|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
|
Hymnus {ex Proprio Sanctorum}
Corpus domas jejúniis,
Cædis cruénto vérbere,
Ut castra pœniténtium
Miles sequáris ínnocens.
Sequámur et nos sédulo
Gressus paréntis óptimi,
Sequámur, ut licéntiam
Carnis refrénet spíritus.
Rigénte bruma, próvidum
Præbes amíctum páuperi,
Sitim famémque egéntium
Esca potúque súblevas.
O qui negásti némini
Opem rogánti, pátrium
Regnum tuére, póstulant
Cives Polóni et éxteri.
Sit laus Patri, sit Fílio,
Tibíque, Sancte Spíritus;
Preces Joánnis ímpetrent
Beáta nobis gáudia.
Amen.
|
Himnusz {a szentek saját officiumából}
Long fasting hath thy body tamed,
With many cruel stripes it bleeds,
Though innocence exemption claimed
For thee from penitential deeds
Then let us follow in the path
Of John, our father and our guide;
Who follows him, his spirit hath
The power to curb all carnal pride.
In winter's frost thy loving care
Provides a garment for the poor;
For those who want thou dost prepare
Of meat and drink a copious store.
O thou who never didst deny
thine aid unto the suppliant's prayer,
Hear Christendom's and Poland's cry,
And save thy country from despair.
Now let us chant in glad refrain
Unto the Triune God our praise:
O may the prayers of John obtain
Blest joys for us in endless days.
Amen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Commune aut Festo}
Nocturn I.
Ant. Beátus vir, * qui in lege Dómini meditatur: volúntas ejus pérmanet die ac nocte, et ómnia quæcúmque fáciet, semper prosperabúntur.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Beátus vir, qui in lege Dómini meditatur: volúntas ejus pérmanet die ac nocte, et ómnia quæcúmque fáciet, semper prosperabúntur.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a szentek közös officiumából}
Nocturn I.
Ant. Boldog aki * örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel, siker koronázza minden tettét.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Boldog aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel, siker koronázza minden tettét.
|
Ant. Beátus iste Sanctus, * qui confísus est in Dómino, prædicávit præcéptum Dómini, constitútus est in monte sancto ejus.
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum ejus.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiciámus a nobis jugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, * prǽdicans præcéptum ejus.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellégite: * erudímini, qui judicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via justa.
2:13 Cum exárserit in brevi ira ejus: * beáti omnes qui confídunt in eo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Beátus iste Sanctus, qui confísus est in Dómino, prædicávit præcéptum Dómini, constitútus est in monte sancto ejus.
|
Ant. Boldog a szent * aki az Úrban bízik és az Ő törvényét hirdeti, a szent hegyen van a lakóhelye.
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Boldog a szent aki az Úrban bízik és az Ő törvényét hirdeti, a szent hegyen van a lakóhelye.
|
Ant. Tu es glória mea, * tu es suscéptor meus, Dómine: tu exáltans caput meum, et exaudísti me de monte sancto tuo.
Psalmus 3 [3]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tu es glória mea, tu es suscéptor meus, Dómine: tu exáltans caput meum, et exaudísti me de monte sancto tuo.
|
Ant. Te vagy a dicsóségem * és védőpajzsom Uram, csüggedt fejem felemeled, meghallgattál szent hegyedről.
Zsoltár 3 [3]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Te vagy a dicsóségem és védőpajzsom Uram, csüggedt fejem felemeled, meghallgattál szent hegyedről.
|
℣. Amávit eum Dóminus, et ornávit eum.
℟. Stolam glóriæ índuit eum.
|
℣. Szerette az Úr és felékesítette
℟. A dicsőség ruháiba öltöztette
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
Incipit liber secúndus Machabæórum
2 Mac 1:1-6
1 Frátribus qui sunt per Ægýptum Judǽis, salútem dicunt fratres qui sunt in Jerosólymis Judǽi, et qui in regióne Judǽæ, et pacem bonam.
