Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Summum Regem glóriæ, * Christum adorémus.
Ant. Summum Regem glóriæ, * Christum adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Summum Regem glóriæ, * Christum adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Christum adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Summum Regem glóriæ, * Christum adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Christum adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Summum Regem glóriæ, * Christum adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Christum adorémus.
Ant. Summum Regem glóriæ, * Christum adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. The Most High King, the King of glory, even Christ, * Him let us worship.
Ant. The Most High King, the King of glory, even Christ, * Him let us worship.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. The Most High King, the King of glory, even Christ, * Him let us worship.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Him let us worship.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. The Most High King, the King of glory, even Christ, * Him let us worship.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Him let us worship.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. The Most High King, the King of glory, even Christ, * Him let us worship.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Him let us worship.
Ant. The Most High King, the King of glory, even Christ, * Him let us worship.
|
Hymnus {ex Proprio Sanctorum}
Quicúmque Christum quǽritis,
Oculos in altum tóllite:
Illic licébit vísere
Signum perénnis glóriæ.
Illústre quiddam cérnimus,
Quod nésciat finem pati,
Sublíme, celsum, intérminum,
Antíquius cælo et chao.
Hic ille Rex est géntium
Populíque Rex iudáici,
Promíssus Abrahæ patri
Eiúsque in ævum sémini.
Hunc, et prophétis téstibus
Iisdémque signatóribus,
Testátor et Pater iubet
Audíre nos et crédere.
Iesu, tibi sit glória,
Qui te revélas párvulis,
Cum Patre, et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {a szentek saját officiumából}
Mindnyájan Krisztus-keresők,
Emeljétek föl szemetek:
A magasságban megjelen
örök dicsőség nagy Jele.
Nagy dolgot szemlél ott szemünk,
Magasságost, felségeset,
Nem ismer véget, változást;
Égnél, kaosznál ősiebb.
A nemzetek Királya ez,
S a zsidó nép Királya is,
Ki Ábrahám atyánknak és
Utódainak ígértetett.
Imhol bizonyságot teszen
Az Atya róla s rendelést,
És Próféták tanúk reá:
Hogy higgyük és hallgassuk Őt.
Áldunk Jézus, ki a kicsik
Előtt jelented meg magad,
S az Atyát és Szentlelket is
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Proprio Sanctorum}
Nocturn I.
Ant. Paulo minus * ab Angelis minorátus, glória et honóre coronátus est, et constitútus super ópera mánuum Dei.
Psalmus 8 [1]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es eius? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subiecísti sub pédibus eius, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Paulo minus ab Angelis minorátus, glória et honóre coronátus est, et constitútus super ópera mánuum Dei.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a szentek saját officiumából}
Nocturn I.
Ant. Even while He was made a little lower than the angels, * He was crowned with glory and honour, and made to have dominion over the works of God's hands.
Zsoltár 8 [1]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Even while He was made a little lower than the angels, He was crowned with glory and honour, and made to have dominion over the works of God's hands.
|
Ant. Revelávit Dóminus * condénsa, et in templo eius omnes dicent glóriam.
Psalmus 28 [2]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini eius: * adoráte Dóminum in átrio sancto eius.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus maiestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:9 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo eius omnes dicent glóriam.
28:10 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:11 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Revelávit Dóminus condénsa, et in templo eius omnes dicent glóriam.
|
Ant. The Lord discovered the thickets, * and in His temple every whit of it uttereth His glory.
Zsoltár 28 [2]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsőséget; * imádjátok az Urat az ő szent tornácában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög; * az Úr a sok víz fölött.
28:4 Az Úr szava erőben, * az Úr szava dicsőségben jő.
28:5 Az Úr szava összetöri a cédrusokat; * az Úr összetöri a Libanon cédrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvúak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tűz lángját. * Az Úr szava megrendíti a pusztát; és az Úr megmozdítja Kádes pusztáját.
28:9 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sűrűket, * és az ő templomában mindnyájan dicsőséget mondanak.
28:10 Az Úr a vízözön felett uralkodik, * és az Úr, mint király, örökké fog ülni.
28:11 Az Úr erőt ad népének; * az Úr megáldja népét békességben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord discovered the thickets, and in His temple every whit of it uttereth His glory.
|
Ant. Speciósus forma * præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis.
Psalmus 44 [3]
44:2 Eructávit cor meum verbum bonum: * dico ego ópera mea Regi.
44:2 Lingua mea cálamus scribæ: * velóciter scribéntis.
44:3 Speciósus forma præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis: * proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
44:4 Accíngere gládio tuo super femur tuum, * potentíssime.
44:5 Spécie tua et pulchritúdine tua: * inténde, próspere procéde, et regna.
44:5 Propter veritátem, et mansuetúdinem, et iustítiam: * et dedúcet te mirabíliter déxtera tua.
44:6 Sagíttæ tuæ acútæ, pópuli sub te cadent: * in corda inimicórum Regis.
44:7 Sedes tua, Deus, in sǽculum sǽculi: * virga directiónis virga regni tui.
44:8 Dilexísti iustítiam, et odísti iniquitátem: * proptérea unxit te Deus, Deus tuus, óleo lætítiæ præ consórtibus tuis.
44:9 Myrrha, et gutta, et cásia a vestiméntis tuis, a dómibus ebúrneis: * ex quibus delectavérunt te fíliæ regum in honóre tuo.
44:10 Ástitit regína a dextris tuis in vestítu deauráto: * circúmdata varietáte.
44:11 Audi fília, et vide, et inclína aurem tuam: * et oblivíscere pópulum tuum et domum patris tui.
44:12 Et concupíscet Rex decórem tuum: * quóniam ipse est Dóminus Deus tuus, et adorábunt eum.
