltál engem, és ismersz engem; * te ismered fektemet és keltemet.
138:3 Megérted távolról az én gondolataimat; * ösvényemet és nyughelyemet megvizsgáltad.
138:4 És minden utamat eleve megláttad; * még nincs is a szó nyelvemen,
138:5 íme, Uram, te tudsz mindent, a legújabbakat és régieket; * te alkottál engem, és rámtevéd a te kezedet.
138:6 Csodálatos előttem ezen tudásod; * igen magas, és nem érhetem föl azt.
138:7 Hova menjek a te lelked elől? * És hova fussak színed elől?
138:8 Ha fölmegyek az égbe, te ott vagy; * ha leszállok a pokolba, jelen vagy.
138:9 Ha szárnyaimul veszem is a hajnalt, * és a tenger végső határain lakom:
138:10 Oda is a te kezed visz engem, * és jobbod tart engem.
138:11 És ha mondom: Talán a sötétség elföd engemet: * az éj napfényre hozza gyönyörűségemet;
138:12 Mert a sötétség nem homály előtted, az éj, mint a nap, világos, * a sötétség úgy, mint a világosság.
138:13 Mert hatalmadban vannak veséim; * anyám méhétől fogva te oltalmaztál engem.
138:14 Hálát adok neked, hogy ily csodálatosan alkottál, * bámulandók a te cselekedeteid, és ezt lelkem igen elismeri.
138:15 Nem volt eltitkolva csontom előtted, melyet rejtekben alkottál, * és az én valóm a föld ölében.
138:16 Még tökéletlen voltam, már láttak szemeid, és a te könyvedben be vannak írva mindenek, * a napok meghatározva, bár azokból még egy sincsen.
138:17 Nekem pedig igen tiszteletre méltók a te barátaid, Isten, * uralmuk igen erős lett.
138:18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a fövenynél; * fölkeltem, és mégis veled vagyok.
138:19 Te megölöd, Isten, a bűnösöket; * vérszopó férfiak, távozzatok tőlem.
138:20 Mert azt mondjátok gondolatban: * Hiába foglalják el a te városaidat.
138:21 Ne gyűlöljem-e, Uram, kik téged gyűlölnek? * És ne epekedjem-e a te ellenségeiden?
138:22 Teljes gyűlölséggel gyűlölöm őket, * és nekem ellenségeimmé lettek.
138:23 Vizsgálj meg engem, Isten, és ismerd meg szívemet; * vonj kérdőre engem, és nézzed ösvényeimet;
138:24 és lássad, ha a gonoszság útján vagyok-e; * és vezess engem az örökkévaló úton.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O God, thy friends are honourable; their power is waxen right strong, alleluja.
|
Capitulum Hymnus Versus {Votiva}
Eph. 2:19-20
Fratres: Jam non estis hóspites, et ádvenæ: sed estis cives Sanctórum, et doméstici Dei: superædificáti super fundaméntum Apostolórum et Prophetárum, ipso summo angulári lápide Christo Jesu.
℟. Deo grátias.
Hymnus {Doxology: Pasc}
Exsúltet orbis gáudiis:
Cælum resúltet láudibus:
Apostolórum glóriam
Tellus et astra cóncinunt.
Vos sæculórum júdices,
Et vera mundi lúmina:
Votis precámur córdium,
Audíte voces súpplicum.
Qui templa cæli cláuditis,
Serásque verbo sólvitis,
Nos a reátu nóxios
Solvi jubéte, quǽsumus.
Præcépta quorum prótinus
Languor salúsque séntiunt:
Sanáte mentes lánguidas:
Augéte nos virtútibus.
Ut, cum redíbit árbiter
In fine Christus sǽculi,
Nos sempitérni gáudii
Concédat esse cómpotes.
Deo Patri sit glória,
Et Fílio, qui a mórtuis
Surréxit, ac Paráclito,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
℣. Annuntiavérunt ópera Dei, allelúja.
℟. Et facta ejus intellexérunt, allelúja.
|
Olvasmány, himnusz, vers {votív}
Eph. 2:19-20
Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz {Doxology: Pasc}
Örömtől hangos a világ,
Énektől visszhangos a menny,
Apostolok dícséretét
Zengi a föld s a csillagok.
Ó századok bírái ti,
Világ igaz szövétneki,
Szívünknek óhajtása kér:
Halljátok meg esdő imánk.
Kiknek szavára záratik
S tárul a mennynek temploma:
Nyissátok meg, esedezünk,
Mi bűneinknek zárait.
Érzi erős parancsotok
Kórság, egészség egyaránt:
Kór lelkünknek írt adjatok
Erényeinknek új erőt.
Hogy majd ha Krisztus visszatér
Az idők végén és ítél:
Engedje hogy részünk legyen
Az örökkévaló öröm.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vigasztalónak velük
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. Hirdették az Úr művét, alleluja.
℟. És megértették cselekedeteit, alleluja.
|
Canticum Magnificat {Antiphona Votiva}
Ant. Estóte fortes.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Estóte fortes in bello, et pugnáte cum antíquo serpénte: et accipiétis regnum ætérnum, allelúja.
|
Magnificat kantikum {Antifóna votív}
Ant. Tartsatok ki a csatában.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Tartsatok ki a csatában amit az ősi kigyóval vivtok, és elnyeritek az örökkévaló királyságot, alleluja.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {Votiva}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Quǽsumus, omnípotens Deus, ut beátus N. Apóstolus, cujus prævenímus festivitátem, tuum pro nobis implóret auxílium: ut a nostris reátibus absolúti a cunctis étiam perículis eruámur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Add meg nekünk kérünk Mindenható Isten, hogy szent Apostolod N. vigiliájának ünneplése áhitatunkat és lelkünk egészségét szolgálja
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Suffragium {paschale}
Ant. Crucifíxus surréxit a mórtuis, et redémit nos, allelúja, allelúja.
℣. Dícite in natiónibus, allelúja.
℟. Quia Dóminus regnávit a ligno, allelúja.
Oratio
Orémus.
Deus qui pro nobis Fílium tuum Crucis patíbulum subíre voluísti, ut inimíci a nobis expélleres potestátem: concéde nobis fámulis tuis; ut resurrectiónis grátiam consequámur.
Per eúmdem Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Közbenjárás kérése {húsvéti}
Ant. Megfeszittetett, feltámadott halottaiból, megváltott minket, alleluja, alleluja.
℣. Hirdessétek a nemzeteknek, alleluja
℟. Az Úr uralkodik a keresztfáról, alleluja
Oratio
Könyörögjünk.
Urunk, ki úgy akartad hogy Fiad a keresztfára itéltessék hogy minket az ellen hatalmából kiszabaditson, add meg nekünk szolgáidnak, hogy a feltámadás kegyelmét elnyerhessük
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Et si tunc terminetur Officium, dicitur tantum « Pater Noster » secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
És ha így véget ér a Hivatal, csak a «Pater Noster» hangzik el némán.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
Post Divinum officium |