2 Benefáciat vobis Deus, et memínerit testaménti sui, quod locútus est ad Abraham, et Isaac, et Jacob servórum suórum fidélium:
3 Et det vobis cor ómnibus ut colátis eum, et faciátis ejus voluntátem, corde magno et ánimo volénti.
4 Adapériat cor vestrum in lege sua, et in præcéptis suis, et fáciat pacem;
5 Exáudiat oratiónes vestras, et reconciliétur vobis, nec vos déserat in témpore malo.
6 Et nunc hic sumus orántes pro vobis.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Adapériat Dóminus cor vestrum in lege sua et in præcéptis suis et fáciat pacem in diébus vestris:
* Concédat vobis salútem, et rédimat vos a malis.
℣. Exáudiat Dóminus oratiónes vestras, et reconciliétur vobis, nec vos déserat in témpore malo.
℟. Concédat vobis salútem, et rédimat vos a malis.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
A Makkabeusok második könyvének kezdete
2 Mac 1:1-6
1 Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élő zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élő zsidók minden jót kívánnak.
2 Halmozzon el benneteket az Isten jótéteményeivel, és emlékezzék meg hűséges szolgáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről.
3 Adjon mindnyájatoknak Őt félő, akaratát bizalommal, készségesen teljesítő szívet.
4 Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt, és adjon nektek békességet.
5 Hallgassa meg kéréseiteket, bocsásson meg nektek, és ne hagyjon el benneteket a szorongattatás idején.
6 Így imádkozunk most itt értetek.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord open your hearts in His law and commandments, and send peace in your days.
* May He grant you salvation and redeem you out of all evil.
℣. The Lord hear your prayers, and be at one with you, and never forsake you in the time of trouble.
℟. May He grant you salvation and redeem you out of all evil.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
2 Mac 1:18-19
18 Factúri ígitur quinta et vigésima die mensis Cásleu, purificatiónem templi, necessárium dúximus significáre vobis: ut et vos quoque agátis diem scenopégiæ, et diem ignis, qui datus est quando Nehemías, ædificáto templo et altári, óbtulit sacrifícia.
19 Nam, cum in Pérsidem duceréntur patres nostri, sacerdótes qui tunc cultóres Dei erant, accéptum ignem de altári occúlte abscondérunt in valle, ubi erat púteus altus et siccus, et in eo contutáti sunt eum, ita ut ómnibus ignótus esset locus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Exáudiat Dóminus oratiónes vestras, et reconciliétur vobis, nec vos déserat in témpore malo,
* Dóminus, Deus noster.
℣. Det vobis cor ómnibus, ut colátis eum et faciátis ejus voluntátem.
℟. Dóminus, Deus noster.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
2 Mac 1:18-19
18 Amikor Kiszleu hónap huszonötödik napján meg akartuk ünnepelni a templom megtisztítását, illőnek tartottuk, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét annak emlékére, hogy Nehemiás fölépítette a templomot és az égőáldozatok oltárát, és áldozatot mutatott be.
19 Mert amikor atyáinkat elhurcolták Perzsiába, a jámbor papok vittek magukkal tüzet az égőáldozatok oltáráról, és elrejtették egy kiszáradt kúthoz hasonló üregben. Itt őrizték, úgyhogy a helyről nem is szerzett senki tudomást.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord hear your prayers, and be at one with you, and never forsake you in the time of trouble
* Even He, the Lord our God.
℣. Give you all an heart to serve Him, and to do His will.
℟. Even He, the Lord our God.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
2 Mac 1:20-22
20 Cum autem præteríssent anni multi, et plácuit Deo ut mitterétur Nehemías a rege Pérsidis, nepótes sacerdótum illórum, qui abscónderant, misit ad requiréndum ignem: et, sicut narravérunt nobis, non invenérunt ignem, sed aquam crassam.
21 Et jussit eos hauríre, et afférre sibi: et sacrifícia, quæ impósita erant, jussit sacérdos Nehemías aspérgi ipsa aqua: et ligna et quæ erant superpósita.