44:13 Et fíliæ Tyri in munéribus * vultum tuum deprecabúntur: omnes dívites plebis.
44:14 Omnis glória eius fíliæ Regis ab intus, * in fímbriis áureis circumamícta varietátibus.
44:15 Adducéntur Regi vírgines post eam: * próximæ eius afferéntur tibi.
44:16 Afferéntur in lætítia et exsultatióne: * adducéntur in templum Regis.
44:17 Pro pátribus tuis nati sunt tibi fílii: * constítues eos príncipes super omnem terram.
44:18 Mémores erunt nóminis tui: * in omni generatióne et generatiónem.
44:18 Proptérea pópuli confitebúntur tibi in ætérnum: * et in sǽculum sǽculi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Speciósus forma præ fíliis hóminum, diffúsa est grátia in lábiis tuis.
|
Ant. Thou art fairer than the children of men * grace is poured into thy lips.
Zsoltár 44 [3]
44:2 Az én szívem jó beszédet önt ki; * a királynak ajánlom énekemet.
44:2 Az én nyelvem az író tolla, * ki gyorsan ír.
44:3 Ékes alakú vagy az emberek fiai fölött, kedvesség van elöntve ajkaidon; * azért áldott meg téged az Isten mindörökké.
44:4 Kösd fel oldaladra kardodat, * leghatalmasabb!
44:5 A te ékességeddel és szépségeddel * indulj meg, járj szerencsésen és országolj
44:5 A valóságért és szelídségért és igazságért; * és jobbod csodálatosan elvezet téged.
44:6 Nyilaid élesek, népek esnek el alattad, * a király ellenségeinek szíveibe (hatolnak) . *
44:7 A te széked, Isten, mindörökkön-örökké áll; * igazság pálcája a te országod pálcája.
44:8 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; * azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigasság olajával társaid fölött.
44:9 Mirha és áloé és kasszia van ruházatodban az elefántcsont-házakból, * melyekkel gyönyörködtettek téged a királyok leányai a te dicsőségedben.
44:10 A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, * körülvétetve sokszínű ékességgel.
44:11 Halljad, leányom, és lássad, és hajtsd ide füledet; * és feledd el népedet és atyád házát.
44:12 És a király megkívánja ékességedet; * mert ő a te Urad Istened, és imádni fogják őt.
44:13 És Tírusz leányai, * a község minden gazdagjai ajándékokkal könyörögni fognak színed előtt.
44:14 A király leányának minden dicsősége belül vagyon, * arannyal szegélyezett sokszínű öltözetében.
44:15 Utána szüzek vezettetnek a királyhoz, * az ő társai hozzád vitetnek;
44:16 Bevitetnek vigassággal és örvendezéssel, * behozatnak a király templomába.
44:17 Atyáid helyett fiak születnek neked; * fejedelmekké rendeled azokat az egész földön.
44:18 Megemlékeznek a te nevedről * minden nemzedékről nemzedékre;
44:18 Azért a népek dicsérni fognak téged örökké * és mindörökkön-örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Thou art fairer than the children of men grace is poured into thy lips.
|
℣. Gloriósus apparuísti in conspéctu Dómini.
℟. Proptérea decórem índuit te Dóminus.
|
℣. Thou wast manifested in thy glory in the Presence of the Lord.
℟. Therefore the Lord hath clothed thee with majesty.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
De Epístola secúnda beáti Petri Apóstoli
2 Pet 1:10-14
10 Fratres: Magis satágite, ut per bona ópera certam vestram vocatiónem et electiónem faciátis: hæc enim faciéntes, non peccábitis aliquándo.
11 Sic enim abundánter ministrábitur vobis intróitus in ætérnum regnum Dómini nostri, et Salvatóris Iesu Christi.
12 Propter quod incípiam vos semper commonére de his: et quidem sciéntes et confirmátos vos in præsénti veritáte.
13 Iustum autem árbitror, quámdiu sum in hoc tabernáculo, suscitáre vos in commonitióne:
14 Certus quod velox est deposítio tabernáculi mei secúndum quod et Dóminus noster Iesus Christus significávit mihi.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Surge, illumináre, Ierúsalem, quia venit lumen tuum,
* Et glória Dómini super te orta est.
℣. Et ambulábunt gentes in lúmine tuo, et reges in splendóre ortus tui.
℟. Et glória Dómini super te orta est.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány szent Péter apostol második leveléből
2 Pet 1:10-14
10 Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha.
11 Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.
12 Ezért folyton azon leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban.
13 Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg e sátorban élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket,
14 Mert tudom, hogy közel van sátram levetése, mint azt Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Arise, shine, O Jerusalem, for thy light is come:
* And the glory of the Lord is risen upon thee.
℣. And the Gentiles shall come to thy light, and kings to the brightness of thy rising.
℟. And the glory of the Lord is risen upon thee.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adiuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
2 Pet 1:15-17
15 Dabo autem óperam et frequénter habére vos post óbitum meum, ut horum memóriam faciátis.
16 Non enim doctas fábulas secúti notam fécimus vobis Dómini nostri Iesu Christi virtútem et præséntiam, sed speculatóres facti illíus magnitúdinis.
17 Accípiens enim a Deo Patre honórem et glóriam, voce delápsa ad eum huiuscémodi a magnífica glória: Hic est Fílius meus diléctus, in quo mihi complácui; ipsum audíte.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. In splendénte nube Spíritus Sanctus visus est, Patérna vox audíta est:
* Hic est Fílius meus diléctus, in quo mihi bene complácui; ipsum audíte.
℣. Appáruit nubes obúmbrans, et vox Patris intónuit.
℟. Hic est Fílius meus diléctus, in quo mihi bene complácui; ipsum audíte.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
2 Pet 1:15-17
15 De igyekszem, hogy ezekre halálom után is mindig emlékezzetek.
16 Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének.