22 Utque hoc factum est, et tempus áffuit quo sol refúlsit, quo prius erat in núbilo, accénsus est ignis magnus, ita ut omnes miraréntur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Congregáti sunt inimíci nostri, et gloriántur in virtúte sua: cóntere fortitúdinem illórum, Dómine, et dispérge illos:
* Ut cognóscant quia non est álius qui pugnet pro nobis, nisi tu, Deus noster.
℣. Dispérge illos in virtúte tua, et déstrue eos, protéctor noster, Dómine.
℟. Ut cognóscant quia non est álius qui pugnet pro nobis, nisi tu, Deus noster.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Ut cognóscant quia non est álius qui pugnet pro nobis, nisi tu, Deus noster.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
2 Mac 1:20-22
20 Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki.
21 Mindent előkészítettek az áldozathoz. Most Nehemiás megparancsolta a papoknak, hogy a fára és ami rajta volt, arra öntsék rá a vizet.
22 Amikor ezt megtették s egy kis idő elteltével kisütött a nap, amelyet eddig felhő takart, hatalmas láng lobbant fel, úgyhogy mindnyájan elámultak rajta.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Our enemies are gathered together, and make their boast of their own strength. O Lord, break their power, and scatter them
* That they may know that there is none other that fighteth for us, but only Thou, O our God!
℣. Scatter them in thy strength, and destroy them, O Lord our Shield.
℟. That they may know that there is none other that fighteth for us, but only Thou, O our God!
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. That they may know that there is none other that fighteth for us, but only Thou, O our God!
|
Nocturn II.
Ant. Invocántem * exaudívit Dóminus Sanctum suum, Dóminus exaudívit eum, et constítuit eum in pace.
Psalmus 4 [4]
4:2 Cum invocárem exaudívit me Deus justítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quǽritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium justítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Invocántem exaudívit Dóminus Sanctum suum, Dóminus exaudívit eum, et constítuit eum in pace.
|
Nocturn II.
Ant. Az Úr meghallgatja * azt aki hívja Őt, meghallgatja és békességet ad neki.
Zsoltár 4 [4]
4:2 Midőn segítségül hívtam, meghallgatott engem az én igazságom Istenem; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörülj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai, meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazugságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * amit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek ők gazdagok.
4:9 De emiatt békességben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképpen megerősítettél engem * a reménységben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr meghallgatja azt aki hívja Őt, meghallgatja és békességet ad neki.
|
Ant. Læténtur omnes, * qui sperant in te, Dómine: quóniam tu benedixísti justo, scuto bonæ voluntátis tuæ coronásti eum.
Psalmus 5 [5]
5:2 Verba mea áuribus pércipe, Dómine, * intéllege clamórem meum.
5:3 Inténde voci oratiónis meæ, * Rex meus et Deus meus.
5:4 Quóniam ad te orábo: * Dómine, mane exáudies vocem meam.
5:5 Mane astábo tibi et vidébo: * quóniam non Deus volens iniquitátem tu es.
5:6 Neque habitábit juxta te malígnus: * neque permanébunt injústi ante óculos tuos.
5:7 Odísti omnes, qui operántur iniquitátem: * perdes omnes, qui loquúntur mendácium.
5:7 Virum sánguinum et dolósum abominábitur Dóminus: * ego autem in multitúdine misericórdiæ tuæ.
5:8 Introíbo in domum tuam: * adorábo ad templum sanctum tuum in timóre tuo.
5:9 Dómine, deduc me in justítia tua: * propter inimícos meos dírige in conspéctu tuo viam meam.
5:10 Quóniam non est in ore eórum véritas: * cor eórum vanum est.
5:11 Sepúlcrum patens est guttur eórum, linguis suis dolóse agébant, * júdica illos, Deus.
5:11 Décidant a cogitatiónibus suis, secúndum multitúdinem impietátum eórum expélle eos, * quóniam irritavérunt te, Dómine.
5:12 Et læténtur omnes, qui sperant in te, * in ætérnum exsultábunt: et habitábis in eis.
5:12 Et gloriabúntur in te omnes, qui díligunt nomen tuum, * quóniam tu benedíces justo.