17 Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Holy Ghost was manifested in the bright cloud and the Father was heard:
* This is My beloved Son, in Whom I am well pleased; hear ye Him.
℣. There was a cloud that overshadowed them, and the voice of the Father came out thereof in thunder.
℟. This is My beloved Son, in Whom I am well pleased; hear ye Him.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
2 Pet 1:18-21
18 Et hanc vocem nos audívimus de cælo allátam, cum essémus cum ipso in monte sancto.
19 Et habémus firmiórem prophéticum sermónem, cui bene fácitis attendéntes quasi lucérnæ lucénti in caliginóso loco, donec dies elucéscat et lúcifer oriátur in córdibus vestris,
20 Hoc primum intellegéntes quod omnis prophetía Scriptúræ própria interpretatióne non fit.
21 Non enim voluntáte humána alláta est aliquándo prophetía; sed Spíritu Sancto inspiráti locúti sunt sancti Dei hómines.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Vidéte qualem caritátem dedit nobis Deus Pater,
* Ut fílii Dei nominémur et simus.
℣. Scimus quóniam, cum apparúerit, símiles ei érimus, quóniam vidébimus eum sícuti est.
℟. Ut fílii Dei nominémur et simus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Ut fílii Dei nominémur et simus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
2 Pet 1:18-21
18 Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen.
19 Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
20 Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.
21 Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold what manner of love God the Father hath bestowed upon us,
* That we should be called, and should be, the sons of God.
℣. We know that when He shall appear, we shall be like Him, for we shall see Him as He is.
℟. That we should be called, and should be, the Sons of God.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. That we should be called, and should be, the Sons of God.
|
Nocturn II.
Ant. Illúminans * tu mirabíliter a móntibus ætérnis: turbáti sunt omnes insipiéntes corde.
Psalmus 75 [4]
75:2 Notus in Iudǽa Deus: * in Israël magnum nomen eius.
75:3 Et factus est in pace locus eius: * et habitátio eius in Sion.
75:4 Ibi confrégit poténtias árcuum, * scutum, gládium, et bellum.
75:5 Illúminans tu mirabíliter a móntibus ætérnis: * turbáti sunt omnes insipiéntes corde.
75:6 Dormiérunt somnum suum: * et nihil invenérunt omnes viri divitiárum in mánibus suis.
75:7 Ab increpatióne tua, Deus Iacob, * dormitavérunt qui ascendérunt equos.
75:8 Tu terríbilis es, et quis resístet tibi? * ex tunc ira tua.
75:9 De cælo audítum fecísti iudícium: * terra trémuit et quiévit,
75:10 Cum exsúrgeret in iudícium Deus, * ut salvos fáceret omnes mansuétos terræ.
75:11 Quóniam cogitátio hóminis confitébitur tibi: * et relíquiæ cogitatiónis diem festum agent tibi.
75:12 Vovéte, et réddite Dómino, Deo vestro: * omnes, qui in circúitu eius affértis múnera.
75:13 Terríbili et ei qui aufert spíritum príncipum, * terríbili apud reges terræ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Illúminans tu mirabíliter a móntibus ætérnis: turbáti sunt omnes insipiéntes corde.
|
Nocturn II.
Ant. When Thou didst make thy light to shine forth right wondrously * from the everlasting hills, all they that were foolish of heart were troubled.
Zsoltár 75 [4]
75:2 Ismeretes az Isten Júdeában; * Izraelben nagy az ő neve.
75:3 És békességben vagyon az ő helye, * és lakása Sionban.
75:4 Ott törte össze a kézívek hatalmát, * a pajzsot, kardot és hadat.
75:5 Midőn te csodálatosképpen világítottál az örök hegyekről, * a balgatag szívűek mind megháborodtak.
75:6 Aludták álmukat, * és a gazdagság férfiai semmit sem találtak kezeikben
75:7 A te feddésedtől, Jákob Istene, * elaludtak, kik lovon ültek.
75:8 Te rettenetes vagy; és ki áll ellened, * mihelyst haragszol?
75:9 Mennyből hallattad az ítéletet; * a föld megrendült és elcsendesedett,
75:10 Midőn az Isten fölkelt ítéletre, * hogy megszabadítson a földön minden szelídet.
75:11 Az ember bősz gondolata is dicsér téged, * és még fogytig tartó haragja is ünnepnapot szerez neked.
75:12 Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a ti Uratoknak, Isteneteknek, * mindnyájan, kik köröskörül ajándékokat hoztok
75:13 A rettenetesnek, ki elveszi a fejedelmek lelkét, * ki rettenetes a föld királyainál.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. When Thou didst make thy light to shine forth right wondrously from the everlasting hills, all they that were foolish of heart were troubled.
|
Ant. Mélior est * dies una in átriis tuis, super míllia.
Psalmus 83 [5]
83:2 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:3 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:4 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sǽcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cuius est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:8 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Iacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:11 Elégi abiéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:12 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Mélior est dies una in átriis tuis, super míllia.
|
Ant. A day in thy courts * is better than a thousand.
Zsoltár 83 [5]
83:2 Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura, * kívánkozik és eped lelkem az Úr tornácai után.
83:3 Szívem és testem * örvendeznek az élő Istenben.
83:4 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlice fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erők Ura, * királyom és Istenem.
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram, * örökkön-örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tőled vagyon segítsége. * Fölmenetekről gondolkodik szívében, a könnyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitűzött.
83:8 Mert áldást ad a törvényszerző, erényről erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erők Ura, Istene, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene.
83:10 Mi oltalmazó Istenünk, * tekints és nézz a te fölkented orcájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornácaidban * ezereknél.
83:11 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bűnösök hajlékaiban.