5:13 Dómine, ut scuto bonæ voluntátis tuæ * coronásti nos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Læténtur omnes, qui sperant in te, Dómine: quóniam tu benedixísti justo, scuto bonæ voluntátis tuæ coronásti eum.
|
Ant. Örvendezzenek * akik az Úrban bíznak, az Úr megáldja az igazat, kegyelme védőpajzsként borul feléje, és megkoronázza őt.
Zsoltár 5 [5]
5:2 Igéimet vedd füleidbe, Uram, * értsd meg kiáltásomat.
5:3 Figyelmezz könyörgésem szavára, * én királyom és én Istenem!
5:4 Mert neked könyörgök; * Uram, reggel meghallgatod az én szómat.
5:5 Reggel eléd állok, és nézek; * mert nem vagy te gonoszságkedvelő Isten.
5:6 Sem gonosztevő nem lakik melletted, * sem a gonoszok nem maradnak meg szemeid előtt.
5:7 Gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, * elveszted mind, kik hazugságot szólnak.
5:7 A vérszopó és álnok férfit utálja az Úr. * Én pedig irgalmad sokaságában
5:8 Bemegyek a te házadba: * imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.
5:9 Uram, vezérelj engem igazságodban; * ellenségeim miatt igazgasd utamat színed előtt.
5:10 Mert nincs igazság szájukban; * hiú az ő szívük.
5:11 Nyílt sír az ő torkuk, nyelvüket álnokul forgatják, * ítéld meg őket, Isten!
5:11 Essenek el szándékaiktól, istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket; * mert bosszantottak, Uram, téged.
5:12 És örüljenek mindnyájan, kik benned bíznak, * örökké vigadni fognak; és bennük fogsz lakni.
5:12 És dicsekedni fognak benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet, * mert te megáldod az igazat,
5:13 Uram, jóvoltoddal, mint pajzzsal, * környékeztél meg minket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Örvendezzenek akik az Úrban bíznak, az Úr megáldja az igazat, kegyelme védőpajzsként borul feléje, és megkoronázza őt.
|
Ant. Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra! quia glória et honóre coronásti Sanctum tuum, et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
Psalmus 8 [6]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, Dóminus noster, quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra! quia glória et honóre coronásti Sanctum tuum, et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
|
Ant. Uram, mi Urunk * milyen csodálatos széles e világon a te neved! dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad, hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél.
Zsoltár 8 [6]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Uram, mi Urunk milyen csodálatos széles e világon a te neved! dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad, hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél.
|
℣. Os justi meditábitur sapiéntiam.
℟. Et lingua ejus loquétur judícium.
|
℣. Az igaznak szája bölcsességet szól
℟. Nyelve azt hirdeti, ami helyes.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 4
Joánnes, in oppido Kenty Cracoviénsis diœcesis, a quo Cantii cognomen duxit, Stanislao et Anna piis et honestis paréntibus natus, morum suavitáte, innocéntia, gravitáte, ab ipsa infántia spem fecit maximæ virtútis. In universitáte Cracoviénsi philosophíæ ac theologíæ primum auditor, tum, per omnes academíæ gradus ascendendo, professor ac doctor, sacra, quam annis multis trádidit, doctrina mentes audiéntium non illustrábat modo, sed et ad omnem pietátem inflammabat, simul docens scilicet et fáciens. Sacerdos factus, nihil de litterárum studio remíttens, studium auxit christianæ perfectiónis. Utque passim offéndi Deum maxime dolebat, sic eum sibi et pópulo placare, oblato quotídie non sine multis lácrimis incruento sacrifício, satagebat. Ilkusiensem parochiam annis aliquot egregie administrávit; sed animárum periculo commótus, póstea dimísit, ac, postulante academía, ad prístinum docéndi offícium rediit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Honéstum fecit illum Dóminus, et custodívit eum ab inimícis, et a seductóribus tutávit illum:
* Et dedit illi claritátem ætérnam.
℣. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas, et osténdit illi regnum Dei.