83:12 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsőséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Erők Ura, boldog ember az, ki benned bízik.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. A day in thy courts is better than a thousand.
|
Ant. Gloriósa * dicta sunt de te, cívitas Dei.
Psalmus 86 [6]
86:1 Fundaménta eius in móntibus sanctis: * díligit Dóminus portas Sion super ómnia tabernácula Iacob.
86:3 Gloriósa dicta sunt de te, * cívitas Dei.
86:4 Memor ero Rahab, et Babylónis * sciéntium me.
86:4 Ecce, alienígenæ, et Tyrus, et pópulus Æthíopum, * hi fuérunt illic.
86:5 Numquid Sion dicet: Homo, et homo natus est in ea: * et ipse fundávit eam Altíssimus?
86:6 Dóminus narrábit in scriptúris populórum, et príncipum: * horum, qui fuérunt in ea.
86:7 Sicut lætántium ómnium * habitátio est in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Gloriósa dicta sunt de te, cívitas Dei.
|
Ant. Glorious things are spoken * of thee, O city of God!
Zsoltár 86 [6]
86:1 Az ő alapjai a szent hegyeken vannak; * szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
86:3 Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, * Isten városa.
86:4 Megemlékezem Ráhábról és Babilonról, * hogy megismerjenek engem.
86:4 Íme az idegenek, és Tírusz és az etiópok népe, * ezek is oda valók.
86:5 Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; * és maga alapította azt a Fölséges?
86:6 Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek írásaiban, * azokéban, kik benne vannak.
86:7 Mindnyájan vigadni fognak, * kiknek lakásuk vagyon benned.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Glorious things are spoken of thee, O city of God!
|
℣. Glória et honóre coronásti eum, Dómine.
℟. Et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
|
℣. Thou hast crowned him with glory and honour, O Lord.
℟. And madest him to have dominion over the works of thy hands.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 4
Sermo sancti Leónis Papæ
Sermo de Transfiguratione, ante medium
Aperit Dóminus coram eléctis téstibus glóriam suam, et commúnem illam cum céteris córporis formam tanto splendóre claríficat, ut et fácies eius solis fulgóri símilis, et vestítus candóri nívium esset æquális. In qua transfiguratióne illud quidem principáliter agebátur, ut de córdibus discipulórum crucis scándalum tollerétur; nec conturbáret eórum fidem voluntáriæ humílitas passiónis, quibus reveláta esset abscónditæ excelléntia dignitátis. Sed non minóre providéntia spes sanctæ Ecclésiæ fundabátur, ut totum Christi corpus agnósceret quali esset commutatióne donándum, ut eius sibi honóris consórtium membra promítterent, qui in cápite præfulsísset.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Inebriáti sunt ab ubertáte domus tuæ:
* Et torrénte voluptátis tuæ potásti eos.
℣. Quóniam apud te est fons vitæ, et in lúmine tuo vidébimus lumen.
℟. Et torrénte voluptátis tuæ potásti eos.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
4. olvasmány
From the Sermons of Pope St. Leo (the Great)
On the Transfiguration
The Lord taketh chosen witnesses, and in their presence, revealeth His glory. That form of body which He had in common with other men, He so transfigured with light, that His Face did shine as the sun, and His raiment became exceeding white as snow. Of this metamorphosis the chief work was to remove from the hearts of the disciples the stumbling at the Cross. Before their eyes was unveiled the splendour of His hidden majesty, that the lowliness of His freely-chosen suffering might not confound their faith. But none the less was there here laid by the Providence of God a solid foundation for the hope of the Holy Church, whereby the whole body of Christ should know with what a change it is yet to be honoured. The members of that body whose Head hath already been transfigured in light may promise themselves a share in His glory.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. They were abundantly satisfied with the fatness of thy house, and
* Thou madest them drink of the river of thy pleasures.
℣. For with thee is the fountain of life, and in thy light shall we see light.
℟. And Thou madest them drink of the river of thy pleasures.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 5
Confirmándis vero Apóstolis et ad omnem sciéntiam provehéndis, ália quoque in illo miráculo accéssit instrúctio. Móyses enim et Elías, lex scílicet et prophétæ apparuérunt cum Dómino loquéntes; ut veríssime in illa quinque virórum præséntia complerétur quod dictum est: in duóbus vel tribus téstibus stat omne verbum. Quid hoc stabílius, quid fírmius verbo, in cuius prædicatióne véteris et novi Testaménti cóncinit tuba, et cum evangélica doctrína, antiquárum protestatiónum instruménta concúrrunt? Astipulántur enim sibi ínvicem utriúsque Fœ́deris páginæ; et, quem sub velámine mysteriórum præcedéntia signa promíserant, maniféstum atque perspícuum præséntis glóriæ splendor osténdit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Præcéptor, bonum est nos hic esse:
* Faciámus hic tria tabernácula; tibi unum, Móysi unum et Elíæ unum.
℣. Non enim sciébat quid díceret.
℟. Faciámus hic tria tabernácula; tibi unum, Móysi unum et Elíæ unum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
5. olvasmány
For the strengthening the Apostles and bringing them forward into all knowledge, there appeared unto them Moses and Elias that is, the Law and the Prophets talking with Him. Before five witnesses did His glorification take place, as though to fulfill that which is written: At the mouth of two witnesses, or at the mouth of three witnesses, shall the matter be established. Deut. xix. 15. What can be more certain, what can be better attested than this matter, which is proclaimed by the trumpets of both the Old and the New Testaments, and concerning which the witness of ancient testimony uniteth with the teaching of the Gospel? The pages of either Covenant strengthen one another, and the brightness of open glory maketh manifest and distinct Him Whom the former prophecies had promised under the veil of mysteries.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Master, it is good for us to be here.
* Let us make here three tabernacles, one for thee, and one for Moses, and one for Elias.
℣. For he wist not what to say.
℟. Let us make here three tabernacles, one for thee, and one for Moses, and one for Elias.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 6
His ergo sacramentórum revelatiónibus Petrus Apóstolus incitátus, mundána spernens et terréna fastídiens, in æternórum desidérium quodam mentis rapiebátur excéssu; et, gáudio totíus visiónis implétus, ibi cum Iesu optábat habitáre, ubi manifésta eius glória lætabátur. Unde et ait: Dómine, bonum est nos hic esse: si vis, faciámus hic tria tabernácula; tibi unum, Móysi unum et Elíæ unum. Sed huic suggestióni Dóminus non respóndit, signíficans, non quidem ímprobum, sed inordinátum esse quod cúperet; cum salvári mundus, nisi Christi morte, non posset, et exémplo Dómini in hoc vocarétur credéntium fides, ut licet non oportéret de beatitúdinis promissiónibus dubitári, intellegerémus tamen inter tentatiónes huius vitæ prius nobis tolerántiam postulándam esse, quam glóriam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Si ministrátio mortis, lítteris deformáta in lapídibus, fuit in glória, ita ut non possent inténdere fílii Israël in fáciem Móysi propter glóriam vultus eius, quæ evacuátur:
* Multo magis ministrátio spíritus, quæ manet, erit in glória.
℣. Amplióris enim glóriæ Christus præ Móyse dignus est hábitus, quanto ampliórem honórem habet domo, qui fabricávit eam.
℟. Multo magis ministrátio spíritus, quæ manet, erit in glória.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Multo magis ministrátio spíritus, quæ manet, erit in glória.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
6. olvasmány
The unveiling of such mysteries roused the mind of the Apostle Peter to an outburst of longing for the things eternal, which despised and disdained the things worldly and earthly overflowing with gladness at the vision, he yearned to dwell with Jesus there, where the revelation of His glory had rejoiced him. And so he said Master, it is good for us to be here if Thou wilt, let us make here three tabernacles, one for thee, and one for Moses, and one for Elias. To this proposal the Lord answered nothing, this signifying, that what Peter wished was not wrong, but out of place, since the world could not be saved but by the death of Christ. And the Lord's example was to call the faith of believers to this, that albeit we are behoven to have no doubts concerning the promise of eternal blessedness, yet we are to understand that, amid the trials of this life, we are to seek for endurance before glory.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. If the ministration of death, written and engraven on stones, was glorious, so that the children of Israel could not steadfastly behold the face of Moses, for the glory of his countenance which is done away:
* How shall not the ministration of the Spirit, which abideth, be rather glorious?
℣. For Christ was counted worthy of more glory than Moses, inasmuch as he who hath builded the house hath more honour than the house.
℟. How shall not the ministration of the Spirit, which abideth, be rather glorious?
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. How shall not the ministration of the Spirit, which abideth, be rather glorious?
|
Nocturn III.
Ant. Thabor et Hermon * in nómine tuo exsultábunt: tuum brácchium cum poténtia.
Psalmus 88 [7]
88:1 Misericórdias Dómini * in ætérnum cantábo.
88:2 In generatiónem et generatiónem * annuntiábo veritátem tuam in ore meo.
88:3 Quóniam dixísti: In ætérnum misericórdia ædificábitur in cælis: * præparábitur véritas tua in eis.
88:4 Dispósui testaméntum eléctis meis, iurávi David, servo meo: * Usque in ætérnum præparábo semen tuum.
88:5 Et ædificábo in generatiónem et generatiónem * sedem tuam.
88:6 Confitebúntur cæli mirabília tua, Dómine: * étenim veritátem tuam in ecclésia sanctórum.
88:7 Quóniam quis in núbibus æquábitur Dómino: * símilis erit Deo in fíliis Dei?
88:8 Deus, qui glorificátur in consílio sanctórum: * magnus et terríbilis super omnes qui in circúitu eius sunt.
88:9 Dómine, Deus virtútum, quis símilis tibi? * potens es, Dómine, et véritas tua in circúitu tuo.
88:10 Tu domináris potestáti maris: * motum autem flúctuum eius tu mítigas.
88:11 Tu humiliásti sicut vulnerátum, supérbum: * in brácchio virtútis tuæ dispersísti inimícos tuos.
88:12 Tui sunt cæli, et tua est terra, orbem terræ et plenitúdinem eius tu fundásti: * aquilónem, et mare tu creásti.
88:13 Thabor et Hermon in nómine tuo exsultábunt: * tuum brácchium cum poténtia.
88:14 Firmétur manus tua, et exaltétur déxtera tua: * iustítia et iudícium præparátio sedis tuæ.
88:15 Misericórdia et véritas præcédent fáciem tuam: * beátus pópulus, qui scit iubilatiónem.
88:16 Dómine, in lúmine vultus tui ambulábunt, et in nómine tuo exsultábunt tota die: * et in iustítia tua exaltabúntur.
88:17 Quóniam glória virtútis eórum tu es: * et in beneplácito tuo exaltábitur cornu nostrum.
88:18 Quia Dómini est assúmptio nostra, * et Sancti Israël, regis nostri.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Thabor et Hermon in nómine tuo exsultábunt: tuum brácchium cum poténtia.
|
Nocturn III.
Ant. Tabor and Hermon shall rejoice in thy Name. * Thou hast a mighty arm.
Zsoltár 88 [7]
88:1 Az Úr irgalmasságait * mindörökké éneklem,
88:2 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogom igazságodat az én számmal.
88:3 Mert azt mondottad: Az irgalmasság örökre megállapíttatik a mennyekben, * el van készítve igazságod azokban.
88:4 Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dávid szolgámnak: * Megalapítom a te ivadékodat
88:5 és nemzedékről nemzedékre megerősítem * székedet.