℟. Et dedit illi claritátem ætérnam.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
4. olvasmány
This John was the son of godly and respectable parents named Stanislaus and Anne, and was born in the year of our Lord 1397, in the town of Kenty, a place in the diocese of Krakow in Poland, from which he took the Latin name of Cantius. By his gentleness, innocency, and seriousness he gave great hopes even from his childhood. He studied Philosophy and Theology in the University of Krakow, wherein he rose step by step to be a Professor and teacher of those sciences wherein he lectured many years, not only enlightening the minds of his hearers, but stirring up in them all godliness, instructing them by example as well as by word. Having taken Priests' orders, he ceased not to busy himself with letters, but added thereto the striving after Christian perfection. He grieved exceedingly that God should be offended on all hands, and offered up to Him, day by day, not without many tears, the Unbloody Sacrifice for a propitiation for himself and for his people. He was for some years a faithful Parish Priest at Ilkusi, but after a while gave it up for fear of the danger of souls, and accepted the call of the University to take up again his Professorship.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord made him honourable, and defended him from his enemies, and kept him safe from those that lay in wait for him;
* And gave him perpetual glory.
℣. He went down with him into the pit, and left him not in bonds.
℟. And gave him perpetual glory.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 5
Quotidie témporis ab studio supérerat, partim salúti proximórum sacris præsertim conciónibus curandæ, partim oratióni dabat, in qua cæléstibus quandoque visiónibus et colloquiis dignátus fertur. Christi vero passióne sic afficiebátur, ut in ea contemplanda totas intérdum noctes dúceret insomnes, ejusque causa mélius recolendæ Jerosolymam peregrinátus sit; ubi, et martyrii desidério flagrans, Turcis ipsis Christum crucifixum prædicáre non dubitávit. Quater étiam ad Apostolórum limina, pedes atque viaria onustus sárcina, Romam venit, tum ut Sedem apostolicam, cui maxime addictus fuit, honoraret, tum ut sui (sic enim ajebat) purgatorii pœnas expósita illic quotídie peccatórum venia redímeret. Quo in itinere a latrónibus olim spoliátus et num quid haberet præterea interrogátus, cum negasset, aureos deínde aliquot suo insutos pallio recordatus, fugiéntibus hos étiam clamans óbtulit latrónibus; qui, viri sancti candórem simul et largitátem admirati, étiam ablatos ultro reddidére. Alienæ famæ ne quis detraheret, descriptis, beáti Augustíni exemplo, in pariete versiculis, se atque alios perpetuo vóluit admónitos. Famélicos de suo étiam obsonio satiábat; nudos autem non emptis modo sed detractis quoque sibi vestibus et calceis operiebat, demisso ipse interim usque ad terram pallio, ne domum núdipes redire viderétur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Amávit eum Dóminus, et ornávit eum: stolam glóriæ índuit eum,
* Et ad portas paradísi coronávit eum.
℣. Índuit eum Dóminus lorícam fídei, et ornávit eum.
℟. Et ad portas paradísi coronávit eum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
5. olvasmány
What time was left him over from his work, he gave up partly to the profit of his neighbour, more especially in preaching, and partly in prayer, wherein he is said sometimes to have had heavenly visions and messages. The sufferings of Christ took such hold upon him, that he sometimes passed whole nights without sleep in thinking thereon, and that he might more keenly realize them, he made a pilgrimage to Jerusalem. There he was seized with such a passionate longing to be a martyr, that he preached Christ crucified even to the Turks. He went four times to Rome to the thresholds of the Apostles, on foot, and laden with a wallet, partly to do honour to the Apostolic See, for which he had a great reverence, and partly (to use his own expression) that he might clear off the pains of his own purgatory by use of the Pardons for sin which are there daily offered. In one of these journeys he was set upon by highway robbers, who plundered him, and having asked him if he had any more, whereto he answered, Nay, left him and fled. Then he remembered that he had some gold pieces sewn up in his clothes. So he ran after the robbers with shouts, and offered them these also, but they were so amazed at the simplicity and charity of the holy man, that they gave him back even that which they had already taken. To hinder scandal-mongering, he wrote up upon the walls, after the example of holy Augustine, certain texts, to be an unceasing warning to himself and others. He gave his own bread to the hungry, and clothed the naked, not with bought raiment only, but by stripping himself of his own garments and shoes, himself meanwhile letting down his own cloak to trail upon the ground, lest any should see that he returned home barefoot.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord loved him and beautified him; He clothed him with a robe of glory,
* And crowned him at the gates of Paradise.