88:6 Hirdetni fogják, Uram, az egek csodatételeidet, * és igaz voltodat a szentek gyülekezetében.
88:7 Mert ki hasonlítható a felhőkben az Úrhoz? * Ki lesz hasonló Isten fiai közt az Istenhez?
88:8 Az Isten, ki a szentek tanácsában dicsőíttetik, * nagy és rettenetes mindazok fölött, kik körötte vannak.
88:9 Erők Ura, Istene, ki hasonló hozzád? * Hatalmas vagy, Uram, és a te igazságod környezetedben.
88:10 Te uralkodol a tenger hatalmasságán, * és habjai dagályát te csendesíted le.
88:11 Te megalázod a kevélyt, mint a sebesültet, * a te erőd karjaival ide s tova hányod ellenségeidet.
88:12 Tieid az egek, és tied a föld; a föld kerekségét, s ami azt betölti, te alapítottad; * az északot és a tengert te teremtetted;
88:13 Tábor és Hermon a te nevedben örvendenek. * Hatalmas a te karod.
88:14 Erősödjék meg kezed, és magasztaltassék föl a te jobbod. * Jog és igazság a te széked alapja;
88:15 Irgalom és valóság járnak orcád előtt. * Boldog nép az, mely tud vigadozni;
88:16 Uram, a te orcád világosságában járnak ők, és a te nevednek örvendeznek egész nap, * és igazságodban fölmagasztaltatnak.
88:17 Mert erejük dicsősége te vagy, * és jóvoltodból emelkedik föl a mi szarvunk;
88:18 Mert az Úr fölvett bennünket, * Izrael Szentje a mi királyunk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Tabor and Hermon shall rejoice in thy Name. Thou hast a mighty arm.
|
Ant. Lux orta est * iusto, et rectis corde lætítia.
Psalmus 96 [8]
96:1 Dóminus regnávit, exsúltet terra: * læténtur ínsulæ multæ.
96:2 Nubes, et calígo in circúitu eius: * iustítia, et iudícium corréctio sedis eius.
96:3 Ignis ante ípsum præcédet, * et inflammábit in circúitu inimícos eius.
96:4 Illuxérunt fúlgura eius orbi terræ: * vidit, et commóta est terra.
96:5 Montes, sicut cera fluxérunt a fácie Dómini: * a fácie Dómini omnis terra.
96:6 Annuntiavérunt cæli iustítiam eius: * et vidérunt omnes pópuli glóriam eius.
96:7 Confundántur omnes, qui adórant sculptília: * et qui gloriántur in simulácris suis.
96:7 Adoráte eum, omnes Ángeli eius: * audívit, et lætáta est Sion.
96:8 Et exsultavérunt fíliæ Iudæ, * propter iudícia tua, Dómine:
96:9 Quóniam tu Dóminus Altíssimus super omnem terram: * nimis exaltátus es super omnes deos.
96:10 Qui dilígitis Dóminum, odíte malum: * custódit Dóminus ánimas sanctórum suórum, de manu peccatóris liberábit eos.
96:11 Lux orta est iusto, * et rectis corde lætítia.
96:12 Lætámini, iusti, in Dómino: * et confitémini memóriæ sanctificatiónis eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Lux orta est iusto, et rectis corde lætítia.
|
Ant. Light is sprung up for the righteous, * and gladness for the upright in heart.
Zsoltár 96 [8]
96:1 Az Úr országol, örvendezzen a föld; * vigadjon a sok sziget.
96:2 Felhő és homály van körötte, * igazság és ítélet az ő székének alapja.
96:3 Tűz jár előtte, * és megemészti köröskörül ellenségeit.
96:4 Villámai megvilágítják a föld kerekségét; * látja és megrendül a föld.
96:5 A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, * az Úr színe előtt az egész föld.
96:6 Az egek hirdetik az ő igazságát; * és minden nép az ő dicsőségét.
96:7 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, * és kik bálványaikban dicsekszenek.
96:7 Imádjátok őt, minden angyalai. * * Hallja ezt Sion, és örül;
96:8 és Júda leányai örvendeznek * a te ítéleteidben, Uram.
96:9 Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, * igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
96:10 Kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt; * az Úr megőrzi az ő szentjei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket.
96:11 Világosság támadott az igaznak, * és vigasság az egyenesszívűeknek.
96:12 Vigadjatok, igazak, az Úrban, * és dicsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Light is sprung up for the righteous, and gladness for the upright in heart.
|
Ant. Confessiónem * et decórem índuit, amíctus lúmine sicut vestiménto.
Psalmus 103 [9]
103:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * Dómine, Deus meus, magnificátus es veheménter.
103:1 Confessiónem, et decórem induísti: * amíctus lúmine sicut vestiménto:
103:2 Exténdens cælum sicut pellem: * qui tegis aquis superióra eius.
103:3 Qui ponis nubem ascénsum tuum: * qui ámbulas super pennas ventórum.
103:4 Qui facis ángelos tuos, spíritus: * et minístros tuos ignem uréntem.
103:5 Qui fundásti terram super stabilitátem suam: * non inclinábitur in sǽculum sǽculi.
103:6 Abýssus, sicut vestiméntum, amíctus eius: * super montes stabunt aquæ.
103:7 Ab increpatióne tua fúgient: * a voce tonítrui tui formidábunt.
103:8 Ascéndunt montes: et descéndunt campi * in locum, quem fundásti eis.
103:9 Términum posuísti, quem non transgrediéntur: * neque converténtur operíre terram.
103:10 Qui emíttis fontes in convállibus: * inter médium móntium pertransíbunt aquæ.
103:11 Potábunt omnes béstiæ agri: * exspectábunt ónagri in siti sua.
103:12 Super ea vólucres cæli habitábunt: * de médio petrárum dabunt voces.
103:13 Rigans montes de superióribus suis: * de fructu óperum tuórum satiábitur terra:
103:14 Prodúcens fænum iuméntis, * et herbam servitúti hóminum:
103:14 Ut edúcas panem de terra: * et vinum lætíficet cor hóminis:
103:15 Ut exhílaret fáciem in óleo: * et panis cor hóminis confírmet.
103:16 Saturabúntur ligna campi, et cedri Líbani, quas plantávit: * illic pásseres nidificábunt.
103:17 Heródii domus dux est eórum: * montes excélsi cervis: petra refúgium herináciis.
103:19 Fecit lunam in témpora: * sol cognóvit occásum suum.
103:20 Posuísti ténebras, et facta est nox: * in ipsa pertransíbunt omnes béstiæ silvæ.
103:21 Cátuli leónum rugiéntes, ut rápiant, * et quǽrant a Deo escam sibi.
103:22 Ortus est sol, et congregáti sunt: * et in cubílibus suis collocabúntur.
103:23 Exíbit homo ad opus suum: * et ad operatiónem suam usque ad vésperum.
103:24 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * ómnia in sapiéntia fecísti: impléta est terra possessióne tua.
103:25 Hoc mare magnum, et spatiósum mánibus: * illic reptília, quorum non est númerus.
103:26 Animália pusílla cum magnis: * illic naves pertransíbunt.
103:27 Draco iste, quem formásti ad illudéndum ei: * ómnia a te exspéctant ut des illis escam in témpore.
103:28 Dante te illis, cólligent: * aperiénte te manum tuam, ómnia implebúntur bonitáte.
103:29 Averténte autem te fáciem, turbabúntur: * áuferes spíritum eórum, et defícient, et in púlverem suum reverténtur.
103:30 Emíttes spíritum tuum, et creabúntur: * et renovábis fáciem terræ.
103:31 Sit glória Dómini in sǽculum: * lætábitur Dóminus in opéribus suis:
103:32 Qui réspicit terram, et facit eam trémere: * qui tangit montes, et fúmigant.
103:33 Cantábo Dómino in vita mea: * psallam Deo meo, quámdiu sum.
103:34 Iucúndum sit ei elóquium meum: * ego vero delectábor in Dómino.
103:35 Defíciant peccatóres a terra, et iníqui ita ut non sint: * bénedic, ánima mea, Dómino.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Confessiónem et decórem índuit, amíctus lúmine sicut vestiménto.
|
Ant. He was clothed with honour and majesty, * covering Himself with light as with a garment.
Zsoltár 103 [9]
103:1 Áldjad, én lelkem, az Urat; * Uram, Istenem, fölötte fönséges vagy,
103:1 Dicsőségbe és ékességbe öltöztél; * világossággal mint köntössel körül vagy öltve,
103:2 Kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet; * ki befödöd vizekkel annak felső részeit,
103:3 Ki a felhőt szekereddé teszed, * ki a szelek szárnyain jársz;
103:4 Ki angyalaidat szélvésszé teszed, * és szolgáidat égető tűzzé;
103:5 Ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.
103:6 A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.
103:7 A te feddésed előtt elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.
103:8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.
103:9 Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.
103:10 Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.
103:11 Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
103:12 Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kősziklák közül szózatot adnak.
103:13 Ki megöntözöd a hegyeket onnan felülről; * a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.
103:14 Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,
103:14 Hogy kenyeret termessz a földből, * és bor vidámítsa föl az ember szívét;
103:15 Hogy olajjal derítse föl orcáját, * és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
103:16 Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett, * ott fészkelnek a madarak,
103:17 A gólya háza fő azok között, * a magas hegy a szarvasok, a kőszikla a sündisznók menedéke.
103:19 A holdat időmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.
103:20 Sötétséget parancsolsz, és éj van; * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
103:21 Az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, * és az Istentől maguknak eledelt keressenek.
103:22 Fölkel a nap, és összegyűlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.
103:23 Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.
103:24 Mily igen fölségesek a te műveid, Uram! * Mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
103:25 Ez a nagy és tágas öblű tenger, * ott az úszók, melyeknek száma nincs.
103:26 A kicsiny állatok a nagyokkal; * ott járnak a hajók.
103:27 A cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban, * mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
103:28 Te adván nekik, gyűjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
103:29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; * ha elveszed lélegzetüket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
103:30 Beléjük bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld színét.
103:31 Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. * Az Úr örülni fog alkotásaiban;
103:32 Ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek.
103:33 Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.
103:34 Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
103:35 Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. He was clothed with honour and majesty, covering Himself with light as with a garment.
|
℣. Magna est glória eius in salutári tuo.
℟. Glóriam et magnum decórem impónes super eum.
|
℣. His glory is great in thy salvation.
℟. Honour and great majesty shalt Thou lay upon him.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 17:1-9
In illo témpore: Assúmpsit Iesus Petrum, et Iacóbum, et Ioánnem fratrem eius, et duxit illos in montem excélsum seórsum: et transfigurátus est ante eos. Et réliqua.
Homilía sancti Ioánnis Chrysóstomi
Homilia 57 in Matth., in init.
Quóniam multa de perículis, multa de passióne sua, multa de morte et de cæde discipulórum locútus est Dóminus, et áspera complúra atque árdua eis iniúnxit; et illa quidem in præsénti vita, et iam imminébant; bona vero in spe et exspectatióne erant: ut puta, quia servárent ánimam suam, si pérderent eam; quia in glória Patris sui ventúrus sit, et prǽmia redditúrus: ut visu étiam certióres fáceret, et osténderet quidnam sit illa glória, cum qua ventúrus est, quantum cápere póterant in hac præsénti vita, illis osténdit eámque détegit, ne aut sua aut Dómini morte dóleant, et máxime Petrus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Vocávit nos Deus vocatióne sua sancta, secúndum grátiam suam, quæ manifestáta est nunc;
* Per illuminatiónem Salvatóris nostri Iesu Christi.