℣. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
℟. And crowned him at the gates of Paradise.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 6
Brevis illi somnus, atque humi; vestis, quæ nuditátem, cibus, qui mortem dumtaxat, arcéret. Virginalem pudicítiam, velut lílium inter spinas, áspero cilício, flagellis atque jejuniis custodívit. Quin et per annos ante óbitum trigínta circiter et quinque, ab esu carnium perpetuo abstinuit. Tandem diérum juxta ac meritórum plenus, cum vicinæ, quam præsensit, morti se diu diligenterque præparasset, ne qua re ámplius tenerétur, si quid domi supérerat, id omnino paupéribus distríbuit. Tum Ecclésiæ sacramentis rite munítus, dissolvi jam cupiens et esse cum Christo, pridie Nativitátis ejus, in cælum evolávit, miraculis ante et post mortem clarus. Mortuus ad próximam academíæ ecclésiam sanctæ Annæ delátus est, ibique honorifice sepúltus. Auctáque in dies pópuli veneratióne ac frequéntia, inter primarios Poloniæ ac Lithuaniæ patronos religiosíssime cólitur. Novisque coruscans miraculis, a Cleménte décimo tertio Pontifice máximo, décimo septimo Kalendas Augusti, anno millesimo septingentésimo sexagesimo septimo, solemni ritu, Sanctórum fastis adscriptus est.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Iste homo perfécit ómnia quæ locútus est ei Deus, et dixit ad eum: Ingrédere in réquiem meam:
* Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
℣. Iste est, qui contémpsit vitam mundi, et pervénit ad cæléstia regna.
℟. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
6. olvasmány
He slept very little, and that upon the ground; his clothing was enough only to clothe his nakedness, and his food to keep him alive. He kept his virgin purity guarded like a lily among thorns by rough hair-cloth, scourging, and fasting. For about thirty-five years before his death he never tasted flesh- meat. At length, when he was full of days and good works, he felt that death was near, and made himself ready to meet it by a long and careful preparation, and to be the freer, he gave to the poor everything that was left in his house. Strengthened by the Sacraments of the Church, and having a desire to depart, and to be with Christ, he took flight to heaven upon the 24th day of December, (in the year of our Lord 1473.) He was famous for miracles both before and after his death. His body was carried into the University Church of St. Anne, hard by his dwelling, and there honourably buried. The popular reverence and the crowds around his sepulchre grew greater day by day, till he hath come to be held in honour as one of the chiefest holy defenders of Poland and Lithuania. At the glory of more wonders, Pope Clement XIII, upon the 16th day of July, in the year 1767, with solemn pomp, enrolled his name among those of the Saints.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. This is he which did according unto all that God commanded him; and God said unto him: Enter thou into My rest,
* For thee have I seen righteous before Me among all people.
℣. This is he which loved not his life in this world, and is come unto an everlasting kingdom.
℟. For thee have I seen righteous before Me among all people.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. For thee have I seen righteous before Me among all people.
|
Nocturn III.
Ant. Dómine, * iste Sanctus habitábit in tabernáculo tuo, operátus est justítiam, requiéscet in monte sancto tuo.
Psalmus 14 [7]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, iste Sanctus habitábit in tabernáculo tuo, operátus est justítiam, requiéscet in monte sancto tuo.
|
Nocturn III.
Ant. Uram * a szent sátraidban időzhet, az igazat cselekszi és megnyugszik szent hegyeden.