℣. Qui destrúxit mortem, illuminávit autem vitam in incorruptiónem.
℟. Per illuminatiónem Salvatóris nostri Iesu Christi.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
7. olvasmány
Evangélium szent Máté Apostol kőnyvéből
Matt 17:1-9
Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. És így tovább.
Homily by St John Chrysostom, (Patriarch of Constantinople.)
57 th on Matthew.
Since the Lord had spoken much concerning dangers, much concerning His Own sufferings, much concerning death, and the killing of His disciples, and had laid upon them many hard and grievous things, and since all these were in this present life, and already hanging over them, whereas the good things were matter for hope and waiting as, for example, that whosoever should lose his life for His sake should find it, for that the Son of Man should come in the glory of His Father, and reward every man according to his works. Matth. xvi. 25, 27. Therefore, to assure them by their own eyes, and show them what the glory is wherein He will come, He manifested and unveiled it to them, as far as in this life they were able to grasp it, lest they and especially Peter should grieve over their own deaths, or the death of their Lord.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. God hath called us with an holy calling, according to His own grace, which is now made manifest;
* By the appearing of our Saviour Jesus Christ.
℣. Who hath abolished death, and brought life and immortality to light.
℟. By the appearing of our Saviour Jesus Christ.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.
Lectio 8
Et vide quid agit, cum de regno et de gehénna disserúerit. Nam in eo quod dixit: Qui ínvenit ánimam suam, perdet eam; et quicúmque perdet eam grátia mei, invéniet ipsam; et in eo quod ait: Reddet unicuíque secúndum ópera sua; et regnum et gehénnam designávit. Cum ígitur de utrísque disserúerit, regnum quidem ut óculis cernátur, concédit, gehénnam autem mínime; quóniam rudióribus atque ineptióribus illud necessárium fuísset, sed, cum illi probi essent ac perspicáces, satis fuit eos a melióribus confirmári. Hoc étiam multo magis ipsum decébat. Non tamen omníno illud prætermísit, sed et aliquándo atrocitátem gehénnæ quasi ante óculos propónit, véluti cum Lázari imáginem descrípsit, et eius méminit qui denários centum repétiit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Deus, qui fecit de ténebris lumen splendéscere, illúxit in córdibus nostris
* Ad illuminatiónem sciéntiæ claritátis Dei, in fácie Iesu Christi.
℣. Exórtum est in ténebris lumen rectis corde, miséricors et miserátor, et iustus.
℟. Ad illuminatiónem sciéntiæ claritátis Dei, in fácie Iesu Christi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Ad illuminatiónem sciéntiæ claritátis Dei, in fácie Iesu Christi.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.
8. olvasmány
Behold what He doth, when He treateth of heaven and hell. Where He saith Whosoever will save his life shall lose it, and whosoever will lose his life for My sake shall find it. And again He shall reward every man according to his works in these words He pointeth at heaven and hell. But although He speaketh concerning both, He giveth a glimpse of heaven only and not of hell. To see hell would have profited the brutish and stupid, but His disciples were upright and clear-sighted, and therefore for them it was enough to be strengthened by the better things. This was what suited Him the best. Yet He left not the other altogether undone. Sometimes He set the horrors of hell, as it were, before the eyes, as for instance in the parable of the rich man and Lazarus, and that of him who was fain to wring the hundred pence from his fellow-servant.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. God, Who commanded the light to shine out of darkness, hath shined in our hearts,
* To give the light of the knowledge of the glory of God, in the Face of Jesus Christ.
℣. Unto the upright there ariseth light in the darkness he is gracious and full of compassion, and righteous.
℟. To give the light of the knowledge of the glory of God, in the Face of Jesus Christ.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. To give the light of the knowledge of the glory of God, in the Face of Jesus Christ.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 9
Tu vero Matthǽi philosophíam consídera, qui non celávit nómina eórum qui præpósiti fúerant. Quod et Ioánnes sǽpius facit, cum exímias Petri laudes veríssime ac diligentíssime descríbat. Nullum enim in hoc Apostolórum consórtio livor aut inánis glória locum habébat. Primos ígitur Apostolórum seórsum assúmpsit. Quam ob rem eos solos accépit? Quia excellentióres céteris vidélicet erant. Cur autem non íllico, sed post sex dies hoc fecit? Ne céteri scílicet discípuli seu hómines moveréntur; qua de re nec eos nominávit, quos acceptúrus erat.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
9. olvasmány
But mark well Matthew's good will, in not concealing the names of those who were preferred. John also likewise often recordeth the special praises of Peter with great truthfulness and care. For in this companionship of the Apostles, there was no envy, nor did vainglory find place. It was therefore the leaders of the Apostles whom Christ took apart from the others. And wherefore did he take these only? Because there were evidently superior to the rest. And why did he not do this straightway, and not until after six days? Evidently to spare the natural feelings of the other disciples; and for the same reason Christ did not for six days announce who were to go up.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui fídei sacraménta in Unigéniti tui gloriósa Transfiguratióne patrum testimónio roborásti, et adoptiónem filiórum perféctam, voce delápsa in nube lúcida, mirabíliter præsignásti: concéde propítius; ut ipsíus Regis glóriæ nos coherédes effícias, et eiúsdem glóriæ tríbuas esse consórtes.
Per eúndem Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, Who, in the glorious Transfiguration of thine Only Begotten Son didst attest the mysteries of the Faith by the witness of the Fathers, and didst wonderfully signify by a voice out of a bright cloud, the adoption of sons, mercifully grant unto us to be made co-heirs with the very King of glory, and bestow upon us a partaking of His glory.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|