Zsoltár 14 [7]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Uram a szent sátraidban időzhet, az igazat cselekszi és megnyugszik szent hegyeden.
|
Ant. Vitam pétiit * a te, et tribuísti ei, Dómine: glóriam et magnum decórem imposuísti super eum: posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
Psalmus 20 [8]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vitam pétiit a te, et tribuísti ei, Dómine: glóriam et magnum decórem imposuísti super eum: posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
|
Ant. Életet kért tőled * és megadtad neki Urunk, fönséggel és dicsőséggel övezted, dragakőből keszült koronával koronáztad meg.
Zsoltár 20 [8]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Életet kért tőled és megadtad neki Urunk, fönséggel és dicsőséggel övezted, dragakőből keszült koronával koronáztad meg.
|
Ant. Hic accípiet * benedictiónem a Dómino, et misericórdiam a Deo salutári suo: quia hæc est generátio quæréntium Dóminum.
Psalmus 23 [9]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo ejus: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto ejus?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec jurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Jacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Hic accípiet benedictiónem a Dómino, et misericórdiam a Deo salutári suo: quia hæc est generátio quæréntium Dóminum.
|
Ant. Az Úr az ilyet magáldja * Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát, mert nemzetsege Istent keresi.
Zsoltár 23 [9]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr az ilyet magáldja Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát, mert nemzetsege Istent keresi.
|
℣. Lex Dei ejus in corde ipsíus.
℟. Et non supplantabúntur gressus ejus.
|
℣. Istennek törvényét a szívében hordozza
℟. Ezért lépései nem ingadozók.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Lucam
Luc 12:35-40
In illo témpore: Dixit Jesus discípulis suis: Sint lumbi vestri præcincti, et lucernæ ardentes in mánibus vestris. Et réliqua.
Homilía sancti Gregórii Papæ
Homilia 13 in Evang.
Sancti Evangélii, fratres caríssimi, apérta vobis est léctio recitata. Sed ne alíquibus ipsa ejus planíties alta fortásse videátur, eam sub brevitáte transcúrrimus, quátenus ejus exposítio ita nesciéntibus fiat cógnita, ut tamen sciéntibus non sit onerósa. Dóminus dicit: Sint lumbi vestri præcíncti. Lumbos enim præcíngimus, cum carnis luxúriam per continéntiam coarctámus. Sed quia minus est, mala non ágere, nisi étiam quisque stúdeat, et bonis opéribus insudáre, prótinus ádditur: Et lucérnæ ardéntes in mánibus vestris. Lucérnas quippe ardéntes in mánibus tenémus, cum per bona ópera próximis nostris lucis exémpla monstrámus. De quibus profécto opéribus Dóminus dicit: Lúceat lux vestra coram homínibus, ut vídeant ópera vestra bona, et gloríficent Patrem vestrum qui in cælis est.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Iste est qui ante Deum magnas virtútes operátus est, et de omni corde suo laudávit Dóminum:
* Ipse intercédat pro peccátis ómnium populórum.
℣. Ecce homo sine queréla, verus Dei cultor, ábstinens se ab omni ópere malo, et pérmanens in innocéntia sua.
℟. Ipse intercédat pro peccátis ómnium populórum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
7. olvasmány
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
Luke 12:35-40
Azon időben így szólt Jézus tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. És így tovább
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. This is he which wrought great wonders before God, and praised the Lord with all his heart.
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them.
℣. Behold a man without blame, a worshipper of God in truth, keeping himself clean from every evil work, and abiding still in his innocency.
℟. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Cujus festum cólimus, ipse intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.
Lectio 8
Duo autem sunt, quæ jubéntur, et lumbos restríngere, et lucérnas tenére: ut et mundítia sit castitátis in córpore, et lumen veritátis in operatióne. Redemptóri étenim nostro unum sine áltero placére nequáquam potest: si aut is qui bona agit, adhuc luxúriæ inquinaménta non déserit: aut is qui castitáte præéminet, necdum se per bona ópera exércet. Nec cástitas ergo magna est sine bono ópere, nec opus bonum est áliquod sine castitáte. Sed et si utrúmque ágitur, restat, ut quisquis ille est, spe ad supérnam pátriam tendat, et nequáquam se a vítiis pro mundi hujus honestáte contíneat.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sint lumbi vestri præcíncti, et lucérnæ ardéntes in mánibus vestris:
* Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
℣. Vigiláte ergo, quia nescítis qua hora Dóminus vester ventúrus sit.
℟. Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.
8. olvasmány
Here, then, are two commandments, to gird our loins about, and to keep our lights burning the cleanness of purity in our body, and the light of the truth in our works. Whoso hath the one and not the other, pleaseth not thereby our Redeemer; that is, he pleaseth Him not which doth good works, but bridleth not himself from the pollutions of lust, neither he which is eminent in chastity, but exerciseth not himself in good works. Neither is chastity a great thing without good works, nor good works anything without chastity. And if any man do both, it remaineth that he must look by hope toward our Fatherland above, and not have for his reason wherethrough he turneth himself away from vice, the love of honour in this present world.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Let your loins be girded about, and your lights burning;
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
℣. Watch therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
℟. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Per evangélica dicta, deleántur nostra delícta. Amen.
Lectio 9
Commemoratio Dominica
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 22:1-14
In illo témpore: Loquebátur Jesus princípibus sacerdótum et pharisǽis in parábolis, dicens: Símile factum est regnum cælórum hómini regi, qui fecit núptias fílio suo. Et réliqua.
Homilía sancti Gregórii Papæ
Homilia 38 in Evangelia, post initium
Sæpe jam me dixísse mémini, quod plerúmque in sancto Evangélio regnum cælórum præsens Ecclésia nominátur: congregátio quippe justórum, regnum cælórum dícitur. Quia enim per prophétam Dóminus dicit: Cælum mihi sedes est; et Sálomon ait: Anima justi sedes sapiéntiæ; Paulus étiam dicit Christum Dei virtútem, et Dei sapiéntiam: líquido collígere debémus, quia si Deus sapiéntia, ánima autem justi, sedes sapiéntiæ, dum cælum dícitur sedes Dei, cælum ergo est ánima justi. Hinc per Psalmístam de sanctis prædicatóribus dícitur: Cæli enárrant glóriam Dei.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.
9. olvasmány
Megemlékezés a vasárnapról
Evangélium szent Máté Apostol kőnyvéből
Matt 22:1-14
Azon időben Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great.
38th on the Gospels.
I remember that I have often said that, in the Holy Gospel, the Church as she now is, is called the kingdom of heaven, for the kingdom of heaven is indeed the assembly of the righteous. The Lord hath said by the mouth of His Prophet " The heaven is My throne." Isa. lxvi. 1. Solomon saith " The throne of wisdom is the soul of the righteous." And Paul saith that Christ is " the power of God and the wisdom of God." 1 Cor. i. 24. From these passages we may clearly gather that if wisdom be God, and wisdom's throne be the soul of the righteous, and God's throne be the heaven, then the soul of the righteous is heaven. Hence also the Psalmist saith, speaking of holy preachers " The heavens declare the glory of God." xviii. 2.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Dicto Hymno « Te Deum » aut nono vel tertio Responsorio ejus loco ponitur, statim inchoantur Laudes, præterquam in Nocte Nativitatis Domini; quia tunc dicitur Oratio, postea celebratur Missa, ut suo loco notatur.
|
A himnusz után Te Deum laudamus vagy a kilencedik vagy a harmadik reszponzórium elmondása után az ember közvetlenül a Laudest-szal kezdődik, a karácsony éjszakája kivételével: ebben az oratio imádkozik, majd a karácsonyi mise. a megfelelő helyen megünnepeljük.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da, quǽsumus, omnípotens Deus: ut, sancti Joánnis Confessóris exémplo in sciéntia Sanctórum proficiéntes, atque áliis misericórdiam exhibéntes; ejus méritis, indulgéntiam apud te consequámur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant, we beseech thee, O Almighty God, that we may so follow after the example of thy blessed Confessor John in learning ever more and more the knowledge which maketh thy Saints, and in showing mercy to our neighbour, that Thou for the same thy servant's sake mayest forgive us our trespasses.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |